Milán blogja

Ma már jobban voltam, úgyhogy egy kis adag tejpépet is kaphattam reggelire apától és utána még  ropit is ehettem, aztán sokat játszottunk délelőtt, csak anya maradt az ágyban, mert mára ő betegedett meg sajna. Így aztán apával kettesben mentünk a Klári Mamához ebédelni. Ebédnél ugyan éhes voltam, de mégis csak levest ettem és csak tésztát belőle, a répa és a husi nem kellett és utána se a krumplipüré. Azért egy pici mákos sütire nem mondtam nemet, és utána így hármasban autóba ültünk és elmentünk a Gabikáékhoz egy nagy régi házba, és már ott volt a Julika néni meg persze a Zsolt, no és az Andris, meg a Balázs a barátnőjével. A Zsolti körbevitt minket a lakásban,  és a nagy erkélyüket is megnéztük, aztán visszamentünk  a nappaliba, ahol rajzoltam a Julika néninek és a Mamának, meg persze rosszalkodtam is és természetesen kiharcoltam pár falatot Julika néni tortájából, sőt még egy túró rudit is kaptam a Gabikától. Ja és képzeljétek volt az asztalon egy szökőkútszerűség, amiben víz helyett csoki csordogált és lehetett belemártogatni gyümölcsöket és így csokimázzal megenni. Én speciel egy kanalat kértem és úgy kóstoltam meg :) Sajnos a torkosságom később visszaütött, ugyanis nem sokat maradtunk a Gabikáéknál, hanem mentünk haza ésotthon aludtam kicsit, viszont ébredés után két adagban ki is hánytam az egész délutáni nasit :(  Így az este játék helyett illetve mellett apa zsörtölődésével tellt, mert neki most még szőnyeget is kellett pucolnia a ruhák mosásán kívül, mert még anya is beteg és csak kicsit tudott neki segíteni. A vacsora is csak keksz volt, de még azt is kihánytam, amikor lefeküdtem az ágyamba, úgyhogy az ágy se úszta meg. Már alig van tiszta alvó cuccom, mert minden a mosásban van... Hát nem volt egyszerű  az elalvás...

Milán

Sajnoa ma reggel még nem ehettem tejpépet, bár kicsit szépített a helyzeten, hogy édes kekszeket és ropit viszont igen :) Délelőt főleg apát nyüstöltem, aztán elmentünk az Europarkba vásárolni és a zöldségeknél és gyümölcsöknél egy csomó ismerős volt és szinte mindennek tudtam a nevét (na jó, papaya például nincs a játékaim között, így persze körtének tippeltem, de most már tudom hogy ez valami érdekes gyümölcs), sőt hátrébb még fánkok is voltak, olyanok mint a játékaim között (csak hiába kértem, apa nem vett, mert még állítólag a pocakomnak nem lenne jó). No és mivel szépen viselkedtem, apa finanszírozta a helikopterezésemet , sőt még mozgólépcsőzhettem is fel-le, fel-le...
Otthon anya rögtön nekiállt sütni-főzni, de nekem ugyan kár volt, mert nem ettem a levesből, és rizst se kértem utána, sőt a desszertnek szánt kekszes reszelt almát is passzoltam. Azt a pár gerezd almát, amit megettem végül, azt sajnos alvás után ki is hánytam (mert ebéd után aludtam egy kicsit). De ettől letekintve nincs már semmi bajom szerencsére. Délután sokat játszottam, főleg apával, de néha egyedül is, amikor anyáék rámoltak vagy ilyesmi. Estére apa főzött pici virsliket, amiből pár falatot ettem is, és kisírtam magamnak egy pohár kakaót is, amit valami porból csinált apa, merthogy tejet még nem ihatok a pocakom miatt... Aztán lefekvésig még a bunkeromban rajzolgattunk apával és anya ma is mesélt egy "Anna és Peti" mesét.

Milán

Hát éjszaka még párszor hánytam sajnos, de amikor végre kijött minden buborék a kólából és azt ittam, akkor már nem hánytam többet és aludni is tudtam hosszabb-rövidebb szakaszokban, de nem voltam egy percig se egyedül, mert előbb anya volt velem, aztán egész éjjel, reggelig apa és amikor ő elment dolgozni, akkor már én is keltem. Sajnos a szokásos fincsi reggelit nem ehettem még, mert  beteg vagyok, csak a hányás helyett délelőtt többször is iszonyú büdöset nyomtam a pelusba, de annyira, hogy még át is kellett öltözni párszor... De utána sokat  tudtunk játszani anyával és amikor ő főzött, akkor egyedül is szépen játszottam, de olyan levest mégse kértem, amit anya főzött, hanem ettem kekszeket és aztán mentem aludni. Amikor felébredtem, a Mama is itt volt és ő vigyázott rám, amíg anya elment a Noncsiért, de sajnos nem játszhattunk együtt, hogy meg ne fertőzzem őt is, úgyhogy a Mama sajnos elvitte hozzá és így a mai rohangálás-ordibálás-sikítozás-dobálózás , ami szokott lenni, nos ez elmaradt :( Amikor pedig kicsit később apa is hazaért, vele azért tudtam egy jót játszani a bunkeremben a gyümölcsökkel és amíg anya tanfolyamon volt, játszottunk a hat-hetekkel és a rajzolóval is és amikor anya hazaért együtt megvacsoráztunk és ehettem tojáslevest (már elég éhes voltam, de mást sajnos nem lehetett enni...) és utána mentem fürdeni, aztán még játszottunk a hat-hetekkel és lufiztunk is, aztán mentem aludni és anya mesélt nekem egy szép mesét.

Milán

ui.: hát kicsit fogytam... csak 12 kiló vagyok. no és 96 centi magas, a fejem 48, a lábam pedig 16 centi. 

Délelőtt elmentünk anyával a művészi hajlamokat kiélni a maszatműhelybe és sok szépet festettünk.
Utána mentünk a Mamához ebédelni és hazajöttünk aludni, amikor csengetett a Mama és ő maradt itt velem, amíg én aludtam. Közben anya elment vásárolni, de amikor felébredtem, ő már hazaért. Sajnos délután kezdődtek a bajok, ugyanis a finom pudingokat, amiket uzsonnára kaptam ki is hánytam a szobámban és innentől bármit ettem, vagy ittam, az ki is jött belőlem. Amikor hazaért végre apa, épp egy hányós szakasz közepébe csöppent, de már öltöztünk is és mentünk a Doktor Nénihez, hogy megvizsgáljon és adjon gyógyszert . Szerencsére már nem voltak sokan, de egy hányást sajnos muszáj volt a kisvödörbe, amit vittünk. Viszont a kanalat megúsztam, mert olyan nagyra ki tudtam nyitni a számat. Aztán a kocsiban megvártuk apát, aki előbb a gyógyszerekért ment, aztán az Europarkban gyorsan vett nekem kekszet, meg krumplit, meg kólát, de az nekem nem ízlik - akárhogy is kavargatja apa, az bizony csíp... Az este hátralévő része azzal telt, hogy két hányás között kicsit játszottunk :(
Lefekvés előtt még anya mesélt egy szép mesét és próbáltam elaludni, de most meg be is kakiltam és még hánytam is... hát nem nagy öröm ez a betegség!

Milán

Ma is korán keltem és elég nyűgösen, pláne amikor a mágneses rajzolóm is elromlott és apa nem tudta megcsinálni, mert mennie kellett már dolgozni... Kicsit játszottunk anyával és elmentünk a Bori tornára és amíg kezdődött, az előtérben dobáltam a játékokat (pedig nem szabad...), és ma mindenki beöltözött jelmezbe és mi is vittünk de nem volt kedvem beöltözni, hanme mondtam a Borinak, hogy én most "cserép kanna" vagyok, csak kell hozzá egy kis fantázia :) Utána csináltunk Jancsi bohócokat és én is kiszíneztem egyet. Hazafelé bementünk az ebédért és a Mamánál már ott voltak a Botiék és együtt ebédeltünk, aztán amíg anya levitte a Somát a Botival, addig mi a Mamával cintányéroztunk és Anna pedig táncolt és énekelt nekünk :) Amikor visszaértek anyáék, mi hazamentünk aludni , de most csak keveset aludtam és a Dédi vigyázott rám amíg anya a Noémiét vitte a Mamához, úgyhogy addig megmutattam a Dédinek a gyümölcsöket és a zöldségeket, és miután hazaért anya, rá nem sokra  apa is megjött és adott uzsonnát, aztán játszott velem, sőt még a rajzolótáblát is meg tudta szerencsére javítani, úgyhogy utána már rajzolgatni is tudtunk! Kicsit később anya elment tanfolyamra és átjött a Csaba, aki apával számítógépezett, de utána még szín szerint rakta velem a gyümölcsöket :) Estefelé megéheztem, úgyhogy apa adott vacsorát és utána nézhettem a "Kukucska kalandjait" kicsit még a fürdés előtt.

Milán

Reggel korán keltem, apa még csak hajat mosott épp, szóval nem jöhettem még le, hanem apa inkább adott könyveket és a rajzolót, hogy azzal játsszak, amíg anya felkel és elkészülődik. Közben apa elment dolgozni, de előtte még bohóckodott nekem az ajtóban, aztán anya megmelegítette a vizet  a tejpéphez és reggeli után szépen játszottam amíg anya vasalt, aztán lementünk szánkózni és csak kevesen voltak most, és egyedül is le mertem csúszni a karfás szánkóval (most még nem is volt olyan gyors a lecsúszás, mert még friss volt  a hó). Sokat szánkóztunk és utána a Mamánál ebédeltünk, de most is csak levest ettem , és mentem aludni - anya mesélt nekem a képes könyvből, de abból is leginkább csak a gyümölcsök érdekeltek, az állatok nem nagyon. Mikor felébredtem, anya megjött a Noémivel és rögtön le is mentünk a játszótérre körhintázni és hógolyózni a többi gyerekkel, akik hóembert is építettek , én pedig dobáltam a nagylányokat hógolyóval :)  Amikor már nagyon vizesek voltunk a sok hótól, visszamentünk a Mamához, ahol persze rosszalkodtunk a Noémivel ...
Épp külön voltunk választva a Noncsival (nem is tudom miért...), amikor átjött apa és levittük sétálni a Somit, meg persze vittük a nagy fém szánkót is, mert ismét szánkózhattam! Előbb apával csúsztunk jó sokat (de felsétálni egyre nehezebb, mert csupa jég már a domb) , aztán anyával is és találkoztunk a Diával és az anyukájával, mert ők is szánkóztak épp. Amikor már eleget csúszkáltunk, meg már szomjas is voltam, akkor hazamentünk és vacsoráig még apával játszottunk és rajzoltunk és vacsi után fürdés volt, aztán megpróbáltam a vécébe pisilni, de mégse jött a pisi, úgyhogy lefekvésig még labdáztam anyával, aki mesélt egy új Anna-Petis mesét...

Milán

Reggel még épp elcsíptem apát, aki indult dolgozni, mi pedig anyával a reggeli után szánkóval (mert este esett sok-sok hó!) elmentünk az Enikő nénihez énekelni és játszani. Visszafelé bementünk a kis közértbe, ahol anya szerint borzasztóan viselkedtem (na jó, az tény, hogy mindent összefogdostam és jópár dolgot le akartam dobálni a polcról, ja meg a hűtőpult mögé is beszaladtam, de hát már ez is baj?). Aztán a Mamánál ebédeltünk, jobban mondva anyáék ebédeltek, én meg ettem pár falatot és annyi... Utána hazamentünk aludni és úgy látszik fáradt lehettem, mert jó sokat aludtam! Uzsonna után hazaért apa is és picit játszottunk, aztán anya elment a Somiért, mi pedig a nagy szánkóval utána mentünk és a dombon hatalmasat szánkóztunk! Anya és apa felváltva csúsztak le velem rengetegszer én meg sikítottam örömömben, olyan gyorsan repült a szánkó! Ez a kétszemélyes fém szánkó sokkal klasszabb, mint a kicsi, amivel eddig csúszkáltunk, mert itt ketten is tudunk lecsúszni és akkor sokkal inkább biztonságosabbnak tűnik (a másikból azért jópárszor kipottyantam...) Jó sokat csúszkáltunk! Otthon pedig vacsoráztunk, és fürdés után kicsit játszottunk, aztán mentem aludni.

Milán