Ma nem volt nehéz napunk a suliban:
Kilencre kellett menni, és majdnem így is sikerült elaludnom, de azért erősen kapkodva ugyan, de beértem. Az első óra töri volt és végre nem csak Európával foglalkoztunk, hanem Ázsiával a két világháború között. A többi óra viszont elmaradt, mert ma a Wekerlei társaskör három órán keresztül (!) promózta a helyi dolgokat és a Kispest TV is ott volt. Elvileg az angol még lett volna, de valójában csak átnéztünk pár dolgot, aztán mehettünk haza.
Előbb még felugrottam a Dédiékhez könyvekért, aztán az Adri gyrosba sajtburgerért és itthon megnéztem felvételről a Forma3 időmérőt miközben megettem a burgert. Utána mentem a fogszabálytásra, de hamar végeztem és jó hír, hogy következő alkalommal már le lehet venni a rugót, ami azért szokott zavarni. Innen pedig mentem a Dórihoz és este jöttem haza. Vacsorára kakaós csigát sütött anya és közben megnéztem a Forma2 időmérőt is.
Milán
Nem egyszerű feladat itt reggelizni: ma úgy terveztük hogy nyitásra odamegyünk a pályára (ez így is volt) és majd ott egy hüttében reggelizünk. Igen ám de a hütték még zárva voltak, az egy ami nyitva volt, ott is csak 10-től volt konyha! No sebaj addig síeltünk és tízkor ettünk finom melegszendvicseket. Ma kicsit jobb idő volt és fel lehetett jutni egész a csúcsra úgyhogy fel is mentünk és megérte mert csodaszép volt még a felhők ellenére is, ráadásul klassz pálya jött onnan le, úgyhogy még vissza mentünk párszor. A másik hegyre is átmentünk de ott továbbra is nagy volt a szél, de ott ebédeltünk levest, és jöttünk vissza a jó pályákhoz. Voltak vicces pillanatok ma :) Három után már jó fáradt volt mindenki úgyhogy átvedlettünk és még útközben vásároltunk pár dolgot, pl holnap reggelire fánkot, mert egyszerűbb lesz majd itt a szálláson enni. Ma is itt vacsoráztunk a szállás éttermében (én egy bécsi szeletet) de olyan fáradtak voltunk hogy utána mindenki ment lassan aludni.
Fél nyolckor keltünk és a szobában reggeliztem apáékkal amit tegnap vettünk muffint, ugyanis itt vasárnap semmi nincs nyitva. De nem baj, mert ma úgyis síelni akartunk, úgyhogy 9re már a Lachtal sípályánál voltunk, apa és a Kriszti vettek síbérleteket, beöltöztünk és már indultunk is a pályákra. Előbb persze csak rövid és könnyű pályákon gyakoroltunk de ezek is klasszak voltak amúgy. Mikor picit elfáradtunk, beültünk egy nagyon autentikus hüttébe, ahol finom frizzatensuppe-t ettünk, aztán kipróbáltuk a komolyabb pályákat is, sőt át csúsztunk a másik hegyre is, de ott nagyon szeles és buckás volt, úgyhogy inkább vissza jöttünk a nagy pályákhoz. Délután is beültünk egy hüttébe és fincsi gőzgombócot ettünk és forró csokit ittunk. Ennyi energiával zárásig tudtunk még egy csomót síelni, sőt, zárás után még párat lecsúsztunk a popsi-tepsikkel is, és csak utána indultunk vissza a szállásra.
Hatkor keltem, mert ma utazunk síelni! Hét előtt jött apa, és mentünk a Botiékhoz, segitettünk bepakolni nekik a kicsiba és már indultunk is Ausztria felé. Az út nyugis volt, és fél egyre már Lachtal sí parkolójában voltunk. Igen ám csakhogy áramszünet volt és leállt minden! Így sajnos nem tudtunk síelni ma, ezért átmentünk a szálláshoz. No de ott meg nem volt senki, mert még túl korán volt... Gondoltuk akkor addig ebédelünk ... Na ez se jött be, mert itt 4 előtt nincs konyha így csak egy teát tudtunk inni. Sebaj, akkor elmentünk a közeli Spar-ba vásárolni és ettem is finom vaníliás fánkot. Mikor visszatértünk a szálláshoz, már be tudtak engedni, átvettük a szobákat, átöltöztünk sí cuccba és elsétáltunk egy közeli dombhoz seggcsúszkázni és hóembert építeni, meg persze hógolyózni. Miután jól elfáradtunk, a patak mentén vissza sétáltunk, és átöltöztünk aztán lementünk az étterembe vacsorázni finom frizzatensuppe-t és bécsi szeletet. Estig még kártyáztunk egy jót.
