Délelőtt elmentünk anyával a művészi hajlamokat kiélni a maszatműhelybe és sok szépet festettünk.
Utána mentünk a Mamához ebédelni és hazajöttünk aludni, amikor csengetett a Mama és ő maradt itt velem, amíg én aludtam. Közben anya elment vásárolni, de amikor felébredtem, ő már hazaért. Sajnos délután kezdődtek a bajok, ugyanis a finom pudingokat, amiket uzsonnára kaptam ki is hánytam a szobámban és innentől bármit ettem, vagy ittam, az ki is jött belőlem. 
Amikor hazaért végre apa, épp egy hányós szakasz közepébe csöppent, de már öltöztünk is és mentünk a Doktor Nénihez, hogy megvizsgáljon és adjon gyógyszert . Szerencsére már nem voltak sokan, de egy hányást sajnos muszáj volt a kisvödörbe, amit vittünk. Viszont a kanalat megúsztam, mert olyan nagyra ki tudtam nyitni a számat. Aztán a kocsiban megvártuk apát, aki előbb a gyógyszerekért ment, aztán az Europarkban gyorsan vett nekem kekszet, meg krumplit, meg kólát, de az nekem nem ízlik - akárhogy is kavargatja apa, az bizony csíp... Az este hátralévő része azzal telt, hogy két hányás között kicsit játszottunk :(
Lefekvés előtt még anya mesélt egy szép mesét és próbáltam elaludni, de most meg be is kakiltam és még hánytam is... hát nem nagy öröm ez a betegség!
Milán
