Milán blogja

Ma megint utazásos nap volt, ugyanis indultunk haza...
Reggeli után apa valahogy bezsúfolta a cuccainkat az autóba és természetesen még átmentünk a Katiékhoz elköszönni. Mindenki odajött és hosszas búcsúzkodás után elindultunk tényleg haza. Hát most is irtó hosszú volt ám az út! Nem csak odafelé... Az útiterv hasonló volt most is: én sokat dévédéztem, apa nyomta a gázt. Párszor megálltunk vécére menni és egyszer ebédelni is, de most csak szendvicseket és sütit ettünk és nem mentünk be mekibe... Viszont Parndorfba bementünk... Na ott anya jó sok időre eltűnt a Mamával együtt, de sebaj, én meg a játszótéren elvoltam apával. Viszont innen már hazáig meg se álltunk, és így is hazaértünk nyolc óra alatt. Apa még hazavitte persze a Mamát is, addig mi pár dolgot kipakoltunk, anya rendelt vacsorát (én kértem paradicsomlevest, mert azt már rég ettem), és még lementünk a Kati mamával és a Dömével sétálni. Közben apa is hazaért és felcipeltük a maradék cuccot, én pedig végre játszhattam a Toy Story figuráimmal. Lassan azonban este lett valahogy, de még apa kitalálta, hogy az ágyamban az esti mesét - a Piroska és a farkast - bábozzuk el hárman a figuráimmal. Ez szuper ötlet volt és nekem irtóra tetszett a mese így!

Milán

Ma is átmentünk természetesen a Katiékhoz, de délelőtt csak egyszer mentünk el sétálni kicsit a városban, amúgy mi csináltunk ebédet és ezzel telt el az idő: anya és a Mama gulyás levest főztek, apa pedig palacsintát sütött és a Szemivel amikor kértük, akkor a levegőben feldobva fordította meg és ez nekünk nagyon tetszett :)  Ebédre aztán megérkezett a Kati is és később a Stefan is én pedig a leves helyett választhattam rántott husit sült krumplival, utána pedig természetesen palacsintát is ettem, méghozzá úgy ahogy a Stefan-tól láttam: cukros-fahéjas szórással. Fincsi volt! Ebéd után sajnos megint áruházakba mentünk vásárolni... Ezt mondjuk nem annyira szeretem - kivéve a játékboltokat :) Jó sokat mászkáltunk úgyhogy visszafelé az autópályán el is aludtam míg a dugóban araszoltunk. Persze a Katiéknál nyűgös voltam eleinte, mert ott ébredtem csak fel, de aztán a Szemivel játszottam és attól rendbe jött a hangulatom. Akkor pedig pláne, amikor a Jenny és a Stefan egy irdatlanul nagy pizzával leptek meg minket! Én be is termeltem két háromszögnyi gombásat és nagyon fincsi volt. Kicsit még beszélgettek utána ugyan a Mamáék, de esteledett, úgyhogy visszajöttünk a panzióba, ahol még kicsit játszottam a figuráimmal, de hamarosan menni kellett fürdeni és aludni...

Milán

Ma ünnepnap van itt Németországban, így minden üzlet zárva, és a templomnál szépen felöltözött gyerekeket láttunk. Napközben a Katiéknál voltunk, de azért nem végíg a lakásban, mert szerencsére csak néha esett az eső, és tudtunk ide-oda menni. Az ebéd ma fogamra való volt: rántott husi krumplival és salátával. Ebéd után a főtérre elsétáltunk, megnézni mi a helyzet. Jött velünk a Szemi is de most csak keveset sétáltunk, mert aztán az egész kompánia felkerekedett és kimentünk előbb a temetőbe, de ott csak pár percet voltunk,  és utána elmentünk egy közeli játszótérre. Juhhé! Picit ugyan szemerkélt az eső, de mit érdekelt az minket! Volt ugyanis egy mászóvár irtó gyors csúszdával, meg a szokásos játékok, de a legszuperebb dolog a kábelen csúszó hinta volt. Hű de sokat repültünk rajta! Még a Mama is kipróbálta! Sőt még a Stefan is! De persze mi gyerekek mentünk rajta a legtöbbet. Én nagyon élveztem! Sajnos az eső hazaküldött minket, de amikor elállt, megint megnéztük a főteret, de semmi nem volt még mindig, ráadásul megint elkezdett esni, úgyhogy visszaballagtunk és a házban játszottam a Szemivel. Ma nem maradtunk estig, úgyhogy tudtam a panzióban is játszani az új játékaimmal :) A legszuperebb mégis az volt, hogy a Mama odaadta mégis a LEGO Zurg császárt, amit apa segítségével összeraktunk. Irtó klassz! Azóta csak vele játszom... Még az ionágyúja is működik és kilövi a sárga golyókat!

Milán

Végre szerda van! Mára terveztük a játékbolt látogatást! Reggeli után fel is kerekedtünk és miután felvettük a Katit a házuk előtt, már mentünk is Ingolstadt-ba az ottani áruházakba. Elsőnek rögtön a Toys'R'Us-ban kezdtünk és irtó sok Toy Story szereplõt választhattam! Itt aztán szuper dolgokat árulnak! Annnyira felpörögtem, hogy le sem lehetett álltani, pedig még két-három áruházba bementünk és anyáék vettek egy csomó mindent. Én is kaptam szép ruhákat, de kit érdekel, amikor egy zacskónyi játék vár a csomagtartóban! Déltájban visszaindultunk és a Mamát és a Katit kitettük náluk, mi pedig hazahoztuk a nagy halom játékot, ruhát és ennivalót, amit vettünk és persze én rögtön neki is álltam és pár figurát ki is csomagoltam. De mindet nem, mert mentünk át ebédelni. Mire átértünk, már ott volt a kis Juliana is, aki a Norbi kislánya, tehát a Kati unokája, csak épp nevelőszülőknél él és most csak pár órára hozták el, hogy tudjon velünk kicsit játszani. Mondjuk főleg a Szemivel játszott, de kicsit velünk is azért. Ebéd után lementünk fagyizni is, aztán az emeleten rosszalkodtunk és már jöttek is a kislányért. Mivel hárman is elég nagy ramazurit csaptunk az emeleten, ezért apával és anyával elmentünk sétálni egyet a kisváros főterén. Apa pechére még nyitva volt a játékbolt is, és kaptunk mindhárman egy-egy kis játékot. Én egy "zsákbamacska" LEGO figurát választottam, amiben egy tengerész volt látcsõvel. Vacsorára átjött  a Stefan és grillezett nekünk a teraszon, csak közben eleredt az esõ, úgyhogy végül esernyõvel a kezében sütötte az utolsó adagokat. Vacsorára már nem ettem túl sokat, hanem még játszottunk gyorsan mert nyolc után indultunk vissza  a panzióba fürdeni és aludni.

Milán

Na ma is fárasztó napunk volt! Annyit sétáltunk, hogy õrület...
Reggeli után átmentünk a Katiékhoz, de csak pár percre, amíg odajött a Tibi bácsi, mert vele mentünk be Münchenbe. Õ mutatott egy parkolóhelyet közel az U-bahn-hoz, ami tulajdonképp a metró, csak sokkal szebb mint nálunk. Egész hamar beértünk a belvárosba a Marienplatz nevû térhez közel, és amíg odasétáltunk addig is láttunk szép dolgokat: például villamosokat, amik itt kék színûek és irtó halkan suhannak és van 27-es is, ami nálunk nincs is. De láttunk szép szökõkutakat is és végül egy hatalmas templom szerû épület elõtt álltunk meg, mert pont kezdõdött a harangjáték, ami közben figurák játszanak fent a toronyban. Speciel nekem épp ekkor kellett irtóra pisilni, úgyhogy nem tudtuk végígnézni, hanem kerestünk hamar egy vécét. Mivel a harangjáték közben véget ért, ezért mentünk is tovább - egy kis kitérõvel elõbb egy Olimpia park nevû helyre, ami szép volt, de mi meg éhesek, úgyhogy hamar továbbmentünk egy közeli bevásárlóközpontba, ahol megebédeltünk. Persze anya napközben több boltba is beszaladt, így itt is, de azért lassan haza tudtunk indulni. Hát mire a kocsihoz visszasétáltunk, már mindenki jó fáradt volt... Még jó, hogy a  kocsiban kicsit pihentünk, mert visszaérve a Kati néni vette át a Tibi pozícióját és mentünk tovább itt Pfaffenhofenben: elõbb egy áruházban vettünk pár dolgot, innen elmentünk a temetõbe a Kati fiának, a kis Tibinek a sírjához és vittünk virágot, aztán még egy áruházba bementünk, ami nagyon nagy volt és valaki folyton eltûnt, de végül csak visszataláltunk a Katiékhoz, ugyanis ma is ott vacsoráztunk. Vacsi elõtt és után még jót játszottam a Szemivel, de már kezdtem azért elpilledni, úgyhogy már én kértem, hogy menjünk "haza" a panzióba fürdeni és aludni. Így is tettünk, és ma is elég volt egy kisvakond mese,mert már majd' le csukódott a szemem az álmosságtól...
Milán

Reggel irtó korán keltem, de magamtól, nem is kellett kelteni, mert olyan izgatott voltam már az utazás miatt. Én hipp-hopp el is készültem, de anyáék sokat szöszmötöltek, pakolásztak, csomagokat rendezgettek meg ilyenek. Végül azért csak elindultunk és még a ház elõtt a Kti mamától is elköszöntünk. A Klári mamát pedig a Fradi pályánál vettük fel és már indultunk is! Attól eltekintve, hogy irtó irtó sokat autóztunk, végülis egész jól eltelt az idõ, ugyanis párszor megálltunk pihenni, vécére menni és egyszer egy mekiben is ebédelni. De a legjobb, ami még a sok szélforgónál is jobb volt, hogy megnézhettem két Toy Story-t is a kis dévédén! Ma nem volt érvényben a tízperces szabály az út alatt :)
Végül fél háromkor megérkeztünk Pfaffenhofen-be a Klári mama testvéréhez, akit Katinak hívnak mint a Kati mamát. Nagyon örültek nekünk, csak én senkit nem ismertem, ezért eleinte nem tudtam ki kicsoda... Ott volt ugyanis a Kati néni, a Dzseni, aki az õ lánya és az õ gyerekei: a Szemi (igazából nem így hívják, hanem Szamantának, csak ez a beceneve) és a Márk. Késõbb átjött a Tibi bácsi is, aki a Kati volt férje és a Stefán, aki a Dzseni barátja és õ inkább csak németül tud és elsõre picit ijesztõ volt, mert nagyon nagy bácsi és kopasz és tele van tetoválásokkal, de amúgy egész kedves és cseppet sem olyan, mint ahogy kinéz. Ja közben elmentünk átvenni a panziót, ahol lakni fogunk és miután kirámoltunk, visszamentünk a Katiékhoz és estig ott maradtunk. Én egész összebarátkoztam a Szemivel mivel kiderült, hogy vele is lehet majdnem olyan jókat butáskodni, mint a Botival. Vacsora után még kicsit rosszalkodhattunk, aztán visszamentünk a panzióba és fürdés után még egy kisvakondot ugyan megnézhettem, de aztán már mentem is aludni.
Milán