Milán blogja

Ma is még a Balcsin ébredtem és ma délelőtt a második kívánságom teljesült (az első a Sándor étterem volt), ugyanis reggeli után elmentünk bobozni. A Kriszti és a Boti jött csak velünk, mert egy autóval mentünk, de így is irtó klassz volt! Mivel korán odaértünk, ezért még kevesen voltak és nem kellett sorba állni, úgyhogy egymás után ötször is le tudtunk robogni a pályán! Felváltva vezetett a Kriszti, anya és apa (vele volt a leggyorsabb, ő nem is fékezett szinte... csak úgy repültünk! nagyon élveztem!). És amikor elfogyott a bérlet, még egy fagyit is kaptam a Krisztitől! Vaníliásat! Fincsi volt! Hazafelé még beugrottak anyáék egy halom lángosért és amíg sütötték, addig a közeli boltban körülnézhettünk. A házban megettük ebédre a lángosokat (én csak keveset, mert a fagyival jóllaktam) és még pancsolhattunk egy keveset a medencében, mielőtt leengedték volna a Zoliék a vizet belőle, aztán mentem kicsit pihenni. Amikor felkeltem, sajnos már készülődtünk is és indultunk haza. Szerencsére most sem volt akkora forgalom és hamar hazaértünk. Hazavittük a Mamát és mi is felcipeltük a cuccokat, aztán játszottam amíg anya pakolt és vasalt, apa pedig pakolt és forma egyet nézett. Utána vacsoráztunk: ettem sok sajtos virslit kecsöppel és mustárral. Fürdés előtt még kicsit wii-zhettem, de után menni kellett aludni, mert későre járt...

Milán

Reggel ismét hozott finom péksüti-halmokat a Kriszti és apa, de most én is el tudtam kisérni őket, mert Anna nem akart menni, így én ülhettem a Kriszti mögé a gyerekülésbe. A Zoli is eljött, de ő futva. Most egy vaniliás fánkot ettem és utána minden  gyerek ehetett még nyalókát is  - én egy banánost választottam.Délelőtt kint voltunk a kertben és miután kihomokoztuk magunkat a Botival, bementünk a medencébe pancsolni és délig szinte ki sem jöttünk. Nagyon klassz ez a medence!Az ebéd ma sajtos tészta volt és kaptunk jégkrémet is utána (sajnos irtóra olvad ám a jégkrém ilyen melegben, úgyhogy Annával versenyt ettük le magunkat és egymást a csokis jégkrémmel :) Ami lecsöpögött a kőre, azt meg a Döme nyalta fel... Semmi nem ment kárba :) Délután aludtam egy jóízűt a szoba hűvösében. Ébredés után lesétáltunk a Balcsihoz a Krisztivel és Annával, nomeg anyáékkal. Nagyon klassz volt a víz (bár az első percben elég hideg...) és itt-ott leért a lábam is, pedig úszóövvel mentem be. Anna is egész ügyesen úszkált ám! Ó, és képzeljétek, pont jött a vonat, amikor az átjáróhoz értünk és integettünk a vonatvezető bácsinak, aki visszaintegetett! Hazafelé pedig találtam azúton egy kisegeret, ami elég halott lehetett, mert a fél fejét leharaphatta egy macska... Már majdnem visszaértünk, amikor pont szembejött a Mama és a Döme, úgyhogy elkisértük őket még sétálni és megnéztük a kis házat, mert én szerettem volna már régóta megnézni.
Este pedig tüzet rakott a Zoli, mert grillezés volt a vacsora. Én is ettem finom grillezett virslit, de a vacsora közben be kellett menekülnünk a házba, mert a szúnyogok nagyon  durván támadásba lendültek és meg akartak minket enni...
Lefekvésig még tudtunk sokat játszani és egy csokit is kinyitottunk, ami nagyon fincsi volt.

Milán

Érdekes volt az első este itt, a nagy házban, ugyanis nem lett meg a fenti rész kulcsa, ezért kicsit zsúfoltan kellett megoldani az alvást, de nem volt semmi probléma végülis: mi összetoltuk a két ágyat és abban aludtunk hárman, a Boti kint aludt a Mamával a nappaliban és a Krisztiék is úgy aludtak, mint mi. Reggel aztán apa kigondolta, hogy hoz nekünk finomságokat a közértből, de sajnos én nem tudtam vele menni, mert még nem tudok biciklizni és ő pedig bringával ment... Végül a Kriszti kisérte el az Annával, és hoztak sokféle péksütit, amiből én a fánkokra szavaztam és azt ettem, teával. Utána egész délelőtt a kertben játszottunk a Botiékkal, igaz, hogy én nem mentem be a medencébe, csak ők, mert nekem még fáj a tegnapi sebem... Délben a teraszon ebédeltünk - pechemre a Zoli ült mellém és ezért egy csomó hs kellett ennem a pörköltből - de utána kaptunk 1-1 színes jégkrémet. Klassz! Koradélután menni kellett aludni (a szobában kellemes hűvös az idő, nem úgy mint odakinn a napon...). Persze nem aludtam, csak csendben feküdtem pár órát, aztán felkelhettem és némi rábeszélés után kipróbáltam a medencét is: na ez tényleg olyan klassz, hogy nem is akartam kijönni egész délután! Közben megérkeztek a Zoliék barátai - a Sanyikáék - egy kislánnyal és egy kisfiúval és ők is játszottak velünk, aztán már késő délután lett, amikor mindenki autóba ült és elmentünk a Sándor étterembe. Erre vártam már két éve... Jót csúszdáztunk és jó sokat ettem. Este lett mire mindenki megvacsorázott, aztán még hazafelé megálltunk pár pillanatra a Balatonparton, de annyi volt a szúnyog, hogy gyorsan inkább visszajöttünk a házba, ahol fürdés után már mentem is aludni.

Milán

Reggel apa átvitt a Kati Mamához, aki épp süteményt sütött és én is segítettem ám! Mind a száz linzert én ragasztottam össze lekvárral! Amikor végeztünk, rögtön megágyaztam, hogy ébredés után mehessünk is a Noémiért, hogy ezen ne múljon az indulás a Balcsira... :) Persze ez mégse volt ilyen egyszerű... Az ebédnél levest nem kértem, csak nudlit és utána pihennem kellett amíg el nem tudtunk indulni a Noémiért. Aztán a játszótérre mentünk, mert anyáék még nem értek haza, de végül anya megérkezett és hazahozott. Itthon kiválaszthattam azokat a játékokat, amiket levihettem a Balcsira és végre pakoltunk és indultunk!

Előbb még persze elmentünk a Mamáért és a Somáért, mert ők is jöttek velünk. Nem is volt hosszú az út, egész hamar leérünk és így még egész sok időnk volt játszani a kertben. Sajnos amikor kimentünk az utcára bringázni és futkározni, akkor olyan nagyot estem, hogy mind a két térdemen lezúztam a bőröm és le kellett sebtapaszozni! Egész este csak toporogtam emiatt, ugyanis nem tudtam behajlítani a térdem... Ja, és itt annyi a szúnyog, hogy őrület! Este még játszottunk a Botival bent a házban a gombokkal és a séfbácsival, aztán vacsoráztunk és már menni kellett aludni, mert  későre járt már...

Milán