Hát éjszaka még párszor hánytam sajnos, de amikor végre kijött minden buborék a kólából és azt ittam, akkor már nem hánytam többet és aludni is tudtam hosszabb-rövidebb szakaszokban, de nem voltam egy percig se egyedül, mert előbb anya volt velem, aztán egész éjjel, reggelig apa és amikor ő elment dolgozni, akkor már én is keltem. Sajnos a szokásos fincsi reggelit nem ehettem még, mert beteg vagyok, csak a hányás helyett délelőtt többször is iszonyú büdöset nyomtam a pelusba, de annyira, hogy még át is kellett öltözni párszor... De utána sokat tudtunk játszani anyával és amikor ő főzött, akkor egyedül is szépen játszottam, de olyan levest mégse kértem, amit anya főzött, hanem ettem kekszeket és aztán mentem aludni. Amikor felébredtem, a Mama is itt volt és ő vigyázott rám, amíg anya elment a Noncsiért, de sajnos nem játszhattunk együtt, hogy meg ne fertőzzem őt is, úgyhogy a Mama sajnos elvitte hozzá és így a mai rohangálás-ordibálás-sikítozás-dobálózás , ami szokott lenni, nos ez elmaradt :(
Amikor pedig kicsit később apa is hazaért, vele azért tudtam egy jót játszani a bunkeremben a gyümölcsökkel és amíg anya tanfolyamon volt, játszottunk a hat-hetekkel és a rajzolóval is és amikor anya hazaért együtt megvacsoráztunk és ehettem tojáslevest (már elég éhes voltam, de mást sajnos nem lehetett enni...) és utána mentem fürdeni, aztán még játszottunk a hat-hetekkel és lufiztunk is, aztán mentem aludni és anya mesélt nekem egy szép mesét.
Milán
ui.: hát kicsit fogytam... csak 12 kiló vagyok. no és 96 centi magas, a fejem 48, a lábam pedig 16 centi.
