Milán blogja

Ma csak négyen mentünk síelni (Dóri, Boti, apa, én), mert anya csak biceg, Annának a sípcsontját nyomja a sícipő és így itt maradt velük a Kriszti... Mi pedig Lachtal-ba mentünk, mert ide kell visszaadni a bérelt sícipőmet. Két órás jegyeket vett apa, és alaposan kihasználtuk ezt a két órát (szegény Dóri kevésbé, mert a kék pályák nagyon latyakosak voltak már), de mi felmentünk a csúcsra kétszer is és a jobboldali másik hegyre is. Itt volt amúgy a legjobb pálya, a piros 8-as, ezen szuper volt lejönni! Mikor lejárt a jegyünk, beültünk ebédelni a lenti hüttébe, aztán mentünk vissza a szállásra, ott még átöltöztünk és lassan indultunk is haza.
Útközben megálltunk még Ausztriában egy bevásárlóközpontban venni ezt-azt, amik spéci dolgok főleg és itthon nincsenek. A Botiéknál még levittük a síléceket a pincébe, aztán jöttünk haza, és apa még persze hazavitte innen a Dórit.
Jó kis síelés volt!

Milán

Ma is Murau felé mentünk síelni, és a mai volt a legszuperebb! Majdnem minden pályát kipróbáltam, persze a fekete pályák kivételével. A középső nagy hüttében ebédeltünk, aztán ismét a másik csúcsra mentünk és onnan le és így tovább. A Babos Sanyikával is találkoztunk párszor mert itt oktat épp. Aztán anya elesett és bár nem nagyon de fájt a térde és inkább lecsatolt, én pedig még a Botival az utolsó percig síeltem. A szállás felé beugrottunk egy Spárba vásárolni, és a szálláson megnéztük anya térdét de nem volt se duzzadt, se lila szerencsére. Még világosban elmentünk a közeli kis tavacskához , aztán visszaérve vacsoráztunk, és este az emeleti "szalonban" egy jót wizzard kártyáztunk.

Milán 

Ma egy másik síterepre mentünk: Murau közelében a Kreischberg-re. Ez sokkal klasszabb hely, vannak érdekes síliftek, de a lényeg hogy nagyon jók a pályák! Több is van, és jó minőségűek. Van egy tanuló pálya is, ahol a Dóri is tudott gyakorolni, és egy másik csúcsra is át lehet csúszni, ahonnan gyönyörű a kilátás. Dél tájban egy érdekes hüttében ebédeltünk: élőben mixelt a DJ klassz zenéket. Természetesen zárásig (négyig) síeltünk, és a buborék gondolával mentünk vissza a hegy aljába a parkolóba, és onnan autóval haza. Ma mindenki fáradt volt úgyhogy nem társasoztunk, de apa ötletére kimentünk este megnézni a csillagokat mert itt szép csillagos az ég.

Milán 

Jó korán keltünk, mert fél hétre jött apa, és miután lepakoltuk a cuccokat a kocsiba, mentünk a Krisztiékhez, ott is pakoltunk még sí cuccokat, aztán indultunk Ausztriába. Párszor megálltunk, de délután 1 körül oda értünk. Mivel éhesek voltunk ezért elsőnek beültünk egy hüttébe enni. Mikor felvettük a sí cuccokat, kiderült hogy az én sí cipőmet nem hoztuk el, ezért hamar béreltünk egyet ami nagyon kényelmes amúgy, aztán elkezdhettünk síelni. Eleinte a Dórival a tanuló pályán voltam aztán mentem a többiekkel is a beülős lifttel kék pályákon. Ma csak 2 órát tudtunk síelni de klassz volt. A szállás felé még beugrottunk egy Billába vásárolni. A szállás pedig egy nagy ház, kicsit régies de azért jó. Este még egy új társast próbáltunk ki. 

Milán 

A szokott időben keltünk, apáék szobájában megreggeliztünk, aztán hamar elkészülődtünk, összepakoltunk és búcsút intettünk a szállásunknak, majd irány Lachtal, hogy még síeljünk azért ma is!
Három órás jegyeket vettünk, és alaposan kihasználtuk! Klassz volt, hogy kevesen voltak, és a pályák is nagyon frissen voltak ratrakolva, úgyhogy nem csak a kedvenc pályáinkat csúsztuk egymás után végig, de a Kriszti rávett minket, hogy próbáljuk ki a fekete pályát is, és azon is simán (elsőre persze nagyon lassan, óvatosan) le tudtunk jönni, többször is! Nagyon élveztük minden percét a mai sízésnek. Amikor már lejárt volna épp a három órás jegy, még utoljára felmentünk egészen a csúcsra és onnan a kedvenc 6-os pályánkon lecsúsztunk az "aranyos" hüttéig és ott ebédeltünk (nagy fincsi gőzgombócot!), aztán még onnan lecsúsztunk a liftekig, lecsatoltunk, átöltöztünk és indultunk haza. Pontosabban kétszer megálltunk, előbb még az autópályázás előtt egy Billa-ban vásárolni mindenfélét, aztán a Soproni benzinkúton is tankolni. Az út amúgy eseménytelen volt, én végig telefonozgattam és nyolc előtt haza is értünk.

Milán

Nem egyszerű feladat itt reggelizni: ma úgy terveztük hogy nyitásra odamegyünk a pályára (ez így is volt) és majd ott egy hüttében reggelizünk. Igen ám de a hütték még zárva voltak, az egy ami nyitva volt, ott is csak 10-től volt konyha! No sebaj addig síeltünk és tízkor ettünk finom melegszendvicseket. Ma kicsit jobb idő volt és fel lehetett jutni egész a csúcsra úgyhogy fel is mentünk és megérte mert csodaszép volt még a felhők ellenére is, ráadásul klassz pálya jött onnan le, úgyhogy még vissza mentünk párszor. A másik hegyre is átmentünk de ott továbbra is nagy volt a szél, de ott ebédeltünk levest, és jöttünk vissza a jó pályákhoz. Voltak vicces pillanatok ma :) Három után már jó fáradt volt mindenki úgyhogy átvedlettünk és még útközben vásároltunk pár dolgot, pl holnap reggelire fánkot, mert egyszerűbb lesz majd itt a szálláson enni. Ma is itt vacsoráztunk a szállás éttermében (én egy bécsi szeletet) de olyan fáradtak voltunk hogy utána mindenki ment lassan aludni.

Milán 

Fél nyolckor keltünk és a szobában reggeliztem apáékkal amit tegnap vettünk muffint, ugyanis itt vasárnap semmi nincs nyitva. De nem baj, mert ma úgyis síelni akartunk, úgyhogy 9re már a Lachtal sípályánál voltunk, apa és a Kriszti vettek síbérleteket, beöltöztünk és már indultunk is a pályákra. Előbb persze csak rövid és könnyű pályákon gyakoroltunk de ezek is klasszak voltak amúgy. Mikor picit elfáradtunk, beültünk egy nagyon autentikus hüttébe, ahol finom frizzatensuppe-t ettünk, aztán kipróbáltuk a komolyabb pályákat is, sőt át csúsztunk a másik hegyre is, de ott nagyon szeles és buckás volt, úgyhogy inkább vissza jöttünk a nagy pályákhoz. Délután is beültünk egy hüttébe és fincsi gőzgombócot ettünk és forró csokit ittunk. Ennyi energiával zárásig tudtunk még egy csomót síelni, sőt, zárás után még párat lecsúsztunk a popsi-tepsikkel is, és csak utána indultunk vissza a szállásra.

Hatkor keltem, mert ma utazunk síelni! Hét előtt jött apa, és mentünk a Botiékhoz, segitettünk bepakolni nekik a kicsiba és már indultunk is Ausztria felé. Az út nyugis volt, és fél egyre már Lachtal sí parkolójában voltunk. Igen ám csakhogy áramszünet volt és leállt minden! Így sajnos nem tudtunk síelni ma, ezért átmentünk a szálláshoz. No de ott meg nem volt senki, mert még túl korán volt... Gondoltuk akkor addig ebédelünk ... Na ez se jött be, mert itt 4 előtt nincs konyha így csak egy teát tudtunk inni. Sebaj, akkor elmentünk a közeli Spar-ba vásárolni és ettem is finom vaníliás fánkot. Mikor visszatértünk a szálláshoz, már be tudtak engedni, átvettük a szobákat, átöltöztünk sí cuccba és elsétáltunk egy közeli dombhoz seggcsúszkázni és hóembert építeni, meg persze hógolyózni. Miután jól elfáradtunk, a patak mentén vissza sétáltunk, és átöltöztünk aztán lementünk az étterembe vacsorázni finom frizzatensuppe-t és bécsi szeletet. Estig még kártyáztunk egy jót.

Milán 

Hát nem sokat aludtam ma, mert 4:45-kor keltünk apával, és egy gyors készülődés után mentünk a BOK csarnok előtt találkozni a Botiékkal és anyával,ugyanis onnan indult 6kor a busz velünk Ausztriába Semmeringbe. Két helyen álltunk meg útközben: a Lindt csokigyárnál, ahol persze egy rakás csokit vettünk, és egy Mária kegyhelynél, ahol viszont irtó finom fánkot vettünk :)
Semmeringbe érve sajnos eső fogadott minket, így felfelé persze a sílift vitt fel, de lefelé nem tudtunk gokartokkal lejönni. A kilátó azért szép volt, utána pedig beültünk a hüttébe egy frittatensuppe -re, és az enyhe esőben szépen lesétáltunk a hegyről.
Lent beugrottunk a Billa-ba venni pár finomságot, aztán az étteremben uzsonnáztunk: én Annával felesben egy nagyon finom nutellás palacsintát ettem, a többiek pedig császármorzsát.
Innen vonattal mentünk Payerbach-ba alagutak és viaduktok tucatjain keresztül a hegyek között, és ott várt minket a busz, amivel indultunk vissza Budapestre. Itt persze pont belefutottunk a tűzijáték miatti tömegbe és dugóba, úgyhogy végül fél 12-re értünk apával Gyömrőre... 

Milán