Ma korán keltem, mert már nagyon vártam a mai pörgést, ugyanis lementünk a Balcsira! A reggeli után kicsit játszottam még az indulásig, közben apáék készülődtek, rámoltak, pakoltak, és végül csak elindultunk... Lent megvártuk a Csabát és a Csillát, mert ők is jöttek, de ők másik kocsival. Innen kicsit hosszú ideig autókáztunk, de megérte, mert nagyon szép napsütésben várt minket a Balcsi. Először elsétáltunk egy játszótérre, ahol kicsit játszottam a "hat-héttel", majd lesétáltunk a partra, ahol kicsit fújt a szél. Elsétáltunk a hajóállomásra is, de ma nem hajókáztunk, hanem visszasétáltunk egy másik úton ahol sokan mászkáltak és beültünk egy étterembe ebédelni. 
Itt ettem szinte mindenki ebédjéből pár falatot és bújócskáztam apával, és megnéztünk sok-sok motorost és régi autót, ami pont ott ment el előttünk az úton. Kaja után volt a legklasszabb rész: előbb hattyúkat etettünk a parton (na jó ez még nem volt a csúcs, mert akkorát pereceltem, hogy még a fejemet is bevertem és púp is nőtt rá...), és kicsit később a strandon lecsücsültünk a fűbe és itt sokat játszhattam a "hat-héttel" a Csabáva és apával olyat, hogy szétdobáltam a poharakat és tornyot építve összeszedtem őket. A Csaba meg állandóan fűszálakat tett rá, hogy le kelljen szednem róla... 
Ejj! Sajnos lassacskán indulni kellett már, de még hazafelé menet elmentünk a Botiért, aki épp lent volt a nagypapájáéknál, úgyhogy vele gyütt jöttünk haza és hát mondanom se kell talán, hogy a kocsiban folyamatosan rosszalkodtunk, pedig anya még be is ült közénk... De így legalább hamar eltelt az idő az úton hazafelé. Pestre felérve előbb hazavittük a Botit, aztán mentünk mi is haza és otthon apa csinált finom sajtos-tejfölös tésztát kecsöppel, és utána még megettem egy kinder-tojást is a fürdés előtt. Pancsolás után pedig még mindig nem voltam álmos, úgyhogy játszottunk sétálunk-sétálunk-osat és még megtörölgettem a poharakat amíg anya fürdött.
Milán