Milán blogja

Hát sajnos ma el kellett hagyni a kempinget, és indulni haza. Pedig nagyon klassz volt ez a hét!
Reggel is esett még az eső, de apa kitalálta, hogy a megígért "markolózást" azért megkapom: vittünk egy zacsit és arra ültem és így nem lettem vizes miközben a a kavicsokat pakoltam :)
Aztán már lassan indultunk is...
Egy órácskányi autózás a hegyek között és már el is értünk Salzburg-ba, ahol megálltunk egy nagyon fontos helynél - na nem a Mozart házaknál - hanem a Toy'r'us játékáruháznál! No és itt el is költöttem a Klári mamától kapott zsebpénzem, és persze egy hatalmas halom játék-gyümire! Irtó klassz játékok kaphatók itt!
Még gyorsan megebédeltünk (én egy halas burgert kértem) és már indultunk is tovább. Jó sokat mentünk amikor végre újból megláttam a szélerőműveket, amiket idefelé is láttunk, és még a határ előtt ismét megálltunk egy giga-áruháznál, ahol végül megint csak én nyertem, mert én kaptam ajándékot: papucsot (olyan felnőtteset ám!) és klassz zoknikat. Apa nem kapott magának ruhát. Pech... No irány Magyarország! Innen hamar a határhoz értünk és már csak egyszer álltunk meg, tankolni, de aztán már tényleg hamar hazaértünk.
Hát jó kis út volt, de én rögtön a gyümik kicsomagolásába kezdtem és estig azokat pakolásztam. Jó késő lett, mire a vacsora és a fürdés után ágyba tudtak dugni anyáék :)

Milán

Délelőtt apa kibérelt két bringát, és persze gyereküléssel, úgyhogy felkerekedtünk és elkarikáztunk a kemping mellett kezdődő bicikliúton egész messze, a városon túl, a következő kisváros széléig. Ott ugyanis találtunk egy klassz kis játszóteret, patakocskával, érdekes játékokkal és a közelben a "szokásos" tehénkékkel. Addig-addig bújócskáztunk itt, amíg egyszercsak elkezdett csepegni az eső... Na több se kellett, máris nem a tovább úton, hanem a mielőbbi hazaúton volt a hangsúly... Szerencsére nem áztunk meg, még időben visszaértünk a lakókocsihoz. Viszont az eső miatt borult a program, és a környék felfedezése leszűkült arra, hogy autóval elmentünk egy közeli áruházba, ahol anya rávetette magát a ruhaboltra, mi pedig addig Wii-ztünk és 3D tévéztünk apával a műszaki boltban, aztán együtt lementünk a közértbe, ahol  vettünk ajándékokat és holnapra elemózsiát.
Mire visszaértünk a kempingbe, már dézsából öntötték az esőt, úgyhogy a délutánra tervezett fürdőzés a tóban szó szerint elúszott :(
Helyette a lakókocsiban játszottunk és tévéztünk estig és az eső kopogása altatott el, ahogy a lakókocsi tetejét kopogtatta...

Milán

Ma is mentünk a hegyekbe a szokásos reggeli menetrend után. Ma azonban autóval mentünk fel a hegyre, ami azért enyhén szólva is kényelmesebb formája a hegymászásnak, mint a tegnapi verzió :)
Ja és ma ráadásul egy sokkal magasabb hegyre - vagy inkább hegyekre - mentünk fel, ahol 11 pihenőpont van kijelölve. Mi rögtön a 11-eshez mentünk és onnan jöttünk visszafelé. Mindegyik ponton nem álltunk meg, csak ahol volt valami szép kilátó, vagy játszótér. Ugyanis a kilátóknál apa fotózott ezerrel, a játszóterek pedig itt nagyon érdekesek voltak, ugyanis vízzel lehetett játszani: voltak mini patakmedrek meg vályúk és azok között lehetett terelni a vizet mindenféle gátakkal és terelőkkel. Ó, és az egyik helyen oda tudtunk sétálni a fehér foltok egyikéhez, amiket folyton láttunk, és apának lett igaza: ez bizony hó volt! Nem olvadt még el! Ilyet se csináltunk még: pólóban, rövidnadrágban hógolyóztunk a nyár közepén... Szuper volt! Ja és csodaszép köveket is kerestünk itt.
A hegy aljában is megálltunk, ott ugyanis egy olyan játszótér van, ami részben egy pici vidámpark is. A gokartozásom ugyan csúfos kudarcot vallott (ezerrel nekimentem az elválasztónak...), de a kevésbé intenzív játékokhoz még nem voltam annyira fáradt. Apa pedig fel mert ülni egy hajóra, amit felhúztak háttal jó magasra és onnan zsupppsz! belecsobbant egy nagy medencébe.
Mivel ekkorra más mindannyian fáradtak és éhesek voltunk, ezért visszajöttünk a kempingbe és itt vacsoráztunk, az étteremben: én egy gyerek-pizzát kaptam, de akkora volt, hogy őrület. Apa pizzája pedig a nagy tányérról is lelógott! Nem is maradtunk éhesek!
Épp befejeztük a vacsit, amikor indult a kisvonat, és nem kellett kétszer kérdezni, hogy akarok-e menni egy kőrt :)
Este pedig még a fürdés után anyával labdáztam és icipicit társasoztam amíg apa fürdeni volt, de aztán menni kellett már aludni ...

Milán

Itt nagyon jókat tudunk aludni a hegyek között úgy látszik, mert ma is fél kilenckor keltünk... Ettem apával egy-egy szuper muffint reggelire, aztán mosakodás után már indultunk is a mai programra: a vízeséshez. Egy kicsit messze van ez a Kriml, de megérte odakocsikázni, mert ez a vízesés valami őrült nagy és csodaszép. Cserébe valami hihetetlenül sokat kellett felfelé caplatni, bár időnként voltak pihenők is. Nekem speciel a legjobban az a pihenő tetszett, ahol a vízesés középtájt kicsit átalakult egy vad patakká és ott mezítláb bele lehetett sétálni és a nagy kavicsokon lépdelni. Na az tényleg szuper volt. Utána az újabb óra felfelé mászás már kevésbé volt szuper... De nem adtuk fel, és végül csakazértis felértünk a vízesés tetejéhez, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és a vadul alácsapó víz robaja, de a legjobb mégis csak az volt, hogy innen már lefelé kellett menni, ami azért enyhén szólva könnyebb volt :) De még lefelé is egész sokáig tartott az út, mert _tényleg_ nagyon magasra felmásztunk ám! A bejáratnál anya vett nekem egy mormota plüssállatkát és csokit, amiért ilyen ügyes és erős voltam és végig bírtam az utat oda- és vissza.
Hazafelé még beugrottunk egy Billába megvenni a holnapi reggelit, és már tűztünk is vissza Bruck-ba. Mivel már mindenki éhes volt, ezért nem is a kempingbe mentünk, hanem előbb vacsorázni a közeli étterembe, ahol egy nagy műanyag boci van az egyik teremben. Én  persze halacskákat rendeltem és nagyon fincsi volt, de nem tudtam mindet megenni.
Végre visszaértünk a kempingbe és a kirámolás után rögtön mentünk is a markolóhoz, mert ez volt a másik jutalmam, amiért ma jó voltam, hogy végre markolózhatok! Hű de izgi! Rohantam és már nyomtam is bele az egy euróst! Rángattam a karokat és szórtam a kavicsokat innen-oda, onnan-ide. Jó volt! Utána még kicsit játszótereztem is (ha már ott jártunk  ugye...) és lefekvésig még dévédézetm (amíg anya fürdött), ettem szuper színes-cukros joghurtot, aztán apával mentünk mi is fürdeni, fogat mosni és aludni.

Milán

Hú, ma klassz napom volt!
Reggel pont elcsíptük a kisvonatot és most megint egy új útvonalon vitt kőrbe minket a kempingben. No és utána rögvest indultunk is, méghozzá a nyári-bob pályára! Na az út mondjuk váratlanul hosszúra nyúlt, ugyanis épp javították az alagutat és ezért nagyon nagy dugóba kerültünk Zell am See-ben és a környékén. De utána szabad volt az út és mondhatom, megérte a zötykölődést, ugyanis ilyen bobpályát még nem láttunk: ez olyan-de-olyan magasról indult, hogy sílift vitt fel minket a hegyre! Na és utána olyan  sokáig és olyan sok kanyarral jöttünk le, hogy őrület (elsőnek apával mentem és ő jól felgyorsult, ahol lehetett!). És ez még mind semmi, mert mentünk még egyet! Most anyával mentem és apa jött mögöttünk "hátvédnek" de ez is nagyon szuper volt! Sajnos harmadszor már nem mentünk fel... De talán nem is olyan nagy baj, mert már éhes voltam, úgyhogy beültünk egy étterembe, de képzeljétek, nem volt halrudacska! Kénytelen voltam grillcsirkét enni krumplival... Aztán még hamar megvettük holnapra a reggelinket és visszajöttünk a kempingbe, ahol ismét pont a kisvonat indult, úgyhogy megint felpattantunk rá anyával.
Mivel ma tényleg klassz, meleg időnk volt, így délután még jól sütött a nap, úgyhogy elmentünk a medencéhez pancsolni. A víz elég hideg volt, és anya nem is mert bejönni, de szerencsére apa meggyőzhető volt és bejött vele pancsolni :) Képzeljétek, van egy víz alatti erősvízsugár, ami fröcsköl és jól ellök a faltól, hát azt nagyon élveztem! De amikor már lilult a szám, akkor ki kellett jönni, így aztán száradás után anyáékkal labdáztam a medence előtti füves rétecskén. Amikor ezt eluntam, akkor meg elmentünk a játszótérre és játszottam még egy jót. Amikor visszamentünk a lakókocsihoz, ettünk vacsorára szendvicset (én csináltam magamnak vajas-szalámisat!) és még Uno kártyáztunk a sátor előtt estig.
Fürdés után viszont sajnos majdnem rögtön mennem kellett aludni, mert késő is volt és délután se aludtam (igazából, már elég fáradt voltam ám...)

Milán

Ma is jót aludtam, és apa ötletét elfogadva elsétáltunk a Maximarkt-ba reggelizni. Én egy nagy halom szalámit tartalmazó reggelis tányért választottam és majdnem mindent meg is ettem. Aztán - ha már ott voltunk - bementünk megvenni a holnapi reggelit, és vett egy nagy  doboz gyurmát nekem apa, viszont sajnos a mai markolós játékot lebuktam, amikor az egyik ruhás kerek fogast úgy megpörgettem, hogy repkedtek róla a ruhák...
A lakókocsihoz visszaérve rögtön ki is nyitottam a gyurmákat és azokkal játszottam, aztán egy órakor elsétáltunk a játszótérhez, ahol pólófestő játék kezdődött! Én is vehettem egy pólót (apa adott négy pénzérmét, amit odaadtam a néninek) és minden gyerek választhatott egy mintát amit átrajzoltunk a pólóra és utána ki lehetett színezni. Én egy röfit választottam , de a póló hátulját saját ötletekkel rajzoltam tele. Mivel eddigre már igencsak megéheztünk, elindultunk éttermet keresni. Találtunk is egyet nagyon közel, de még zárva volt, ezért ismét a Maxiban ettünk és én most is a fincsi halacskásat kértem, de most kipróbáltam a hozzá adott mártogatni valót is és gy tényleg finomabb :)
Amikor visszaértünk a kempingbe, pont összefutottunk a pólófestős nénivel, aki odaadta a kivasalt pólómat és mondta, hogy mindjárt  indul a kisvonat, ha van kedvünk, menjünk egy kőrt mi is: még szép, hogy volt kedvünk! Nagyon szuper volt a kisvonatozás: egy kis traktor húzza a vagonokat és az egész kempinget bejártuk, még a mi lakókocsink előtt is elmentünk. Amikor ismét visszaértünk a lakókocsihoz,  megint gyurmáztam egy jót. Később elmentünk apával fürdeni és hajat mosni és  estig még dévédéztem és zenét hallgattam.

Milán

Ahhoz  képest, hogy állítólag egész este zuhogott az eső és a tetőn kopogtak az esőcseppek, én ebből semmit sem érzékeltem, ugyanis aludtam reggelig mint a bunda. Nagyon klassz kis ágyam van: én vagyok a legmagasabban, és van saját kislámpám is! Na szóval jót aludtam és reggelizés, meg mosakodás után elmentünk a közeli kisvárosba Zell am See -be, mert elég ramaty idő van és ott legalább vannak látnivalók. Elsőnek egy nagy ruha-boltba mentünk, ahol anya egy órát válogatott, végül vett is két cipőt (egyet nekem, egyet a Botinak ajándékba, de ezt ne mondjátok el neki!). Én mondjuk már fél óra után a földön fetrengtem (szó szerint) unalmamban - akárcsak apa, aki próbált játszani velem közben... Aztán sétáltunk egyet a szűk kis utcákban, átmentünk a vasút alatt a tópartra, és ott sétáltunk visszafelé, a hajóállomást keresve. Közben láttunk szép hattyúkat (nekem ezek libák, bárki bármit is mond) és sok kacsát. Amikor elértünk a hajóállomásra, épp kikötött a sétahajó, úgyhogy vettünk jegyeket és mi is felszálltunk rá, hogy kőrbe vigyen a tavon minket is. Egy darabig még élveztem is, de aztán itt is eluralkodott rajtam a rosszalkodhatnék, engem ugyanis nem kötött le a táj szépsége úgy mint anyát és apát, akik folyton a hegyeket meg a házikókat, meg a tópartot csodálták. De igazán nagy letolást akkor kaptam, amikor a kikötés után a kis utcákban bóklászás közben elengedtem anya kezét és majdnem a lábamon keresztül kanyarodott egy autó ki egy utcából... Na onnantól akárhogy is bömböltem, folyton kézen fogva kellett sétálnom :(
Visszafelé megálltunk harapni valamit egy mekiben (én sajtos rántott brokkolit kértem krumplival) és alighogy lefeküdtem pihenni a lakókocsiba visszaérve, már aludtam is...
Ébredés után átmentünk a tavacskához és persze felmásztam a nagy mászókára, és persze le már nem tudtam sehogyanse jönni: a csúszda túl veszélyesnek tűnt, ahol feljöttem, ott meg nem mertem lemászni. Végül apa segített lejutni... Ekkor megláttunk két lovacskát a teniszpályák felett és odamentünk köszönni nekik. Nagyon aranyos de nagyon nagy lovak voltak. Ha pedig már ott voltunk, felmásztunk egész magasra a hegyoldalban és láttunk egy csomó meztelencsigát!
Ezzel a kis kirándulással jól elment az idő, úgyhogy már csak a fürdés, egy kis dévédézés volt a lefekvés előtt.

Milán

Reggel kicsit korán keltünk, de hamar összekaptam magam, amikor apa elmondta, hogy bizony ma indulunk Ausztriába kempingezni! Na olyat még soha nem csináltam, de biztosan izgis lesz! Na közben anyáék egy nagy halom táskát meg bőröndöt megpakoltak és már indultunk is! Elsőnek tankoltunk, hogy apa rögtön vegyen is nekem egy ToyStory-s figurát, aztán nekivágtunk a nagy útnak. Hűűű de sokat kellett autópályán menni! Még szerencse, hogy útközben láttunk száznál is több szélerőművet (megszámoltam ám!) és párszor megálltunk enni-inni,  pisilni, tankolni. De ami a lényeg, hogy délutánra odaértünk a kempinghez, apa átvette a lakókocsi papírjait , megkerestük a 106-os lakókocsit és rögtön be is költöztünk. Nagyon érdekes ám! A szekrények zárjai nekem nagyon tetszenek, mert nyomni kell a gombot és akkor kipattan a fogója (csak visszacsukni nehéz). Amikor nagyjából bepakoltunk és átnéztük a lakókocsit, akkor gyorsan elmentünk a közeli áruházba, amíg még nyitva van, ugyanis ott vacsoráztunk (halacskát... nyamm) és ott vettünk holnapra finomságokat, meg vizet, meg üdítőt. Viszonylag hamar visszaértünk, és amíg anya elment zuhanyozni (mert itt ez úgy működik, hogy van egy ház és ott vannak a vécék,  meg a zuhanyzók... még gyerekvécék és gyerek mosdók is vannak!), szóval addig legóztam kicsit. Anya után mi mentünk apával de közben eleredt az eső, úgyhogy meg kellett várni amíg lecsendesedik kicsit. A zuhanyozás itt nagyon vicces, mert egy gombot kell megnyomni és akkor jön egy ideig a víz, aztán újra lehet nyomkodni :) Sajna, amíg fürödtünk, még jobban rákezdett az eső, úgyhogy jól megáztunk amíg visszaértünk, de sebaj, hamar megszáradunk, mert meleg van még. Este pedig apa előkereste a munkafüzetemet és abból csináltam meg jó pár számolós feladatot, amikért szép aranycsillagokat ragaszthatok be... klassz!

Milán