Milán blogja

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy éhes vagyok. Szerencsére apa viszonylag gyorsan csinált nekem kajcsit, és így, hogy egy szobában alszunk, most meg is néztem, hogy hogyan készül a reggelim. Reggel megint pakolás volt, mint tegnapelőtt, és megint úgy tűnt, hogy egy hosszú és unalmas út elébe nézünk, de szerencsére nem lett igazam: egy viszonylag rövid autókázás után megálltunk egy nagyon fura erdőnél, és be is mentünk alaposabban körülnézni... Mindenféle érdekes fa, meg bokor és virág volt itt, méghozzá tényleg nagyon sok fajta! Sőt, nem csak fák voltak, de még egy mókust is láttunk. Igen fürgén szaladt, ezért nem tudtuk közelebbről megismerni sajnos. Volt egy kis tó is kacsákkal, de a kacsáknak épp nem volt kedvük produkálni magukat, csak a tó közepén üldögéltek egy házikónál. A sétálgatás után leültünk enni egy "hamburgeres" nevű helyen, ahol meglepő módon mindenki "hamburgert" evett, amit én is megkóstoltam, és finomnak minősítettem. Innen sajnos elváltak az útjaink a Botiéktól, mert ők mentek a Balcsira, mi pedig egy gyors bevásárlás és uzsonna után haza. Az út persze uncsi volt, inkább aludtam egy jót... Amikor felébredtem, még nem otthon voltunk, hanem ott, ahol már jártam ugyan, és érdekes kajákat láttam, de akkor még nem kóstolhattam meg semmit. Most viszont adott anya is és apa is a "fagyi" nevű hideg-de-finom édes nyalánkságból :) No innen már végre tényleg hazamentünk, és én egész estig be sem tudtam telni rég nem látott játékaimmal a nagyszobában, ahol végre ki kúszhattam-mászhattam magam. Ez már nagyon hiányzott!

Milán

Itt ébredtünk a szállodában, és persze olyan fáradt voltam, hogy kicsit még visszaaludtam, és így a tízóraimat anya kezdte el odaadni, aztán apa átvette a kanalat, és amikor jóllaktam, lementünk az étterembe, ahol anya reggelizett. Azután felöltözött mindenki, én beültem apa hátára a hátizskszerűségbe és nekivágtunk egy újabb hegynek. Ez kicsit magasabb lehetett, mert jó sokat mentünk felfelé a hatalmas fák között, míg végül kiértünk egy tisztásra, ahol egy kerítés állta utunkat, így aztán visszafordultunk és lementünk ugyanazon az úton. Érdekes módon lefelé a Boti lelkesebben motorozott és hamarabb leértünk mint fel... Bevallom, én is elfáradtam, ezért a végére kicsit elaludtam... De nem aludtam sokat, mert mentünk ebédelni. Most egy új helyre mentünk, és anya most is próbált bébiétellel etetni, de én láttam, hogy a többiek milyen finomakat esznek, úgyhogy én is azt kértem (és kaptam) amit ők: rizst, krumplit, husikát. Visszaérve a szállóba, én elaludtam a kocsiban és ébredés után megnéztük apával ahogy a Boti és a Zoli focizik. Párat én is rúghattam a labdába! Tök jó lenne már futkározni és focizni! Amikor felmentünk a szobába, átöltöztünk fürdőruhába és átmentünk a medencéhez. Sajnos a víz itt egyáltalán nem olyan fincsi meleg, mint a babaúszásokon szokott lenni, sőt! Olyan hideg volt, hogy épp csak a lábam hegyét mártottam bele, meg persze együtt pancsoltam kicsit a Botival a partjáról. Csak apa mert belemenni, én kicsit irígyeltem, hogy ő úszkálhat, de aztán eszembe jutott, milyen hideg a víz, és inkább anya ölében maradtam... Megint zuhanyozás volt fürdés helyett, és most már egészen biztos, hogy sokkal jobb kádban pancsolni! Fürdés után visszamentünk oda, ahol ebédeltünk, és most is itt ettünk, és most is azt ettem, amit apa: gyümölcslevest és palacsintát. Fincsi volt és a pincér bácsi is tréfálkozott velem :)

Milán

Reggeli után kicsit visszaaludtam és amikor felkeltem épp nagy volt a sürgés-forgás: anyáék pakoltak, aztán öltöztünk és elindultunk... Sajnos innen egy elég hosszú autózás következett, a vége felé már nagyon nyűgös voltam, de végül megérkeztünk egy erdő közepére egy nagy házba. A Botiék is jöttek, aminek nagyon örülök, mert így lesz kivel játszani! No, de előbb még ebédeltünk: anya megpróbált borsófőzelékkel jóllakatni, miközben ők szemmel láthatóan finomabb dolgokat ettek. Na azért persze kikunyiztam magamnak előbb a Boti eperkrém leveséből pár kanállal, aztán anya és apa sültkrumplijából is kaptam! Mit mondjak, ég és föld a főzelékhez képest! Ebéd után elmentünk kirándulni. Képzeljétek, itt az erdőben rengeteg-sok nagy-nagy fa nőtt! Őrület! Állítólag aludnom kellett volna, de most őszintén: ti tudtatok volna? Egy csomót mentünk felfelé a fák között, eleinte a babakocsiban, aztán apa vitt, végül a Boti sétált inkább, így én beültem a helyére a Zoli hátizsákjába. Egy barlangot is megnéztünk (nem nagy szám) aztán sokat mentünk lefelé és hopp! ott voltunk, ahol elindultunk. A szobánkban megint nem volt kedvem aludni, inkább rosszalkodtam és játszottam vacsiig. Én a szobában ettem, de persze az étteremben kunyiztam anya palacsntájából is... A Boti közben motorozott és engem szórakoztatott :) Utána még elsétáltunk a közeli patakocskához, és a nap befejezéseképp ma először életemben zuhanyoztam! Hát érdekesnek érdekes módszer, de én sokkal jobban szeretek pancsolni egy kád vizecskében...

Milán