Milán blogja

Ma délelőtt a házban maradtunk a Botival, anyával és apával. A többiek elmentek síelni, mi pedig játszottunk, illetve én aludtam is egy kicsit. Ebéd után már megint brutálisan beöltöztünk és szánkóval elmentünk abba a házba, ahova tegnap is. A többiek már épp befejezték az evés-ivást, mi is leültünk és anyáék is ettek érdekes kajákat. Hazafelé a Kriszti húzott minket a szánkóval, és a házikóban nekem nem sok kedvem volt aludni menni, úgyhogy a Kriszti kénytelen volt szórakoztatni pár órát, mert a Boti különben nem tudott volna aludni tőlem :)
Mikor felébredtem, már anyáék is ott voltak, és egészen estig játszhattam a nappaliban, persze főleg a Boti kisautóival és ami még nagy kedvencem: egy üres Almdudleres palackkal. Este pedig együtt fürdöttünk a Botival, és a Boti elmondta nekem, hogy mik vannak a fürdetős könyvemben.

Milán

Úgy látszik itt állandóan hideg van. Mindig úgy beöltöztetnek, hogy úgy nézek ki mint egy kis piros gömböc. No nem olyan vészes, csak tudjátok, mennyire szeretek öltözni... No, szóval ma anyával babakocsival mentünk le a sok lécen sikló emberhez. Mikor odaértünk, apával együtt beültünk egy olyan szép kis faházikóba, ahol az emberek ettek-ittak. Anya is kapott valami finomat egy bögrében, amiből én is ihattam pár kortyocskát. Forró csoki a neve, és egész fincsi volt! Ebédre visszamentünk a házikóhoz, és evés után aludtam a Botival együtt egy igencsak jóízűt. Este pedig igen érdekes dolog történt: kimentünk a ház elé szánkózni anyával, a Botival és a Krisztivel és apával. De nem is ez volt igazán furi, hanem az, hogy ilyen érdekes hideg kis pöttyök estek az égből. Én is kaptam egy síszemüveget :) akárcsak a Boti, és bár egyszer konkrétan kiborultam a szánkóból, azért nagyon klassz volt!

Milán

Reggeli után szép lassan mindenki felöltözött (de nagyon, mint tegnap). Én is, de addigra már megint álmos lettem és nyűgös, úgyhogy mi nem mentünk a többiekkel, hanem tízóraiztam és lefeküdtem kicsit (délig). Ebédelni keltem fel, akkor már itt voltak a Botiék is. No ekkor ismét beöltöztünk, beültünk a kocsiba és elmentünk síelni és szánkózni (mármint a felnőttek síeltek, mi a Botival szánkóztunk). Egy ideig még izgalmas is volt, de azért a szánkóban üldögélni nem annyira izgi hosszú távon... úgyhogy kicsit anya kezében voltam, aztán odacsúszott apa is és átvette a szórakoztatásom feladatkörét. Néztük ahogy a Kriszti csúszkál a Botival, meg ahogy anya síel a kispályán. Mondjuk ez se kötött le túl sokáig, és a Boti is elkezdett nyűgösködni, úgyhogy vissza a kocsiba - vissza a házba. Én már a kocsiban annyira elaludtam (annyira fárasztó itt a levegő hogy csak na!), hogy még arra sem keltem fel, amikor anyáék levetkőztettek és letettek az ágyba. Ébredés után tök jót játszottam (főleg a Boti játékautóival) a nappaliban, egész vacsiig. A fürdést már alig bírtam kivárni, mert ezek a gonoszak előttem vacsoráztak, és nekem nem adtak! Azért fürdés, és masszázs után én is megkaptam a fincsi banános kajcsimat és utána irány az ágy!

Milán

Kicsit taknyos vagyok még, úgyhogy nagyon szuszogtam este, de annyira el voltam fáradva, hogy egész sokáig aludtam. A reggeli után mindenki felöltözött, de nagyon (én is) és felkerekedtünk... Engem anya és apa húzott a szánkómon ezen a hideg fehér dolgon, amit úgy hívnak, hogy "hó", és itt elég sok van belőle. Elmentünk egy helyre ahol sok néni, meg bácsi, meg gyerek volt és sokan igen érdekes dolgot műveltek: egy-egy léc volt a lábukon és azon csúszkáltak ide-oda. Hát ez igen furi szokás szerintem. Ami még ennél is meglepőbb volt, hogy mindenki, még apa is kipróbálta ezt az új őrületet, és csúszkáltak ezeken a színes léceken föl-alá. Nem tudom mi van itt a levegőben, de olyan álmos lettem, hogy csak na. Anya "megágyazott" a Boti gumiszánkóján és aludtam egy nagyot két összetolt padon egy "hüttének" nevezett helyen. Déltájban ébredtem, és anyáékkal visszaszánkóztunk a házikóhoz. A többiek már ott voltak, én megebédeltem, kicsit játszottunk a Botival, aztán a Boti elment aludni, de én még nem voltam álmos, úgyhogy elvitt anya szánkózni, ot váltotta a Kriszti, aztán ettől mégiscsak kicsit elálmosodtam, úgyhogy aludtam kicsit én is. Este az uzsonna után képzeljétek, kaptam babapiskótát, rágcsálni! Hú de fincsi és hú de érdekes!

Milán

Nos, ma kiderült miért volt ez a nagy készülődés: reggel egy csomó cuccot bepakoltunk a kocsiba és nekivágtunk... Nagggggyon sokat autóztunk! Ennyit még soha nem utaztam. Eleinte egész jó volt, főleg, hogy tök jól kilátok ebből az új ülésből, és aludtam is, de azért egy idő után már igencsak meguntam. Szerencsére nem sokkal később megérkeztünk egy nagyon szép (de nagyon hideg) helyre. Na jó, hideg csak kívül volt, a házban már nem, úgyhogy birtokba is vettük a földszintet a Botival. Közben a felnőttek azt a sok cuccot, amit olyan nehezen bepréseltek a kocsikba, most behordták a házba. Na ennek mi értelme??? Mindegy, mi a Botival egészen estig játszottunk (én kétszer bevertem a kobakomat a helyismeret hiánya miatt. aúúú. kicsit fájt, de apa megvígasztalt). Estére már olyan fáradt voltam, hogy épp csak nyitva tudtam tartani a szemem. Épp fürdeni készültünk, már meztelenül a kád előtt voltunk, amikor husss, sötét lett. Kicsit megijedtem... Apa gyorsan hozott egy elemlámpát, és annak a fényénél végül megfürödtünk a Botival. Érdekes volt az biztos. Utána gyors masszázs, egy kis vacsi, és már zuhantam is az ágyba.

Milán