Milán blogja

Ma búcsút vettünk Szerbiától, de stílusosan tettük, reggeli után átadtuk az apartman kulcsot Milicának, és becéloztunk egy kilátó pontot egy folyó kanyarulatában. Ez csodálatos szép hely volt! A következő megálló pedig egy izgalmas hely, a Tara kanyon hídja volt, ahol több drótkötél pálya is van, és mi arra vettünk jegyet, ami keresztbe 'repül' át a szurdokon. Ez fantasztikus élmény volt! Mintha repültünk volna! Innen már egyenesen Sutomore felé vettük az irányt, a hegyekben gyönyörű tájakon kanyargott a szerpentin és 4 óra alatt oda is értünk Montenegró csodás tengerpartjára. A szálloda már várt minket, lepakoltunk és mentünk a tengerpartra. Labdáztunk a Botival, aztán vissza szaladtunk átöltözni és beültünk egy étterembe tengeri mindenfélés tésztát enni, ami itt is nagyon finom volt. Még visszafelé egy adag mini fánkot is kaptam, és jó későn kerültünk ma is ágyba, de klassz nap volt!

Milán 

Ma igazán mozgalmas napunk volt: 
Reggelire apáék hoztak a közeli közértből mindenféle péksüteményt meg ilyesmit, aztán indultunk is, mert jó idő volt épp és mára esőt mondtak... Az első uticél a Stopić barlang volt, itt két aranyos kutyus csatlakozott hozzánk. A barlang nagyon szép volt és szinte csak mi voltunk bent egy ideig. Szerencsére az időjárás velünk volt így mehettünk tovább a Gostilje vízeséshez, ami még szebb volt, itt jót túráztunk az aljáig. Zlatiborba egy kis kerülővel egy szűk hegyi utacskán keresztül mentünk mert útközben megálltunk egy szép kilátónál. Zlatiborba érve ettünk pizzát ebédre és a Gold gondolával - ami egy nagyon távoli hegyre felvivő sífelvonó - felmentünk a hegyre. Itt beültünk egy hüttébe és ettem egy nutellás palacsintát, aztán kicsit sétálgattunk a hegyen és vissza libegtünk a városba. Vettünk egy közértben vacsorázni valót, és mentünk vissza kicsit pihenni a szállásra...

Milán 

Hatkor keltem, ugyanis ma indulunk Szerbiába, Zlatiborba. Végül 7 helyett fél nyolc körül tudtunk elindulni, mikor útra kész lett a kisbusz. A határig minden flottul ment, de itt a Röszkei határnál irdatlan nagy sor fogadott minket, pontosabban egy hosszú sor, ami reménytelenül lassan haladt. Végül csak átjutottunk Szerbiába, és onnan szerencsére sima utunk volt Zlatiborba. Egy benzinkúton vettünk érdekes helyi édességeket és apa mobil net kártyát szóval újra volt internet a kocsiban és még a hegyi szakasz is érdekes és nagyon szép volt. A szállásunk egy kétszintes apartman, és miután átvettük, mentünk a városba vacsorázni, aztán a tóhoz, ahol pont lézer-show volt. Sajnos olyan palacsintázó nem volt, ahol tudtunk volna kártyával vagy euróval fizetni, dinárunk pedig nem volt, úgyhogy visszasétáltunk és zuhanyzás után mentem is aludni.

Milán