Milán blogja

Ma is - akárcsak tegnap - három országban is voltunk: 
Reggel Bosznia-Hercegovinából, Horvátországon keresztül jöttünk haza. De azért nem ilyen simán-egyszerűen ám!
Mivel Bosznia egyik nevezetességei a "piramis" hegyek pont itt vannak Visokoban a szállásunktól pár percre, ezért a szállás elhagyása után odamentünk. Előbb reggeliztünk, aztán felsétáltunk egy darabon az erdőbe, de az első infó táblán kiderült, hogy a tényleg piramisnak kinéző hegy több mint egy órás séta, szóval ezt most passzoltuk és inkább kocsival mentünk közelebb, de amúgy lentről ez nagyon nem piramis alakú, maximum légifotóról... Így hát indultunk haza, de még beugrottunk egy Bingo nevű áruházba útravalókat venni. Poén, de a nevezetes hegy innen indulva az autópályáról látszik a legjobban :)
Az út innen már szinte eseménytelen volt szerencsére: a bosnyák szakaszon volt autópálya is, aztán a szokásos szerpentin (hogy apa ne unatkozzon), és a horvát szakasz is ilyesmi volt, csak rövidebb. A határokon nem kellett várnunk, simán átjutottunk mindkettőn, és hat órára haza is értünk.
Mivel ilyen szerencsésen korán megérkeztünk, még estig át tudtam menni a Dóriékhoz, apa átvitt amikor ment Gyömrőre, és este kilenc után hazasétáltam.

Milán

Ma azért keltünk korán, mert sajnos itt hagyjuk Montenegrót... De nem megyünk még haza, hanem egy kicsit még barangolunk a balkánon: az első állomás Dubrovnik volt. Az óváros közelében egy parkolóházban találtunk helyet, és rögtön le is sétáltunk a várhoz. Pont a leghíresebb kapun mentünk be és két órát barangoltunk az igazán hangulatos utcákon, a hőségben. Innen - Horvátországot elhagyva - Bosznia Hercegovina felé vettük az irányt és meg sem alltunk Mostar-ig. A bazáron keresztül eljutottunk a híres hídig, és pont legrott egy fickó a vízbe! A híd túloldalán beültünk egy hangulatos helyi étterembe, ahol ma is halat ettem. Innen már a mai szállásunk felé vettük az irányt, Visokoban egy apartmanban alszunk egy éjszakát. Kicsit kalandos volt megtalálni a házat, apát előbb egy roppant szívélyes italtársaság akarta befogadni, majd egy benzinkúton egy irtó kedves fickó felhívta a szállást és a saját kocsijával oda irányított minket, de persze itt senki nem volt, tehát még apa viber-en hívta a tulajt, hogy jöjjön már ide... És így végül pár perc múlva már átvehettük a szobákat olyan 10 óra körül...

Jó kis nap volt!

Milán