Milán blogja

Reggel apa foglalkozott velem (adott reggelit és játszott velem), amíg el nem indultunk a Nagyihoz. A Nagyinál előbb rajzoltam, aztán ebédeltünk, de még nem voltam túl éhes (azért ettem mindenből, mert fincsi volt), és most rögvest fel is öltözött mindenki, még a Nagyi is és előbb felvettük Julika nénit is, aztán elmentünk a Városligeti tóhoz, ahol már vártak ránk a Botiék! A Kriszti Anna babával volt, aki aludt a babakocsiban, a Boti pedig a Zolival focizott épp. Én is bementem hozzájuk, de elég veszélyesnek tűnt, amilyen erősen a Boti rúgta a lasztit, úgyhogy a kapufa mögött biztonságosabbnak látszott álldogálni... Ez meg unalmas lett egy idő után, úgyhogy körülnéztem másfelé is. Anyáék alig tudtak követni :) Aztán a Krisztiéknek haza kellett indulni, úgyhogy elköszöntünk tőlük és mi pedig elmentünk megnézni a póni lovacskákat, és képzeljétek, fel is ülhettem az egyikre, amelyiket én választhattam ki! Hű de klassz volt! Mentünk sokat kőrbe kőrbe és simogatni is lehetett a pacit! Nagyon tetszett a lovaglás, viszont már irtóra elfáradtam, úgyhogy nem is bántam, hogy elindultunk haza... A kocsiban persze hamar elaludtam, és még otthon is aludtam valamennyit és épp akkor keltem, amikor anya indult táncolni, úgyhogy megint apa adott uzsonnát (sütit! nyamm-nyamm!) és még játszottunk és zenét hallgattunk, amíg el nem indultunk anyáékért. Otthon a híradó alatt a poharakkal játszottam és utána mentem fürdeni, meg vacsorázni, és mivel későre járt, mentem aludni is. Anya még szerencsére elmesélte a Sün Balázs-os mesét is az ágyamnál...

Milán 

Délelőtt elsétáltunk az usziba és pancsoltam egy nagyot. Ma apa volt bent velem a vízben és bár néhány "gyakorlat" nem tetszett (a hátonúszás persze, és merülni se szerettem volna), de azért tornáztam annyira, hogy játszhattam is a végén. Apa fel tudott emelni a karikáig és többször is be tudtam dobni a labdát és apa nagyon megdicsért amiért ilyen ügyi vagyok. Hazafelé ettem pár sós sütit, de azért még jutott hely az ebédnek is, aztán mentem aludni. Amikor felébredtem, csak apa volt itthon, mert anya időközben elment vásárolni, úgyhogy felöltöztünk gyorsan és elmentünk érte. Képzeljétek, anya nem felejtette el, hogy mit kértem tőle és vett "fát", vagyis pár kis fát és hozzá pici állatokat, ami nagyon klassz! Délután főleg apával játszottam, mert anya fáradt volt és csak feküdt az ágyon, de aztán kipihenhette magát, mert szerencsére levitt sétálni a Mamához és a Somához. Amikor feljöttünk, megint gyakorolhattam egyedül levenni a cipőmet és már egész jól megy! Kicsit később mehettem fürdeni és vacsorára, a pörkölt után megettem a palacsintát, amit a Dédi küldött nekem (még szép!).

Milán

Képzeljétek, ma délelőtt, a reggeli után a Krisztiékkel együtt autóval elmentünk a Kisvakond játszóházba! Volt sok-sok golyó és labda és ugrálóvár és autók és érdekes szőnyegek amiken ugrálni is lehetett! Persze más gyerekek is voltak és egy néni hozott hangszereket és zenéltünk és énekeltünk is. Persze jól kifáradtunk, hazafelé az autóban majdnem elaludtunk. A Mama már várt minket finom ebéddel, és én ettem egy csomó levest, a Boti meg nem, úgyhogy én kaptam kinder-csokit, ő pedig nem, és mentünk aludni. Nem aludtunk túl sokat, mert a Boti felébredt és sírt, úgyhogy felkeltünk és ettem egy kis uzsonnát. Kicsit később pedig jött értünk apa, és lementünk vele sétálni és bogarakat lesni, de a bogarak ma elbújtak előlünk, csak egy bodogácsot találtunk de az is elég nyúzott volt már... Én viszont találtam faleveleket és botokat és persze rohangáltam is, aztán elkisértük a Csillát egy darabon és hazasétáltunk. Otthon persze megint a poharakkal játszottam és apával nézegettünk könyveket és kértem anya vacsijából "pipihusit", és még apával játszottam a híradó végéig, aztán megpróbáltuk megint a kakilást a  vécén, de most nem volt kaka, csak néhány pukizás, úgyhogy mentem inkább fürdeni, és utána vacsorázni. A vacsi és pár gerezd körte után apától kértem zizit (szó szerint mondtam: "kérek zizi!"), aki adott is és még kinder-csokit is, ha már ilyen szépen kértem. És mivel ma jó kisfiú voltam, anya mesélt nekem egy új mesét.

Milán 

Ma reggel jó korán keltünk mindannyian, csak aztán apának menni kellett dolgozni, de sebaj, mert mi meg reggeli után átmentünk a Mamához, és anya pedig elment fogorvos nénihez. Addig én a Mamával játszottam. Később megérkezett a Kriszti az Anna babával, aki épp aludt, én pedig addig a Krisztivel maradtam otthon, mert  a Mama levitte a Somát, anya meg az ebédért ment, mi pedig az ablakból néztük őket. Ebéd után már elég álmos voltam, úgyhogy elaludtam, de amikor megjött a Boti anyával, akkor felébredtem, mert elég hangos volt a Boti és már nem is tudtam elaludni, úgyhogy játszottunk inkább, és  a nagyszobában kicsit piszkáltam Anna babát és adtam neki két lufit is, de nem akart vele játszani... Később lementünk a játszótérre is a Botival, és persze más gyerekek játékai sokkal izgisebbek voltak, mint amit anya hozott, úgyhogy homokoztunk kicsit. Amikor lejött  a Mama is, akkor mi hazaindultunk anyával és a ház előtt épp várt minket apa, és én odaszaladtam hozzá és együtt hazamentünk. Otthon aztán vele játszottam és anyával tornáztam egészen a fürdésig, utána pedig vacsoráztam is és apa csinált finom banánturmixot nekünk. A vacsora után apa mesélt nekem azokból a könyvekből amiket odavittem neki, aztán kicsit büdi volt és anya azt hitte bekakiltam, de még nem, hanem gyorsan ráültem a vécére és képzeljétek abba kakiltam! Nagyon örült ennek anya is és apa is és amiért ilyen ügyes voltam, anya mesélt nekem este.

Milán 

Reggel vicceltem apával: úgy köszöntem neki, hogy "szia anya!" amikor elment... jó vicc ugye? Aztán reggeli után olyat játszottunk anyával, hogy ő eldugott játékokat a szobában és nekem meg kellett keresni őket (na jó, anya azért súgott, hogy mit hova dugott el). Később lementünk az ebédért és a Mamával és a Somával is összefutottunk és sétáltunk kicsit, csak eléggé fújt a szél és hideg volt ma is. Amikor felértünk a Mamához, a Kriszti épp etette az Anna babát. Ebédre levest ettem és kakaós csigát. Közben elment a Kriszti a Botiért, és amikor visszaértek, szaladgáltunk egy nagyot a Botival. Ma szóltam anyának, hogy pisiltem és kakiltam (igaz, hogy csak utána, de ennek is örült anya). A rohangálást nem támogatták egyértelműen anyáék, úgyhogy mentünk aludni és jó nagyot aludtunk a Botival, utána pedig uzsonnáztunk és a Botiékért jött a Zoli és elmentek haza, anya pedig a Diáért, úgyhogy a Mamával maradtunk kettesben és én szépen játszottam és még öltözni is segítettem amikor lementünk anyáék elé, és amikor elindultunk haza, akkor köszöntem mindenkinek: "Szia Mama, szia Dia, szia vava!" Otthon már várt minket apa és a kedvenc játékom, a poharak! Építettem is tornyot meg rakosgattam is egészen a fürdésig és a kádba is vittem párat. De előbb még apával is játszottunk játék-eldugósat-megtalálósat. A fürdés után pedig megmértek apáék: 11,5 kiló vagyok vacsora előtt, a lábam 15 centi, a fejem 47 centi és 88 centi magas vagyok! De utána a vacsora már nem volt felhőtlen: anya elkezdte a fürdőt takarítani és megláttam a poharakat, és "leszállt a köd", azonnal abbahagytam az evést és muszáj volt odamennem játszani velük és ordítottam, ha el akarták venni. Nem is ettem utána szinte semmit, csak játszottam... Még anya is megpróbált később enni adni, de sonkás kenyeret se ettem és epret se (na jó, egy kókusz-kockát megettem), úgyhogy apa is és anya is szomorúak voltak amiért ilyen keveset ettem...

Milán

Reggeli után sokat játszottunk anyával, és lementünk a játszótérre homokozni! Egy kis idő után odajött a Mama és a Boti is. Én főleg azzal voltam elfoglalva, hogy leromboljam, amit anya épített :) Eléggé fújt a szél, úgyhogy nem maradtunk sokat, de még szaladgálhattunk is  a Botival a dombnál fel-le, fel-le. A sok rohangászás után pedig  felmentünk a Mamához ebédelni (ott volt a Kriszti is Annapannával) de én alig ettem, úgyhogy - a Botival ellentétben - nem kaptam palacsintát... Viszont jó sokat aludtunk kaja után. Alighogy felébredtünk és meguzsonnáztunk, már jött is értünk apa! De klassz! Gyorsan öltöztem is és mondtam, hogy "haza, pici-tíz, jó?" vagyis megyünk haza játszani a poharakkal? Otthon persze az első dolgom volt levetetni a polcról a poharakat és egész addig játszottam vele, amíg jó erősen fejbe nem dobtam apát: nőtt is egy púp a fejére és ezért visszarakta a polcra az egészet... Anya közben elment tanulni, úgyhogy még kettesben építettünk várat is apával, aztán megjött anya és mentem fürdeni, és vacsorázni (a desszertnek kapott mákos bejgli segítségével mák-esőt szimuláltam félméteres kőrben...). Este még kicsit rosszalkodtam: beletettem az új autómat egy pohár almalébe és anya is és apa is nagyon leszidott érte.

Milán 

Ma korán keltem és eléggé be voltam kakilva és pisi is volt bőven, apa ki is volt akadva, hogy hogy lehet ennyire büdit kakilni :) Amikor pedig megreggeliztem, meglocsoltuk anyát apával, aztán szépen felöltöztünk apával és elmentünk locsolkodni. Előbb a Julika nénihez mentünk és kaptam tőle csokitojást amit egy nyuszi visz a kosarában. Innen a Nagyihoz mentünk, akit szintén meglocsoltunk és itt is kaptam tojást, meg csokit és még egy Tolo kislányt is a kutyusával. Innen pedig a Mamához jöttünk vissza. Hű, itt jó sokan voltak és mindenkit meglocsoltunk: a Dédit, a Mamát, az Anit, az Etit, a Krisztit és Anna-Pannát. Persze a Boti és a Zoli is ott voltak, de őket nem kellett meglocsolni. Kaptam persze egy csomó csokit és tojást de nem ehettem meg egyet se, mert előbb ebédelni kellett... Ettem is egy tányér levest és pár falat husit, de utána inkább rohangálni és a Botival rosszalkodni volt kedvem, de egy idő után már nagyon álmos lettem, úgyhogy elköszöntünk és hazamentünk aludni. Amikor felébredtem, ettem pár falatot, aztán átmentünk a "Csillához " és a "Tóth"-hoz. Alig léptünk be, a Lili kutyus mindenkire felugrált és a Marci cica is odajött hozzám megszagolni a kezem. A Csilla adott túrós tésztát, és utána felmentünk az emeletre, ahol szólt a zene és a Csilla és anya ugrabugráltak rá. Én is megpróbáltam, de aztán unatkoztam, úgyhogy addig nyafogtam, amíg lementünk és lent megtaláltam a "máffint" és meg is ettem egyet, meg csokit is és közben nézegettem a halakat, de megint kezdtem elfáradni, úgyhogy meggyőztem anyáékat, hogy menjünk haza. Otthon mentem rögtön fürdeni, és nem mondhatni, hogy túl sokat vacsoráztam volna, pedig apa próbált fincsi vacsorát csinálni, de még a kakaós palacsintát se ettem meg! Utána pedig mentem is aludni, csak még mesélt nekem egy érdekes mesét nyulakról...

Milán