Reggel apa foglalkozott velem (adott reggelit és játszott velem), amíg el nem indultunk a Nagyihoz. A Nagyinál előbb rajzoltam, aztán ebédeltünk, de még nem voltam túl éhes (azért ettem mindenből, mert fincsi volt), és most rögvest fel is öltözött mindenki, még a Nagyi is és előbb felvettük Julika nénit is, aztán elmentünk a Városligeti tóhoz, ahol már vártak ránk a Botiék! A Kriszti Anna babával volt, aki aludt a babakocsiban, a Boti pedig a Zolival focizott épp. Én is bementem hozzájuk, de elég veszélyesnek tűnt, amilyen erősen a Boti rúgta a lasztit, úgyhogy a kapufa mögött biztonságosabbnak látszott álldogálni... Ez meg unalmas lett egy idő után, úgyhogy körülnéztem másfelé is. Anyáék alig tudtak követni :) Aztán a Krisztiéknek haza kellett indulni, úgyhogy elköszöntünk tőlük és mi pedig elmentünk megnézni a póni lovacskákat, és képzeljétek, fel is ülhettem az egyikre, amelyiket én választhattam ki! Hű de klassz volt! 
Mentünk sokat kőrbe kőrbe és simogatni is lehetett a pacit! Nagyon tetszett a lovaglás, viszont már irtóra elfáradtam, úgyhogy nem is bántam, hogy elindultunk haza... A kocsiban persze hamar elaludtam, és még otthon is aludtam valamennyit és épp akkor keltem, amikor anya indult táncolni, úgyhogy megint apa adott uzsonnát (sütit! nyamm-nyamm!) és még játszottunk és zenét hallgattunk, amíg el nem indultunk anyáékért. Otthon a híradó alatt a poharakkal játszottam és utána mentem fürdeni, meg vacsorázni, és mivel későre járt, mentem aludni is. Anya még szerencsére elmesélte a Sün Balázs-os mesét is az ágyamnál...
Milán
