Reggel vicceltem apával: úgy köszöntem neki, hogy "szia anya!" amikor elment... jó vicc ugye? Aztán reggeli után olyat játszottunk anyával, hogy ő eldugott játékokat a szobában és nekem meg kellett keresni őket (na jó, anya azért súgott, hogy mit hova dugott el). Később lementünk az ebédért és a Mamával és a Somával is összefutottunk és sétáltunk kicsit, csak eléggé fújt a szél és hideg volt ma is. Amikor felértünk a Mamához, a Kriszti épp etette az Anna babát. 
Ebédre levest ettem és kakaós csigát. Közben elment a Kriszti a Botiért, és amikor visszaértek, szaladgáltunk egy nagyot a Botival. Ma szóltam anyának, hogy pisiltem és kakiltam (igaz, hogy csak utána, de ennek is örült anya). A rohangálást nem támogatták egyértelműen anyáék, úgyhogy mentünk aludni és jó nagyot aludtunk a Botival, utána pedig uzsonnáztunk és a Botiékért jött a Zoli és elmentek haza, anya pedig a Diáért, úgyhogy a Mamával maradtunk kettesben és én szépen játszottam és még öltözni is segítettem amikor lementünk anyáék elé, és amikor elindultunk haza, akkor köszöntem mindenkinek: "Szia Mama, szia Dia, szia vava!" Otthon már várt minket apa és a kedvenc játékom, a poharak! Építettem is tornyot meg rakosgattam is egészen a fürdésig és a kádba is vittem párat. De előbb még apával is játszottunk játék-eldugósat-megtalálósat. 
A fürdés után pedig megmértek apáék: 11,5 kiló vagyok vacsora előtt, a lábam 15 centi, a fejem 47 centi és 88 centi magas vagyok! De utána a vacsora már nem volt felhőtlen: anya elkezdte a fürdőt takarítani és megláttam a poharakat, és "leszállt a köd", azonnal abbahagytam az evést és muszáj volt odamennem játszani velük és ordítottam, ha el akarták venni. Nem is ettem utána szinte semmit, csak játszottam... Még anya is megpróbált később enni adni, de sonkás kenyeret se ettem és epret se (na jó, egy kókusz-kockát megettem), úgyhogy apa is és anya is szomorúak voltak amiért ilyen keveset ettem...
Milán
