Reggeli után sokat játszottunk anyával, és lementünk a játszótérre homokozni! Egy kis idő után odajött a Mama és a Boti is. Én főleg azzal voltam elfoglalva, hogy leromboljam, amit anya épített :) Eléggé fújt a szél, úgyhogy nem maradtunk sokat, de még szaladgálhattunk is a Botival a dombnál fel-le, fel-le. A sok rohangászás után pedig felmentünk a Mamához ebédelni (ott volt a Kriszti is Annapannával) de én alig ettem, úgyhogy - a Botival ellentétben - nem kaptam palacsintát... Viszont jó sokat aludtunk kaja után. Alighogy felébredtünk és meguzsonnáztunk, már jött is értünk apa! De klassz! Gyorsan öltöztem is és mondtam, hogy "haza, pici-tíz, jó?" vagyis megyünk haza játszani a poharakkal? Otthon persze az első dolgom volt levetetni a polcról a poharakat és egész addig játszottam vele, amíg jó erősen fejbe nem dobtam apát: nőtt is egy púp a fejére és ezért visszarakta a polcra az egészet... Anya közben elment tanulni, úgyhogy még kettesben építettünk várat is apával, aztán megjött anya és mentem fürdeni, és vacsorázni (a desszertnek kapott mákos bejgli segítségével mák-esőt szimuláltam félméteres kőrben...). Este még kicsit rosszalkodtam: beletettem az új autómat egy pohár almalébe és anya is és apa is nagyon leszidott érte.
Milán
