Milán blogja

Ma itt ébredtem a Balcsinál, és reggel csendben (kellett volna) lenni, mert a Csilláék még aludta, de aztán ők is kijöttek és mindenki reggelizett és készülődött - közben én játszottam - aztán elindultunk a strandra. Ott aztán a medence mellett, az árnyékban vertünk tanyát és eleinte elég kevesen voltak, de egyre többen jöttek folyamatosan, én pedig természetesen sokat játszottam a hat-héttel, kicsit pancsolhattam a medencénél, és ebéd után (nem ettem túl sokat...) persze semmi kedvem nem volt aludni. Amikor már nem sütött annyira  a napocska, átsétáltunk a strand másik végébe, ahol sokkal klasszabb volt, mert itt lehetett sarazni a Balcsi partján és be is mehettem  a vízbe (csak sok volt a szösz a víz tetején). Na itt persze rengeteget játszottam, és amikor már anyáék nem bírták tovább, akkor visszamentünk a fák közé az árnyékba, ahol folytathattam a hat-hét dobálását és összeszedését az indulásig. Nem voltunk sokáig a házban (épp csak lezuhanyoztunk), mert mentünk vissza sétálni a sétálóutcába - ahol nekem egy kis idő kiesett, mert elbóbiskoltam - ahol sokan mászkáltak és anya vett egy fürdőruhát magának, aztán visszamentünk a házba és én ettem egy új fajta tejpépet, amit este lehet enni, és már mentem is aludni.

Milán

Reggeli után elmentünk az europarkba csokitojást venni, meg persze anyáék mindenféle mást is vettek, de a lényeg  a kindertojás, nem? És képzeljétek, a helyén, a polcon már megint nem volt egy darab se! Még szerencse, hogy a pénztárnál anya talált egy utolsó darabot és azt meg is vettük! Aztán mi apával berámoltunk a kocsiba és én ittam egy joghurtos italt, közben anya vett magának ebédet. Otthon már megint rámoltak anyáék, és velem alig-alig volt idejük játszani. Szörnyű. Még szerencse, hogy egyedül is el tudok játszani a hat-hetekkel... Ebédre apa pizzájából kaptam, de csak pár falattal ettem, mert nem voltam még éhes. Kaja után pedig apa levitte a kocsiba a bőröndöket és táskákat, aztán minket is anyával, és a csurig pakolt autóval elindultunk a Balcsira! Én útközben leginkább aludtam, mert uncsi volt, és csak Siófokon ébredtem fel, amikor megérkeztünk egy nagy szép narancssárga házhoz, ahol  a Csilla és a Csaba várt már ránk, felcipeltük a sok cuccot és kirámoltunk (persze anyáék, mert én a hat-hetet "rámoltam ki", aztán azzal játszottam természetesen). Kicsit később együtt elmentünk a teszkóba, hogy vegyünk csokitojást, de itt sem lehet kapni, csak a műanyag borításút, ami nem olyan csokis, mint amit szeretek... Azért vettünk egy nagy halom mindenféle kaját és üdítőket, és én rögtön kértem is egy danont inni, aztán visszamentünk a szállásunkra és kirámoltunk. A Csilláék elmentek vacsorázni, de mi nem mentünk, mert volt még a hűtőben virsli, amit majd vacsorára megeszünk, de előbb még felugrottak pár percre a Krisztiék és a Botival rohangáltunk és az új számos játékommal játszottunk egy kicsit, utána pedig, amikor ők már elmentek, mi anyával és a hat-héttel lezuhanyoztunk, és közben apa megfőzte a virslit, amit meg is ettünk. Eközben a Csabáék is visszaértek és vacsi után anya odaadta a kinder-tojást is, juhhé! Már ment le a nap, amikor még kicsit nézelődhettünk az erkélyről és láttunk egy aranyos kislányt is, aki motorozott és úgy hívták, hogy Szandi, de már későre járt és menni kellett sajnos aludni...

Milán

Nos, ma is mozgalmas napom volt: reggel úgy éreztem, jön a kaki, ezért szóltam anyának, aki nagyon örült és ráültetett a vécére és olvasott nekem, de valahogy mégse jött a kaki, úgyhogy leszálltam és maradt a pelus... Aztán átmentünk  a Krisztiékhez, ahol kicsit játszottunk és rohangáltunk a Botival, innen pedig átmentünk az Etihez, akit felköszöntöttünk és én játszottam kicsit Manó cicával (de csak óvatosan...), majd hazamentünk átöltözni, mert a reggeli eső csak ijesztés volt, időközben kezdett kisütni a nap, úgyhogy mégiscsak elmentünk a Vasúttörténeti Parkba a Krisztiékkel és az Anival. Hű, ez ám a klassz hely! Képzeljétek, felültünk egy igazi kicsi vonatra, ami sípolt is és kőrbe ment a kicsi síneken egy nagy játszóteret is megkerülve és lámpák is voltak meg minden! Azután megnéztünk egy csomó haaataaalmas mozdonyt és amelyikbe lehetett, fel is másztunk és meg lehetett fogni és tekerni a nagy karokat meg bizgentyűket. Aztán bementünk egy házba, ahol volt egy nagy terepasztal és mentek rajta vonatok, ha nyomtunk egy gombot... Sőt, itt beülhettünk egy lóvasút-kocsiba is és egy kicsinyített állomás is itt álldogált. Kijőve innen, beültünk egy kézi hajtány nevű vicces kis kocsiba, amit apa és anya kézzel hajtott két rudat húzva-tolva és jó gyorsan mentünk (és össze gépzsíroztam a kezem, de szerencsére le tudtuk dörzsölni). Egy másik házba is bementünk, itt pedig különböző méretű nagyon szép terepasztalok voltak (csak sajnos nem volt szabad megfogni semmit), amiken sok-sok pici vonat ment ide-oda meg kőrbe-kőrbe. De nagyon elszaladt az idő a sok vonatozással, úgyhogy sittünk vissza a Mamához, csak én útközben elaludtam. A Mamánál viszont már nem volt kedvem aludni, pláne amikor a Botiék is megérkeztek! Ebédelni se volt sok kedvem, mert egy zacskó puffasztott cukros dolgot megettem a vonatozás közben. Viszont az arcomon még pöttyök vannak, ezért elmentünk megmutatni a doktor néninek, de szerencsémre nem ő rendelt és ráadásul sokan is voltak, úgyhogy hazamentünk. Otthon persze már nem akartam aludni, hanem csak játszani, de anyáék nem igazán értek rá velem játszani, csak néha-néha, mert rámoltak, meg virágokat zuhanyoztak, meg ilyenek, a holnapi utazás miatt. Nagyon meg is lettem dicsérve viszont, mert amikor elfogyott a víz a kulacsomból, így kértem apától: "Kérek szépen vizet, légyszíves!". Apa pattant is és adott rögtön, mert ez nagyon tetszett neki... Este azért lementünk sétálni a Mamával és ettem útközben egy kis hot-dogot (még jó, hiszen volt benne kecsöp), de otthon már alig játszottam kicsit és már mennem kellett fürdeni, utána meg apa próbált vacsorát adni, de csak egy fél fasírtig jutottunk, utána inkább kisírtam (szó szerint) anyától egy kis sütit, de itt már tényleg mennem kellett aludni...

Milán

Hű, ma jó sokat voltam apával: délelőtt anya elment fodrászhoz, addig mi a szobában sokat játszottunk. Ebéd előtt hazajött anya, de mire én is leültem enni, már el is ment a Csilla nénihez, úgyhogy apa adott levest (amit én, amíg a rakott krumplit melegítette és nem figyelt, jól kikanalaztam a partedlire és onnan pedig lefolyt szépen a kőre... ennek apa nem túlzottan örült...). Ebéd után még kicsit játszottam, aztán mentem aludni. Amikor felébredtem, anyamár itthon volt és átjött vele a Noémi is! Együtt meguzsonnáztunk: lekváros buktát és kinder pinguit, aztán a Mama is átjött, és így négyesben lementünk a játszótérre. Jó sokat hat-heteztünk és sok gyerek volt még lent. Amikor hazamentünk, az Orsi várt ránk a szobában, és sokáig nálunk maradt, mert sok-sok fényképet néztek anyával, és közben én ügyesen játszottam - na vajon mivel? - a hat-hetekkel. Amikor elment az Orsi, én már mentem is fürdeni, és egy új játékkal játszhattam; anya vette ma: egy kisfiút és egy kislányt lehet felöltöztetni úgy, hogy ha bevizezzük a darabokat, akkor felragadnak a csempére. Nagyon érdekes ám! Vacsorára szendvicset kértem apától (kecsöppel!) és meg is ettem, ezért kaphattam utána fagyi-kelyhet is! Aztán már tényleg nagyon későre járt, úgyhogy anya még épp elmesélte az egyik kicsi piros autós mesekönyvet, és már mentem is aludni...

Milán

Ma délelőtt bementünk apa munkahelyére, ahol eleinte furcsa volt, de szerencsére vittük a hat-hetet, és megmutattam a néniknek akik ott voltak, és nagyon tetszett mindenkinek, úgyhogy végül már nem akartam hazamenni. Aztán nem is haza mentünk, hanem a Mamához, ahol az erkélyen kint volt a kis medence és benne az Anna és a Boti, mellettük pedig a Kriszti. Én is beugrottam melléjük, de csak egy kis ideig, mert felfedeztem, hogy szöszök vannak az alján, úgyhogy kijöttem és néztem, ahogy apa szereli a konnektorokat és kapcsolókat a Mamánál. Utána ebédeltünk és  a Zoli is megérkezett, aztán a gyerekszobában a Botival egy nagyon szép várat építettünk és közben csokiztunk. később pedig apa elment dolgozni, mi pedig anyával haza indultunk, de útközben sikerült úgy eltaknyolnom, hogy kicsit felhorzsoltam mind a két térdemet. Otthon mentem rögtön aludni és mikor felébredtem, apa már itthon volt, és egy kis uzsonna után játszottunk, aztán a híradó után lementünk a játszótérre és kicsit ott is futkároztam, meg persze a hat-héttel játszottunk a többi gyerekkel. Sajnos nem maradtunk csak egy órácskát, mert már későre járt és haza kellett menni. Otthon a kádban most nem volt akkora öröm a zuhanyozás, mert csípte a víz a déltájban szerzett "bibiket", de azért kicsit játszottam, amíg apa lemosta az összes hat-hetet. Pancsolás és hajmosás után ettem olyan finom melegszendvicset, mint anya, és még picit játszhattam lefekvés előtt.

Milán

Reggel anya épp főzött, apa pedig velem játszott, amikor jött két bácsi és valamit szereltek a vécében, de nem mehettem oda megnézni mit... Miután elmentek a bácsik, apa folytatta velem a játékot egészen az ebédig, ami pörkölt volt - jó sok tejföllel :) , utána pedig egy kis fagyit ettünk apával, anya ugyanis közben elment valahová. Én meg az ágyikómba mentem, de apa akárhogy is győzködött, nem tudtam elaludni, hanem inkább mondókákat mondogattam, meg számoltam, meg ilyenek, úgyhogy végül megszánt és kivett játszani apa. Később anya is hazaért, én meg olyan hevesen dobáltam a hat-heteket a szobában, hogy apa - többszöri figyelmeztetések után ugyan, de - elrakta mind a négyet a szekrényébe, büntiből. Ajaj! De legalább nem ültünk itthon, hanem elmentünk a Klári mama munkahelyére, ahol elkápráztattam a Zsuzsi nénit a "matek tudásommal", és amíg a Mama elkészülődött, mi apával sétáltunk egyet, és képzeljétek a kis közértben kaptunk kinder-csokitojást! Juhhé! Aztán a Mama is elkészült és mi hazavittük újpestre, ahol felköszöntöttük a Petit, és amíg ők apával a számítógépnél ügyködtek, nekem a Mama adott palacsintát, aztán megettem a kinder-csokit és még apa palacsintájából is kértem és már indultunk is haza. Útközben elbóbiskoltam, de otthon rögtön kinyílt a szemem, a játszótér emlegetésére... Szóval átöltöztünk és lementünk hármasban, de sajnos csak labdát és krétákat vittünk, hat-hetet nem :( Most nem voltak túl sokan és nem is voltunk sokáig, mert már későre járt, és otthon rögtön mentem is zuhanyozni és szerencsére apa a legújabb hat-hetet odaadta fürdeni. Tök jó! Vacsorára egy kis gyümölcsöt kértem, és kaptam utána túró-rudit :) de már mennem kellett aludni...

Milán

Ma már egész jól van a nyakam, szerencsére már nem fáj, de azért még óvatosan ülök fel, mert olyankor kicsit még furi. Reggel jó sokáig aludtam, és miután apa adott reggelit, elmentünk vásárolni hármasban, és képzeljétek, megint nem kaptunk "rendes" kindertojást! Ez szörnyű! A pénztárosnéni viszont teljesen odavolt, hogy én már mennyire ismerem a számokat (mert persze mindent elolvastam amit csak láttam). Otthon amíg apa kirámolta a cuccokat és kiteregetett, mi lementünk a játszótérre anyával, de alig voltunk lent egy kicsit, amikor felkerekedett a szél és csúnya nagy felhők gyülekeztek felettünk, úgyhogy inkább hazamentünk a vihar elől. A liftnél pont szembejött velünk apa, aki épp elindult utánunk, de így visszafordult és otthon inkább sütött egy pizzát, mi pedig ettünk addig anyával gyümilevest. Ebéd után anya letett az ágyamba aludni, de csak nagy nehezen, cumielvonás fenyegetések hatására aludtam el. Közben anya elment kozmetikushoz, én pedig ébredés után ettem kakaós csigát és kinder pinguit, amit a Klári mama küldött apával, utána pedig kicsit színeztünk és mentünk anya elé, aztán együtt az usziba. Ma anyával mentem be a vízbe, így nem úsztam meg a merülést, de a játéknál apa is bejött és így kicsit tudtunk labdázni meg zuhanyozni hármasban is. Otthon aztán anyával is színezőztünk, utána pedig apával hat-hét szétdobálóst játszottunk. Fürdés után igazán fincsi vacsora várt: meggyes-rácsos süti és utána megfeleztük apával azt a feketeerdő finomságot, amit minap a Mama küldött. Nem rossz mí?

Milán