Nos, ma is mozgalmas napom volt: reggel úgy éreztem, jön a kaki, ezért szóltam anyának, aki nagyon örült és ráültetett a vécére és olvasott nekem, de valahogy mégse jött a kaki, úgyhogy leszálltam és maradt a pelus... Aztán átmentünk a Krisztiékhez, ahol kicsit játszottunk és rohangáltunk a Botival, innen pedig átmentünk az Etihez, akit felköszöntöttünk és én játszottam kicsit Manó cicával (de csak óvatosan...), majd hazamentünk átöltözni, mert a reggeli eső csak ijesztés volt, időközben kezdett kisütni a nap, úgyhogy mégiscsak elmentünk a Vasúttörténeti Parkba a Krisztiékkel és az Anival. Hű, ez ám a klassz hely! Képzeljétek, felültünk egy igazi kicsi vonatra, ami sípolt is és kőrbe ment a kicsi síneken egy nagy játszóteret is megkerülve és lámpák is voltak meg minden! Azután megnéztünk egy csomó haaataaalmas mozdonyt és amelyikbe lehetett, fel is másztunk és meg lehetett fogni és tekerni a nagy karokat meg bizgentyűket. 
Aztán bementünk egy házba, ahol volt egy nagy terepasztal és mentek rajta vonatok, ha nyomtunk egy gombot... Sőt, itt beülhettünk egy lóvasút-kocsiba is és egy kicsinyített állomás is itt álldogált. Kijőve innen, beültünk egy kézi hajtány nevű vicces kis kocsiba, amit apa és anya kézzel hajtott két rudat húzva-tolva és jó gyorsan mentünk (és össze gépzsíroztam a kezem, de szerencsére le tudtuk dörzsölni). Egy másik házba is bementünk, itt pedig különböző méretű nagyon szép terepasztalok voltak (csak sajnos nem volt szabad megfogni semmit), amiken sok-sok pici vonat ment ide-oda meg kőrbe-kőrbe. De nagyon elszaladt az idő a sok vonatozással, úgyhogy sittünk vissza a Mamához, csak én útközben elaludtam. A Mamánál viszont már nem volt kedvem aludni, pláne amikor a Botiék is megérkeztek! Ebédelni se volt sok kedvem, mert egy zacskó puffasztott cukros dolgot megettem a vonatozás közben. Viszont az arcomon még pöttyök vannak, ezért elmentünk megmutatni a doktor néninek, de szerencsémre nem ő rendelt és ráadásul sokan is voltak, úgyhogy hazamentünk. 
Otthon persze már nem akartam aludni, hanem csak játszani, de anyáék nem igazán értek rá velem játszani, csak néha-néha, mert rámoltak, meg virágokat zuhanyoztak, meg ilyenek, a holnapi utazás miatt. Nagyon meg is lettem dicsérve viszont, mert amikor elfogyott a víz a kulacsomból, így kértem apától: "Kérek szépen vizet, légyszíves!". Apa pattant is és adott rögtön, mert ez nagyon tetszett neki... Este azért lementünk sétálni a Mamával és ettem útközben egy kis hot-dogot (még jó, hiszen volt benne kecsöp), de otthon már alig játszottam kicsit és már mennem kellett fürdeni, utána meg apa próbált vacsorát adni, de csak egy fél fasírtig jutottunk, utána inkább kisírtam (szó szerint) anyától egy kis sütit, de itt már tényleg mennem kellett aludni...
Milán
