Reggeli után elmentünk az europarkba csokitojást venni, meg persze anyáék mindenféle mást is vettek, de a lényeg a kindertojás, nem? És képzeljétek, a helyén, a polcon már megint nem volt egy darab se! Még szerencse, hogy a pénztárnál anya talált egy utolsó darabot és azt meg is vettük! Aztán mi apával berámoltunk a kocsiba és én ittam egy joghurtos italt, közben anya vett magának ebédet. Otthon már megint rámoltak anyáék, és velem alig-alig volt idejük játszani. Szörnyű. Még szerencse, hogy egyedül is el tudok játszani a hat-hetekkel... Ebédre apa pizzájából kaptam, de csak pár falattal ettem, mert nem voltam még éhes. Kaja után pedig apa levitte a kocsiba a bőröndöket és táskákat, aztán minket is anyával, és a csurig pakolt autóval elindultunk a Balcsira! Én útközben leginkább aludtam, mert uncsi volt, és csak Siófokon ébredtem fel, amikor megérkeztünk egy nagy szép narancssárga házhoz, ahol a Csilla és a Csaba várt már ránk, felcipeltük a sok cuccot és kirámoltunk (persze anyáék, mert én a hat-hetet "rámoltam ki", aztán azzal játszottam természetesen). Kicsit később együtt elmentünk a teszkóba, hogy vegyünk csokitojást, de itt sem lehet kapni, csak a műanyag borításút, ami nem olyan csokis, mint amit szeretek...
Azért vettünk egy nagy halom mindenféle kaját és üdítőket, és én rögtön kértem is egy danont inni, aztán visszamentünk a szállásunkra és kirámoltunk. A Csilláék elmentek vacsorázni, de mi nem mentünk, mert volt még a hűtőben virsli, amit majd vacsorára megeszünk, de előbb még felugrottak pár percre a Krisztiék és a Botival rohangáltunk és az új számos játékommal játszottunk egy kicsit, utána pedig, amikor ők már elmentek, mi anyával és a hat-héttel lezuhanyoztunk, és közben apa megfőzte a virslit, amit meg is ettünk. Eközben a Csabáék is visszaértek és vacsi után anya odaadta a kinder-tojást is, juhhé! Már ment le a nap, amikor még kicsit nézelődhettünk az erkélyről és láttunk egy aranyos kislányt is, aki motorozott és úgy hívták, hogy Szandi, de már későre járt és menni kellett sajnos aludni...
Milán