Milán blogja

Reggel újfajta kajával várt apa: sztracsatellás tejpéppel. Hű de fincsi! Bírom az édes dolgokat ám! (Állítólag ebben tutira apára ütöttem..) Délelőtt a szokásosnál korábban indultunk, mert felugrottunk a Mamához és adtunk neki anyák napi ajándékokat, aztán pedig beugrottunk egy közeli áruházba nekem függönyt nézni a szobámba, de végül nem vettünk semmit... Újpesten a Nagyinak is adtunk virágot és csokit, aztán néztem a konyhában ahogy tesznek-vesznek, és a szobában is játszottam (fel is ébresztettem a Petit, de nem direkt...) egészen ebédig. Ma négykezest játszottunk evésnél: én két kézzel nyomtam magamba husit és krumplit, közben anya jobbról sóskafőzelékkel etetett, a nagyi pedig balról szintén husival. Ebéd után kicsit még játszottam a Peti szobájában, és hazafelé menet elszunyókáltam a kocsiban, de annyira, hogy arra is alig ébredtem fel, amikor anyáék átraktak fent az ágyikómba... Ébredés után semmi kedvem nem volt vacsizni (na jó, egy danonínót azért lenyomtam :), így előbb anyát én is felköszöntöttem egy kis virággal (apát bíztam meg a beszerzéssel...), aztán kicsit korgó hassal mentünk le sétálni, úgyhogy a fürdés után szinte behabzsoltam a banános tejemet...
Ja, és megint megfáztam valahol, mert taknyos vagyok, ami tök zavaró...

Milán

Szombat van (ezt onnan tudom, hogy apa itthon volt reggel), és mivel nem vagyok taknyos, ezért irány az uszi! Nagyon jót pancsoltam ma is, és ma nagyon sokan voltunk, rengeteg "sporttárs" eljött, mert kicsit szomorkás - esős az idő amúgy, tehát más program nemigen adódik sajnos. A játék végén a medence szélén anya levette az úszógatyómat és amíg apa állva tartott, addig nem tudtam nem kihagyni ezt a poént, és lepisiltem a lábát :)) Hahaha. Most ő is zuhanyozhat! Jó poén... Érdekes módon, ma nem egyből mentünk haza, hanem anya elment vásárolni egy boltba, de én ezt már nem vártam ki, hanem inkább szundikáltam kicsit a kocsiban. Otthon persze felébredtem, és már nem volt kedvem visszaaludni, így ebéd következett, és utána elkisértük a Mamát egy nagy boltba, ahol vett két széket. Én elüldögéltem a bevásárlókocsiban amit apa tologatott, az tök jópofa dolog. Innen a Mamához mentünk, és én némi játszás után elaludtam, de olyan jóízűt, hogy egész késő lett, mire felkeltem. Szerencsére anya ott volt, és hazavitt, otthon pedig apa, és egy kosárnyi új játék várt: egy csomó gyümölcs és zöldség (csak nem ehetők, mert műanyagból vannak). Azért, hogy ne csak műanyag répát lássak, anya pucolt nekem igazit, apa pedig adott pár harapásnyit. Szerintem így nyersen is jó (levesben, főzve ügye azért mégis más...)

Milán

Ma jó sokáig visszaaludtam (reggel apa adott egy szép nagy adag tejpépet - nyamm-nyamm), aztán kicsit játszottunk anyával és lementünk ebédért. Ebéd után lementünk sétálni és összefutottunk a Dédi-Mama-Boti-Soma csoporttal. A séta után felmentünk a Mamához. A Soma állandóan képen akar nyalni... Az új csümölcs, amit megkóstolhattam, a mangó nevű érdekes, de finom ízű dolog. délután jót játszottunk a Diával, amikor anyával feljöttek, és az esti séta után hazamentünk. Otthon apával játszottam, amíg anya vasalt, meg utána a kádban is.

Milán

Reggel elmentünk előbb közértbe a wekerlére, azután a baba-mama tornára. Ma találkoztam a Pálhegyi Málnával is, de főleg nálam nagyobbak voltak, és amíg megjöttek a többiek, addig játszottam a játszósarokban és gyakoroltam a lépcsőmászást. Úgy elfáradtam, hogy hazafelé szinte azonnal elaludtam. Otthon ébredtem, és utána ettem ebédet: fél bébikaját és persze anya ebédjéből is kértem. Utána átmentünk a Mamához, és találkoztam odaát a Dédivel és az Anival. Amíg anya elment a Diáért, én a Botival irtó jót játszottam: mind a ketten ráztuk a csörgős kockát és teli torokból ordítottunk! A Mamának nagyon tetszett ám! Ja, és sikerült megkaparintanom a Boti csokis kekszéből egyet, amit el is rágcsáltam, bár közben alaposan összecsokiztam magam, az tény... No épp itt tartottunk, amikor megjött értem apa és pár percre rá a Botiért a Zoli. Apa hazavitt, és otthon játszottunk toronyépítőset, meg a könyvekből apa utánozta az állatok hangját. Az oroszlánt én is tudom ám! Á-á-á-á-á!

Milán 

Ébredés után picit játszottunk anyával, azután elmentünk a zenebölcsibe. Ott tízóraiztam a játék előtt, ahogy szoktuk. Amikor mindenki megérkezett, kezdődött a játék. Ma sajnos elég kevesen voltunk, nem jöttek a Noémiék se, de azért szeretek ide járni! Főleg amikor előkerülnek a hangszerek! És ma meggondoltam magam, és hagytam a Zsófit játszani a kedvenc dobommal, én pedig inkább a csörgős labdával "zenéltem". Most is játszottunk "megy a labda vándorútrát", és egyre jobban tetszik ez a játék is. Kicsit el is fáradtam, de kitartottam az ebédig, ami finom leves volt és tészta (persze ezeket anya ebédjéből kértem). Szieszta után csak gyümölcsöt kértem uzsonnára, és egy danonínót, azután elmentünk a Diáért és vele együtt felmentünk a Mamához, ahol már várt minket a Boti, így hármasban játszottunk és sikítoztunk és bohóckodtunk. A Somát is így ötösben a Mamával sétáltattuk meg és a Boti kérésére még "kirándultunk" is, ami abból állt, hogy megmásztuk a dombot a ház mellett. Nekem nem volt nehéz (a babakocsiban ülve) de a többiek megszenvedtek vele...
Otthon már várt ránk apa, és egész a fürdésig vele játszottam az új toronnyal és nézegettük az új könyveimet is.

Milán

A délelőtt főleg játékkal és némi sétával telt, és délben olyan álmos voltam, hogy még az ebédet is passzoltam, és inkább ébredés után ettem dupla adagot. Még danoninó joghurtot és zizit is kaptam bonuszként! Kicsit később pedig átjöttek a Csilláék is, és nem fogjátok kitalálni... de kaptam most is szülinapi ajándékot: egy haaaataaalmas tornyot ami sok kicsi pohárból van. Olyan mint a másik kedvenc hasonló játékom, csak ez olyan nagy, hogy a legkisebb darabot csak állva tudom a tetejére felrakni! Tök jó!
Alig tudtam játszani, amikoris felöltöztünk és elmentünk egy helyre, ahol rengeteg ember volt és hangos zene mindenűtt. Állítólag ezt hívják "búcsú"-nak. A tömeg és a zaj nem tetszett túlzottan, viszont kaptam lufit, ami nagyon klassz, és a Botiék is odajöttek, ami pedig már egész elviselhetővé tette ezt a felfordulást... Kezdett már hűvös lenni, amikor végre hazaindultunk, és otthon megint játszhattam az új játékommal, sőt! apa megengedte, hogy a kádba is bevigyem. Érdekes módon amikor tele lett vízzel, akkor igencsek nehéz lett a nagy "pohár". Alig bírtam megemelni, úgyhogy maradtam a legkisebbnél és azzal öntögettem a vizecskét ide-oda.

Milán

Ma is jó sokáig aludtam, és egy kis játék után átmentünk a Mamához, ahol persze beszabadultam a játszószobába és kiborítottam pár doboz játékot (és anyáékat)... Ebédnél pedig együtt ettem a többiekkel, és közben folyamatosan érkeztek: a Botiék (a Krisztivel és a Zolival természetesen), a Dédi és az Ani, és kicsit később az Eti is befutott. Jó sokan lettünk hirtelen a nagyszobában, és ekkor hirtelen előkerült 2 torta és az egyiken apa meggyújtotta a tüzijátékot, ami nagyon szép volt! Képzeljétek, megint megengedték, hogy a tortaszeletemet kézzel gyurmázva kóstolgassam! Juhhhé! Még a Somának is jutott a földre :) És ez még mind semmi! Megint kaptam több zacskónyi tök jó játékot! Ez a szülinap nevű ünnepségsorozat nagyon bejött nekem... Napok óta tart, és rengeteg szép ajándékot kaptam! Köszönöm mindenkinek!
A sok játékban és kúszás-mászásban persze irtóra elfáradtam, így alighogy hazaértünk, beájultam az ágyikómba. Este nem kértem bébikaját, viszont anya uzsonnájából annál inkább :) Mostanában nem kívánom a régebben fincsinek hitt babakajákat, amióta rájöttem, hogy a felnőttek ételei milyen érdekesek és finomak! No meg már el tudom rágni-nyammogni amit adnak, szóval ha lehet választani, inkább az övékből kérek...

Milán