Reggel elmentünk előbb közértbe a wekerlére, azután a baba-mama tornára. Ma találkoztam a Pálhegyi Málnával is, de főleg nálam nagyobbak voltak, és amíg megjöttek a többiek, addig játszottam a játszósarokban és gyakoroltam a lépcsőmászást. Úgy elfáradtam, hogy hazafelé szinte azonnal elaludtam. Otthon ébredtem, és utána ettem ebédet: fél bébikaját és persze anya ebédjéből is kértem. Utána átmentünk a Mamához, és találkoztam odaát a Dédivel és az Anival. Amíg anya elment a Diáért, én a Botival irtó jót játszottam: mind a ketten ráztuk a csörgős kockát és teli torokból ordítottunk! A Mamának nagyon tetszett ám! Ja, és sikerült megkaparintanom a Boti csokis kekszéből egyet, amit el is rágcsáltam, bár közben alaposan összecsokiztam magam, az tény... No épp itt tartottunk, amikor megjött értem apa és pár percre rá a Botiért a Zoli. Apa hazavitt, és otthon játszottunk toronyépítőset, meg a könyvekből apa utánozta az állatok hangját. Az oroszlánt én is tudom ám! Á-á-á-á-á!
Milán
