Reggel újfajta kajával várt apa: sztracsatellás tejpéppel. Hű de fincsi! Bírom az édes dolgokat ám! (Állítólag ebben tutira apára ütöttem..) Délelőtt a szokásosnál korábban indultunk, mert felugrottunk a Mamához és adtunk neki anyák napi ajándékokat, aztán pedig beugrottunk egy közeli áruházba nekem függönyt nézni a szobámba, de végül nem vettünk semmit... Újpesten a Nagyinak is adtunk virágot és csokit, aztán néztem a konyhában ahogy tesznek-vesznek, és a szobában is játszottam (fel is ébresztettem a Petit, de nem direkt...) egészen ebédig. 
Ma négykezest játszottunk evésnél: én két kézzel nyomtam magamba husit és krumplit, közben anya jobbról sóskafőzelékkel etetett, a nagyi pedig balról szintén husival. Ebéd után kicsit még játszottam a Peti szobájában, és hazafelé menet elszunyókáltam a kocsiban, de annyira, hogy arra is alig ébredtem fel, amikor anyáék átraktak fent az ágyikómba... Ébredés után semmi kedvem nem volt vacsizni (na jó, egy danonínót azért lenyomtam :), így előbb anyát én is felköszöntöttem egy kis virággal (apát bíztam meg a beszerzéssel...), aztán kicsit korgó hassal mentünk le sétálni, úgyhogy a fürdés után szinte behabzsoltam a banános tejemet...
Ja, és megint megfáztam valahol, mert taknyos vagyok, ami tök zavaró...
Milán
