A délelőtt főleg játékkal és némi sétával telt, és délben olyan álmos voltam, hogy még az ebédet is passzoltam, és inkább ébredés után ettem dupla adagot. Még danoninó joghurtot és zizit is kaptam bonuszként! Kicsit később pedig átjöttek a Csilláék is, és nem fogjátok kitalálni... de kaptam most is szülinapi ajándékot: egy haaaataaalmas tornyot ami sok kicsi pohárból van. Olyan mint a másik kedvenc hasonló játékom, csak ez olyan nagy, hogy a legkisebb darabot csak állva tudom a tetejére felrakni! Tök jó!
Alig tudtam játszani, amikoris felöltöztünk és elmentünk egy helyre, ahol rengeteg ember volt és hangos zene mindenűtt. Állítólag ezt hívják "búcsú"-nak. A tömeg és a zaj nem tetszett túlzottan, viszont kaptam lufit, ami nagyon klassz, és a Botiék is odajöttek, ami pedig már egész elviselhetővé tette ezt a felfordulást... Kezdett már hűvös lenni, amikor végre hazaindultunk, és otthon megint játszhattam az új játékommal, sőt! apa megengedte, hogy a kádba is bevigyem. Érdekes módon amikor tele lett vízzel, akkor igencsek nehéz lett a nagy "pohár". Alig bírtam megemelni, úgyhogy maradtam a legkisebbnél és azzal öntögettem a vizecskét ide-oda.
Milán
