Ahhoz képest, hogy állítólag egész este zuhogott az eső és a tetőn kopogtak az esőcseppek, én ebből semmit sem érzékeltem, ugyanis aludtam reggelig mint a bunda. Nagyon klassz kis ágyam van: én vagyok a legmagasabban, és van saját kislámpám is! Na szóval jót aludtam és reggelizés, meg mosakodás után elmentünk a közeli kisvárosba Zell am See -be, mert elég ramaty idő van és ott legalább vannak látnivalók. Elsőnek egy nagy ruha-boltba mentünk, ahol anya egy órát válogatott, végül vett is két cipőt (egyet nekem, egyet a Botinak ajándékba, de ezt ne mondjátok el neki!). Én mondjuk már fél óra után a földön fetrengtem (szó szerint) unalmamban - akárcsak apa, aki próbált játszani velem közben... 
Aztán sétáltunk egyet a szűk kis utcákban, átmentünk a vasút alatt a tópartra, és ott sétáltunk visszafelé, a hajóállomást keresve. Közben láttunk szép hattyúkat (nekem ezek libák, bárki bármit is mond) és sok kacsát. Amikor elértünk a hajóállomásra, épp kikötött a sétahajó, úgyhogy vettünk jegyeket és mi is felszálltunk rá, hogy kőrbe vigyen a tavon minket is. Egy darabig még élveztem is, de aztán itt is eluralkodott rajtam a rosszalkodhatnék, engem ugyanis nem kötött le a táj szépsége úgy mint anyát és apát, akik folyton a hegyeket meg a házikókat, meg a tópartot csodálták. De igazán nagy letolást akkor kaptam, amikor a kikötés után a kis utcákban bóklászás közben elengedtem anya kezét és majdnem a lábamon keresztül kanyarodott egy autó ki egy utcából... Na onnantól akárhogy is bömböltem, folyton kézen fogva kellett sétálnom :(
Visszafelé megálltunk harapni valamit egy mekiben (én sajtos rántott brokkolit kértem krumplival) és alighogy lefeküdtem pihenni a lakókocsiba visszaérve, már aludtam is...
Ébredés után átmentünk a tavacskához és persze felmásztam a nagy mászókára, és persze le már nem tudtam sehogyanse jönni: a csúszda túl veszélyesnek tűnt, ahol feljöttem, ott meg nem mertem lemászni. Végül apa segített lejutni... Ekkor megláttunk két lovacskát a teniszpályák felett és odamentünk köszönni nekik. Nagyon aranyos de nagyon nagy lovak voltak. Ha pedig már ott voltunk, felmásztunk egész magasra a hegyoldalban és láttunk egy csomó meztelencsigát!
Ezzel a kis kirándulással jól elment az idő, úgyhogy már csak a fürdés, egy kis dévédézés volt a lefekvés előtt.
Milán
