Ma is mentünk a hegyekbe a szokásos reggeli menetrend után. Ma azonban autóval mentünk fel a hegyre, ami azért enyhén szólva is kényelmesebb formája a hegymászásnak, mint a tegnapi verzió :)
Ja és ma ráadásul egy sokkal magasabb hegyre - vagy inkább hegyekre - mentünk fel, ahol 11 pihenőpont van kijelölve. Mi rögtön a 11-eshez mentünk és onnan jöttünk visszafelé. Mindegyik ponton nem álltunk meg, csak ahol volt valami szép kilátó, vagy játszótér. Ugyanis a kilátóknál apa fotózott ezerrel, a játszóterek pedig itt nagyon érdekesek voltak, ugyanis vízzel lehetett játszani: voltak mini patakmedrek meg vályúk és azok között lehetett terelni a vizet mindenféle gátakkal és terelőkkel. 
Ó, és az egyik helyen oda tudtunk sétálni a fehér foltok egyikéhez, amiket folyton láttunk, és apának lett igaza: ez bizony hó volt! Nem olvadt még el! Ilyet se csináltunk még: pólóban, rövidnadrágban hógolyóztunk a nyár közepén... Szuper volt! Ja és csodaszép köveket is kerestünk itt.
A hegy aljában is megálltunk, ott ugyanis egy olyan játszótér van, ami részben egy pici vidámpark is. A gokartozásom ugyan csúfos kudarcot vallott (ezerrel nekimentem az elválasztónak...), de a kevésbé intenzív játékokhoz még nem voltam annyira fáradt. 
Apa pedig fel mert ülni egy hajóra, amit felhúztak háttal jó magasra és onnan zsupppsz! belecsobbant egy nagy medencébe.
Mivel ekkorra más mindannyian fáradtak és éhesek voltunk, ezért visszajöttünk a kempingbe és itt vacsoráztunk, az étteremben: én egy gyerek-pizzát kaptam, de akkora volt, hogy őrület. Apa pizzája pedig a nagy tányérról is lelógott! Nem is maradtunk éhesek!
Épp befejeztük a vacsit, amikor indult a kisvonat, és nem kellett kétszer kérdezni, hogy akarok-e menni egy kőrt :)
Este pedig még a fürdés után anyával labdáztam és icipicit társasoztam amíg apa fürdeni volt, de aztán menni kellett már aludni ...
Milán
