Itt nagyon jókat tudunk aludni a hegyek között úgy látszik, mert ma is fél kilenckor keltünk... Ettem apával egy-egy szuper muffint reggelire, aztán mosakodás után már indultunk is a mai programra: a vízeséshez. Egy kicsit messze van ez a Kriml, de megérte odakocsikázni, mert ez a vízesés valami őrült nagy és csodaszép. Cserébe valami hihetetlenül sokat kellett felfelé caplatni, bár időnként voltak pihenők is. Nekem speciel a legjobban az a pihenő tetszett, ahol a vízesés középtájt kicsit átalakult egy vad patakká és ott mezítláb bele lehetett sétálni és a nagy kavicsokon lépdelni. Na az tényleg szuper volt. Utána az újabb óra felfelé mászás már kevésbé volt szuper... De nem adtuk fel, és végül csakazértis felértünk a vízesés tetejéhez, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és a vadul alácsapó víz robaja, de a legjobb mégis csak az volt, hogy innen már lefelé kellett menni, ami azért enyhén szólva könnyebb volt :) De még lefelé is egész sokáig tartott az út, mert _tényleg_ nagyon magasra felmásztunk ám! A bejáratnál anya vett nekem egy mormota plüssállatkát és csokit, amiért ilyen ügyes és erős voltam és végig bírtam az utat oda- és vissza. 
Hazafelé még beugrottunk egy Billába megvenni a holnapi reggelit, és már tűztünk is vissza Bruck-ba. Mivel már mindenki éhes volt, ezért nem is a kempingbe mentünk, hanem előbb vacsorázni a közeli étterembe, ahol egy nagy műanyag boci van az egyik teremben. Én persze halacskákat rendeltem és nagyon fincsi volt, de nem tudtam mindet megenni.
Végre visszaértünk a kempingbe és a kirámolás után rögtön mentünk is a markolóhoz, mert ez volt a másik jutalmam, amiért ma jó voltam, hogy végre markolózhatok! Hű de izgi! Rohantam és már nyomtam is bele az egy euróst! Rángattam a karokat és szórtam a kavicsokat innen-oda, onnan-ide. Jó volt! Utána még kicsit játszótereztem is (ha már ott jártunk ugye...) és lefekvésig még dévédézetm (amíg anya fürdött), ettem szuper színes-cukros joghurtot, aztán apával mentünk mi is fürdeni, fogat mosni és aludni.
Milán
