Reggel korán keltem, de örömmel és izgatottan, ugyanis fél nyolcra jött apa és indultunk Bécsbe, az Eurovízió mai elődöntőjének élő show-műsorára!
Az elterelések miatt kicsit tovább tartott, de 11-re már egy Lidl-ben voltunk Bécs egyik irodanegyedében és én főleg édesség fronton vetettem dolgokat (nutella, gumicukor főleg). Innen csak átmentünk a megcélzott parkolóházba, és ott hagytuk a kocsit, vettünk napijegyeket és metróval az első célállomásra a Wien Museum -ba mentünk. Kiderült, hogy itt nincs is tematikus kiállítás, viszont óránként más és más énekest hívnak meg egy beszélgetésre és a számuk élőben előadására, sőt utána lehet velük fotózkodni is! Így lett képem Darával (Bulgária) és Eva Marija-val (Luxemburg) és mind a ketten nagyon kedvesek voltak, Eva még a mosolyomat is megdicsérte (én meg az övét). Az idő szorított minket, ezért átmetróztunk a városháza térre, ahol a parkban csak az Eurovízióról szólt minden: voltak quiz-ek (az egyikben 15. lettem!), vicces játékok, élő előadások, és finom kaják 🙂 Itt voltunk majdnem hétig (kezdett hűvös is lenni már).
Innen még visszametróztunk a kocsihoz, mert szinte mindent otthagytunk benne, mivel a koncertre semmit nem lehet bevinni és a ruhatár-őrületet megelőzendő csak egy pulcsiban mentünk oda, plusz a mobillal és személyivel. Így a roppant szigorú biztonsági ellenőrzésen is hamar átjutottunk, hisz nem volt mit átvizsgálni rajtunk :) Na és aztán odabenn már kilenc előtt is ment a közönség-bemelegítés és kilenckor másodperc pontosan elkezdőtött a show, ami egészen egészen frenetikus volt, roppant látványos és irtó jól szólt és élőben látni (és érezni! mert a közeli lángnyelvek forróságát érezni lehetett!) hatalmas élmény volt. A hangulat is szuper volt, mindenki énekelt és táncolt és tapsolt, szóval életem egyik legnagyobb élménye volt ez a műsor (és az egész nap).
A műsor a szavazással együtt fél tizenkettőre véget ért, így még simán elértük az egyik utolsó metrót, amivel visszamentünk a kocsihoz és végül hajnali három előtt értem haza.
Milán