Milán blogja

Ma nyolckor már reggeliztünk, de az étel kb ugyanolyan gyenge volt mint a vacsora (afrikai 2* a szálloda!) aztán már indult is a mai program: egy új idegenvezető elvitt minket a Tinghir panoráma kilátó pontra, onnan le egy szurdokba hatalmas sziklák között, aztán Tinghir érdekes helyeire, egy szőnyeg boltba, a helyi bazárba. Innen egy jó hosszú buszozás jött, egy meglepően ehető ebéddel, és ötre megérkeztünk a sivatag szélére. Innen tevékkel tevegeltünk be a dűnék közé, ami irtó érdekes volt, aztán egy dzsipp rallizott velünk a sátor táborhoz. Meglepően klassz sátrakat kaptunk, és rögtön mentünk a dűnékre sandboard-ozni és aztán egy dűne tetején állva néztük meg a naplementét és a hold felkeltét. Csodás ez a hely! Utána vacsorára gyűlt össze a tábor népe és mi tök véletlenül a "poszt-szovjet" asztalt egészítettük ki ugyanis ukrán, orosz és fehérorosz irtó jó fej fickók mellé ültünk és végig angolul beszélgettünk mindenféléről. A vacsora nem volt nekem való mondjuk (megint csirke tajin), viszont utána a tábortűz mellett nagyon jó volt a hangulat, dobolás, tánc, a spanyolok énekeltek... 11kor elmentünk aludni, de irtó hideg volt a sátorban.

Milán 

Nyolc után keltünk, és ma egész jó volt a reggeli, csak pont áramszünet volt és alig láttuk hogy mi micsoda, így az egyik palacsintámra a méznek hitt olívaolajat kentem :) A táskákat itt hagyhattuk a szállodában, mert nagyon kedves volt a recepciós, és taxival elmentünk a Botiért a kórházba. Apa intézte a papírokat, addig a nővérek pl kiszedték a kanült a Boti kezéből aki át is öltözött mert hoztunk neki tiszta ruhát, aztán jöttünk is el. Apa megbeszélte a taxissal, hogy 120 dirhamért vissza is visz minket, sőt a délutáni reptéri fuvart is megalkudtuk, úgyhogy ma privát taxisunk volt :) De az indulásig még volt időnk, úgyhogy barangoltunk egy nagyot a medinában a Jermaa el-Fnaa környékén és elköltöttük a maradék dirhamot mert azt amúgy tilos kivinni az országból. Ebédeltünk is aztán vissza a szállásra a táskákért, és a taxisunk már várt is ránk és hamar kint is voltunk a reptéren. Az ellenőrzéseken is egész gyorsan átjutottunk, de kis késéssel indult a gép úgyhogy volt időnk körül nézni, aztán 7 helyett fél nyolckor beszállás és indultunk is haza Budapestre...

Milán 

Hatkor a tábor berber alkalmazottja keltette az egész tábort, végig ment a sátrak között hangos "jala-jala" plusz kopogtatással. Reggeli után megint csak sürgetett minket, mert indultunk vissza a városba. Mi a dzsipp túrára fizettünk be, amiben benne volt egy berber család meglátogatása a sivatagban (elég kemény életük lehet!), aztán napfelkelte nézés egy domb tetején és sandboard. De ez meredek dűne volt, gyakorlatilag mindenki esve ért az aljára. Nekem mindenem tele ment homokkal (még az alsógatyám is...), de a Boti rosszabbul járt ugyanis kiugrott a jobb válla amikor becsukta a dzsipp ajtaját! Szegénynek nagyon fájt és nem is tudta senki vissza tenni, ott semmi kórház vagy hasonló nincs. Szerencsére a tegnapi asztal társaságban volt egy belorusz orvos és ő szakszerűen rögzítette a vállát és adott gyógyszereket (cyril betűkkel de elmondta melyik mire jó) sőt még egy kenőcsöt is adott rá. Szóval így vágtunk neki az egész napos vissza útnak... Szerencsére fokozatosan kevésbé fájt neki. Miután este vissza értünk Marrakech-be, én apával elvittünk minden táskát az új szállásunkra, és én itt maradtam, apa pedig ment a Botival és a Krisztivel az egyetlen ügyeletes magán kórházba, ahol a Botinak altatásban vissza tették a vállát és ő bent is maradt, csak holnap délben jöhet el. Én közben bátran kisétáltam a Jemaa el-Fnaa térre és életem egyik legfinomabb pisztáciás palacsintáját ettem vacsorára és üdítővel együtt 4 euró volt csak! Éjfél után ért vissza a Kriszti és apa a kórházból.

Milán 

Hat után keltünk, ugyanis egy gyors reggeli után kisétáltunk a medina szélén a találkozó pontra ahová jött értünk a kis busz ami még utána össze szedte a többi utast és indult a 3 napos túra! Igazán nemzetközi a csapat: sok spanyol, két német és egy román pár tart velünk. Az első látványosság maga az Atlasz hegység volt, amire fel-, majd le vitt a szerpentin út és gyönyörű volt a táj (és havas itt-ott). Aztán a mai fő célpont jött az Aït Benhaddou, amit régóta szerettem volna amúgy megnézni és élőben is varázslatos egy dombra épült piros vájog épületekből épült falu. Itt egy idegenvezető mutatta meg a helyet és mesélt is közben. A holnapi tevegeléshez pedig vettünk igazi arab fejkendőket! Még egy két helyen megálltunk utána pár percre, és este 7 után értünk el az első napi szállodához, ahol egy nagyon gyenge vacsorát kaptunk, és a szoba is elég fapados, de nem baj egy éjszakát kibirunk..

Milán

Nyolckor keltünk, és mentünk le reggelizni a belső udvarba a medence melletti asztalokhoz. Sokféle étel, ital volt, az omlett a cumin fűszerrel nagyon finom volt. Napközben pedig bejártuk a várost. Elsőnek elsétáltunk a Jardin Majorelle kerthez, de csak online jegy van, vettünk hát de csak 2 órával későbbre volt, igy taxival elmentünk a Jemaa el-Fnaa térre ahol kígyó bűvölők, majmos emberek és mindenféle árus van. Taxival mentünk vissza a kerthez (olaszul is tudott a taxis!), és ez a kert tényleg gyönyörű! Rengeteg kaktusz, bambusz, pálmafák, szép épületek, tavacskák. A végén beültünk a menő kávézóba (én forró csokit ittam) aztán ismét egy taxival mentünk a Bahia palotához. Ez is nagyon szép, bár egyben fura is. Innen a közeli térre mentünk ahol apa vett mobil netes kártyát a telefonomba, aztán beültünk egy étterembe ebédelni, és ismét egy csomó macska jött kaját kunyerálni. A szálloda felé ismét keresztül verekedtük magunkat a Jemaa el-Fnaa téren, vettünk egy kis közértben holnapra kekszeket, hűtőmágnest, ilyesmit, és még este is tettünk egy sétát a környék árusokkal teli utcáiban, ahol amúgy őrült robogósok száguldoznak 1 centire a gyalogosok között...

Milán 

Egy óra előtt jött apa, átnéztük a hátizsákot és indultunk a Kökire a 200E buszhoz, mert ott találkoztunk a Botival és a Krisztivel és mentünk a reptérre. Szerencsére sem a biztonsági sem az automata útlevél ellenőrzésnél nem voltak sokan, így még volt időnk egy sütit enni a beszállás előtt. A repülőn szerencsére pont szabad volt az ülés apa mellett az ablaknál úgyhogy átültem oda. Jó hosszú volt a repülés és elég hangos fiatalok csapata ült körülöttünk, de amúgy eseménytelen volt az út. A reptérről egész hamar kijutottunk, pedig volt útlevél vizsgálat és táska átvilágítás is. Taxival mentünk a szállásra és a taxis bemutatta milyen itt a közlekedési morál (durva!). Kicsit nehéz volt megtalálni a szállást de végül kis bolyongás után meglett. Átvettük az apartman szerű emeletes szállást, és rögtön mentünk is vissza a medinába vacsorázni. Én egy pastilla-t ettem (fahéjas csirke leveles tésztában), de a többieké is finom volt. A szálláson még felmentünk a tetőre is körülnézni, aztán zuhanyoztam és alvás...

Milán