Reggeli után kicsit visszaaludtam és amikor felkeltem épp nagy volt a sürgés-forgás: anyáék pakoltak, aztán öltöztünk és elindultunk... Sajnos innen egy elég hosszú autózás következett, a vége felé már nagyon nyűgös voltam, de végül megérkeztünk egy erdő közepére egy nagy házba. A Botiék is jöttek, aminek nagyon örülök, mert így lesz kivel játszani! No, de előbb még ebédeltünk: anya megpróbált borsófőzelékkel jóllakatni, miközben ők szemmel láthatóan finomabb dolgokat ettek. Na azért persze kikunyiztam magamnak előbb a Boti eperkrém leveséből pár kanállal, aztán anya és apa sültkrumplijából is kaptam! Mit mondjak, ég és 
föld a főzelékhez képest! Ebéd után elmentünk kirándulni. Képzeljétek, itt az erdőben rengeteg-sok nagy-nagy fa nőtt! Őrület! Állítólag aludnom kellett volna, de most őszintén: ti tudtatok volna? Egy csomót mentünk felfelé a fák között, eleinte a babakocsiban, aztán apa vitt, végül a Boti sétált inkább, így én beültem a helyére a Zoli hátizsákjába. Egy barlangot is megnéztünk (nem nagy szám) aztán sokat mentünk lefelé és hopp! ott voltunk, ahol elindultunk. A szobánkban megint nem volt kedvem aludni, inkább rosszalkodtam és játszottam vacsiig. Én a szobában ettem, de persze az étteremben kunyiztam anya palacsntájából is... A Boti közben motorozott és engem szórakoztatott :) Utána még elsétáltunk a közeli patakocskához, és a nap befejezéseképp ma először életemben zuhanyoztam! Hát érdekesnek érdekes módszer, de én sokkal jobban szeretek pancsolni egy kád vizecskében...
Milán
