Itt ébredtünk a szállodában, és persze olyan fáradt voltam, hogy kicsit még visszaaludtam, és így a tízóraimat anya kezdte el odaadni, aztán apa átvette a kanalat, és amikor jóllaktam, lementünk az étterembe, ahol anya reggelizett. Azután felöltözött mindenki, én beültem apa hátára a hátizskszerűségbe és nekivágtunk egy újabb hegynek. Ez kicsit magasabb lehetett, mert jó sokat mentünk felfelé a hatalmas fák között, míg végül kiértünk egy tisztásra, ahol egy kerítés állta utunkat, így aztán visszafordultunk és lementünk ugyanazon az úton. Érdekes módon lefelé a Boti lelkesebben motorozott és hamarabb leértünk mint fel... Bevallom, én is elfáradtam, ezért a végére kicsit elaludtam... De nem aludtam sokat, mert mentünk ebédelni. Most egy új helyre mentünk, és anya most is próbált bébiétellel etetni, de én láttam, hogy a többiek milyen finomakat esznek, úgyhogy én is azt kértem (és kaptam) amit ők: rizst, krumplit, husikát. Visszaérve a szállóba, én elaludtam a kocsiban 
és ébredés után megnéztük apával ahogy a Boti és a Zoli focizik. Párat én is rúghattam a labdába! Tök jó lenne már futkározni és focizni! Amikor felmentünk a szobába, átöltöztünk fürdőruhába és átmentünk a medencéhez. Sajnos a víz itt egyáltalán nem olyan fincsi meleg, mint a babaúszásokon szokott lenni, sőt! Olyan hideg volt, hogy épp csak a lábam hegyét mártottam bele, meg persze együtt pancsoltam kicsit a Botival a partjáról. Csak apa mert belemenni, én kicsit irígyeltem, hogy ő úszkálhat, de aztán eszembe jutott, milyen hideg a víz, és inkább anya ölében maradtam... Megint zuhanyozás volt fürdés helyett, és most már egészen biztos, hogy sokkal jobb kádban pancsolni! Fürdés után visszamentünk oda, ahol ebédeltünk, és most is itt ettünk, és most is azt ettem, amit apa: gyümölcslevest és palacsintát. Fincsi volt és a pincér bácsi is tréfálkozott velem :)
Milán
