Milán blogja

Ma sokat tudtam aludni végre, majdnem tízig! Bevettem a vasas vitaminomat, és utána ettem zabkását, és nem sokkal később már ebédelhettem is, ugyanis 11-kor hozta még melegen az ebédet a Mama: tojáslevest és rántott húst (a leves evés nem könnyű, mert nem tudok még lehajolni a fejemmel eléggé), és frissen azért sokkal finomabb minden...
Kicsit tanultam is ma ebéd után: elkezdtem bepótolni az órai munkákat, aztán számítógépeztem (folytatom a koordinátarendszeres játékomat, csak nem tudok labdázni sajnos) és pihentem is közben.
Délután Survivor-t néztem és hat után lementünk a Mamával és a Dömével, de ma egész nagyot sétáltam, mert Adri gyrosba elmentünk még a kutyasétáltatás után anyával vacsorát venni (dupla húsos dupla sajtos hamburger, irtó nagy!)
Az esti terv pedig: vacsi közben 'Drive to survive' sorozatnézés, aztán anyával eurovíziós játék és végül este a fürdés után Hotel Margaret... :)

Milán

Ma tudtam rendesen aludni, és reggelizni (anya addigra már elment dolgozni), és délelőtt játszottam, főleg telefonozgattam. Tizenegykor jött a Mama egy gyors látogatásra, ebédre pedig szushit rendeltem, mert azt is rég ettem már...
Délután megnéztem az Eurovíziós filmet, aztán jött anya, és nemsokára apa is. Apával jó sokat játszottunk, közben anya elment kórusra. Hatkor lementünk a Mamával és Dömével kicsit sétálni: én még csak a ház oda-vissza távot vállaltam, ennyi elég is volt a hátamnak, úgyhogy hazaérve kicsit pihentem. Miután rendeltünk nekem ebédet a hétre és jövő hétre, megéheztem és vacsorára apa csinált két hotdogot. Újabb pihenő után elmentem fürdeni, és már alig kell segíteni, csak a hátamat kell óvatosan megtörölni (nyilván azt nem látom), és a zokni felhúzás még picit problémás, de a többi már megy :)

Milán

Hét után ébresztett a hátam, ugyanis tegnap este nem vettem be fájdalomcsillapítót próbából és így reggelre már eléggé fájt, úgyhogy még a napi kettő ezek szerint szükséges. De reggeli után a gyógytorna rögtön rendbehozott, úgyhogy délelőtt tudtam tévézni és játszani. 
Ebéd után nem sokkal jött apa, és hármasban elsétáltunk szavazni. Én hosszú idő óta most sétáltam ennyit utcán és egész jól bírtam, de azért hazaérve jólesett kicsit lefeküdni a hátamat pihentetni...
Délután még amíg itt volt apa, addig vele játszottam, és ma is megnéztem még pár Drive to survive sorozat-epizódot, este pedig az RTL választási műsorába is belenéztem, mert érdekelnek a választások.

Milán

Nyolc után keltem, mert korábban is feküdtem tegnap este le. Reggelire a fincsi muffinok maradékaiból ettem (két tálcányi hopp! elfogy lassan...). Délelőtt telefonozgattam, és anyával folytattuk az eurovíziós játékot. Délelőtt ma is anya és a Kati mama pakolászott az előszobában, aztán ebédre anya csinált karfiol levest (passzoltam pár kanál után) és viszont egész finom tejszínes-pulykás tésztát. Ebéd után nem sokkal jött apa, úgyhogy vele Geoguessr-eztem amíg meg nem érkezett a Klári mama, aki szinte "váltotta" a Kati mamát, aki meg hazament, szóval ez ilyen klassz, "mamás" nap volt :)
Amikor a Mama indult haza, akkor apa is, mert hazavitte autóval, hogy ne kelljen ismét egy órát az esőben békávéznia... Én folytattam a pihenés-játék-pihenés-... napirendemet és persze gyógytornáztam is.

Milán

Párszor felébredtem éjszaka, de aztán kilencig tudtam aludni. Reggelire a tegnap sütött fincsi muffinokat ettem, aztán jött a Kati mama és anyával pakolásztak valamit, én pedig feküdtem az ágyamban és telefonoztam. Ebédre anya kisütött egy lasagne-t és ez nagyon jól esett, mert már rég ettem ezt. 
Délután anyával játszottam az eurovíziós játékkal, aztán pihentem, számítógépeztem, pihentem, forma1 sorozatot néztem, pihentem, jött apa, vele is játszottam, aztán pihentem, vacsiztam, tévéztem, gyógytornáztam, és így tovább... Ja és mától megpróbálom csökkenteni a fájdalomcsillapító adagomat, a napi háromról kettőre, reggel és este lefekvés előtt, mert napközben már enélkül is egész jó, ha pihenek eleget.

Milán

Korábban feküdtem este le, és korábban is keltem ma, de azért jót aludtam. Reggelire anya csinált tükörtojást, és délelőtt inkább csak telefonozgattam, aztán egész hamar megéheztem és most tényleg rég ettem a Burgerből, úgyhogy meggyőztem anyát, hogy rendeljünk onnan ebédet és ezt meg is ettem ám! Ebéd közben is és később is megnéztem 1-1 Drive to survive epizódot a Forma1-ről, és anyával játszottam a számítógépnél. Ma már amúgy másfél órát tudtam ülni és csak akkor fájdult meg a hátam és akkor gyógytornáztam is rögtön. Ja és délután egy új játékmódot találtam a Geoguessr-ben: 100 magyar játékossal együtt kellett megfejteni a helyeket egyszerre és pontozásos alapon az egyik fordulóban a harmadik lettem! Százból az azért nem rossz!
Munka után jött apa és vele is játszottam, aztán hárman nekiláttunk muffint sütni: négyfélét csináltunk, mert nekem külön beletettünk tuningnak abból a tápszer-porból, hogy erősítsen ez is :)

Milán

Reggel hétkor felébredtem, de vissza tudtam szerencsére aludni, úgyhogy tízkor keltem fel, ami új csúcs mindenképpen az utóbbi napokban legalábbis biztosan... Reggelire (tízóraira?) a tegnapról maradt amerikai palacsintát kértem anyától, méghozzá azzal a táp-porral tuningolva, amit felírtak nekem, hogy erősödjek. Hát így tényleg sokkal 'ütősebb' a palacsinta, már négytől teljesen jóllaktam. Délelőtt átjött a Mama és hozott halat ebédre, amit később anya sütött meg.
Délután telefonált a Klári mama és vele is beszélgettem, aztán gyógytornáztam is, ami kifejezetten jólesett amúgy, mert kicsit uncsi a fekvés, még ha mászkálok és ülök is néha. Például próbáltam a számítógépnél ülve Geoguessr!-ezni, de csak 10-15 percig volt jó ülni, utána inkább lefeküdtem pihentetni a hátam. Az viszont vicces, hogy amikor hallottam, hogy jött a lift és pont mászkáltam, gondoltam megnézem, hátha apa és ekkor döbbentem rá, hogy a kukucskáló, ami eddig szem magasságban volt, most a számnál van :)  Munkából tehát jött apa és vele játszottam végül pár menetet a geoguessr-el, egy új fajta párbajt és meg is nyertem persze... Apa elhozta és a tévé kis vinyójára felmásolta a sorozatot, amit a kórházban kezdtünk el nézni a Forma1-ről, így tudom itthon a tévé előtt fekve nézni (bár a kanapé nem annyira kényelmes, mert túl puha, szóval időnként inkább visszafekszem az ágyamba pihentetni a hátam...

Milán

Ma aludtam a legjobban a műtét óta, mert még hajnalban sem kellett felkelnem végre a fájdalmaim miatt, ugyanis nem voltak! Az is lehet, hogy már a hazamenés gondolata lelkesített, ugyanis ma végre hazamehetünk! Reggel még benézett persze a doktor úr, aztán még a kötöző intenzíves kedves nővér is megnézte a kötésemet, és ellátott jótanácsokkal minket, aztán még a gyógytornász néni is jött, közben apa intézte a zárójelentésemet, szóval nem unatkoztunk délelőtt! De amint lehetett, már hívtunk is egy kényelmes taxit és jöttünk haza...
A ház előtt pont kutyát sétáltatott a Kati mama és anya, szóval találkoztam rögtön a Mamával, és nagyon jó volt újra itthon lenni, ledőlni a saját ágyamra...
Felhívtuk a Klári mamát is elújságolni, hogy itthon vagyok és közben a Dédi és az Ani is átjöttek látogatóba kicsit.
Ebédre a Kati mama főzött húslevest a "rendelésemre", mert az már nagyon hiányzott :)

Milán

Éjjel háromkor kérnem kellett extra fájdalomcsillapítót, addigra kiment belőlem az esti adag, de amúgy nem volt annyira vészes, csak aludni nem tudtam már onnan olyan jól sajnos.  Reggel dupla vizit is volt, és rögtön utána a kedves intenzíves nővér jött és átkötözött egy nagyon menő vízálló kötéssel, aztán apával játszottunk és tévéztünk, dél tájban pedig egy új gyógytornász néni jött és vele tornáztam, és ma kipróbáltuk, hogy tudok-e lépcsőzni (tudok!). Mivel ilyen jól megy már a járás, később lementem apával a büfébe, mert ebédre már megint nem azt kaptam, amit kértünk, hanem én is tökfőzeléket (brrr), és gondoltam egy melegszendvics jól esne, de sajnos hiába kocsikáztunk le, a melegszendvics már elfogyott (na jó, egy brownie-t azért kértem vacsorára...). Visszaérve a szobánkba azért már eléggé elfáradtam, úgyhogy lefeküdtem pihenni, és közben apa kikönyörögte a konyhásoknál, hogy cseréljék ki a főzeléket rántott húsra :)
Ebéd után ismét eljött a pszichológus doktor úr és sokat beszélgettünk, aztán nemsokára jött anya is látogatóba ötkor és vele is elsétáltam az automatához egy forró csokit venni - méghozzá a járókeret nélkül!
Előtte - utána telefonozgattam és apával  Geoguessr!-eztem (mindketten telefonnal, hogy ne legyen előny a laptop nagyobb képernyője). Az egyik tüdő-gyakorlás közben sajnos kipukkant a kesztyűbedudálósom, de apa csinált egy új kesztyűből egy másikat, ami még nehezebb egyenlőre, de ezt is piszkosul fel tudom már fújni :)
Vacsira megettem a délben vett narancsos brownie-t és nagyon finom volt! Ó és még egy fontos dolog: délután gyakorlatilag nem fájt a hátam, csak ha sokat ültem, amúgy csak alig-alig!
Estefelé benézett hozzánk a Márkus doktor úr és elmondta, hogy mi a terv a jövőre nézve és jó hír, hogy nem kell varratszedés sem, mert olyan cérnát használt, mint a plasztikai sebészek, tehát fel fog szívódni magától. Tök menő! Utána tévéztünk és zuhanyoztam is, végre nem kellett leragasztani a hátam, mert vízálló (és nagyon menőn néz ki!) az új sebkötésem. Kilenckor befejeztük azt a játékot (a papírcetlis-mondatkészítőst) amit a műtét előtti este hagytunk abba, és épp jókor ért véget, mert aztán kezdődött a Hotel Margaret :)

Milán

Tegnap este az utolsó granült is kiszedték belőlem, mert már régi volt, és ma reggel választhattam, hogy visszatesznek erre a két napra egy újat, vagy inkább tablettában veszem be a fájdalomcsillapítókat... olyan apró tabletta is van, hogy ez nem is volt kérdés: inkább ez, mint a szurkálás... Délelőtt tornáztam és sétáltam apával a folyosón, ami most már nagyon jólmegy amúgy! Ma is délelőtt jött anya, neki is megmutattam milyen jól tudok már járni, ülni meg minden, és a mai ebéd nem annyira ízlett, ezért kértem anyát, hogy a közeli kínaiból hozzon ebédet, amit később félig megettem, a másik felét vacsorára eltettük. Miután anya elment, apával elmentünk az automatához és vettünk forró csokit, ha már sétálgattunk :)  Délután megnéztük a Forma-2 futamot és rögtön utána lezuhanyozott apa, mert jött a nővér és leragasztotta a hátamon a kötést. Ebben most kicsit elfáradtam, úgyhogy inkább pihentem és telefonoztam, viszont az roppant bíztató, hogy ma először nem kellett extra fájdalomcsillapítót kérni, csak a reggeli és a déli adagot vettem be és mégse fájt (csak picit) a hátam! Hétkor megnéztük az F1 futamot is, közben volt vizit és vérnyomás, lázmérés, és minden a legnagyobb rendben van.

Milán

A reggeli vizit után bejött a doktor úr is, megnézte a kötésemet és minden rendben van szerencsére. Ami utána roppant örömteli volt, hogy hatott a tegnap esti gyomor-gyógyszer, ugyanis egymás után háromszor is voltam végre nagyvécén, méghozzá egész könnyen megy már a járókeretes kocsival a mászkálás! A gyomrom így végre kezd megnyugodni és tudtam reggelire cukros brióst enni, és aloe-vera üdítőt inni. Délelőtt azért még kaptam egy fájdalomcsillapító infúziót és amikor az lecsöpögött, akkor a nővér a jobb csuklómból kivette a kanült, szóval már abból is csak egy van a bal kezemben. Utána jött a gyógytornászom Fábián és a bemelegítés után egészen a  folyosó végéig elsétáltam és vissza! Nem sokkal később anya is jött látogatóba, és vele is sétálgattam a folyosón :) Ma végre tudtam ebédelni, rántott hal volt bulgurral és a felét kábé meg tudtam enni, aztán már nagyon fájt a hátam ülve.
Délután sem unatkoztam sokat: bekukkantott a pszichológus doktor úr, is akivel még ősszel nagyot beszélgettünk és kiderült, hogy csak ma szóltak neki, hogy én itt vagyok, ezért nem jött eddig, pedig ő akart volna, de így akkor ma beszélgettünk a műtétről és hogy hogy érzem magam. Miután ő elment, az egyik nővér "bezacskózta" a hátamon a kötést és így a zuhany alatt apa rendesen meg tudott fürdetni (na amikor leszedték a ragasztót, az nem volt kellemes). Utána megnéztük az F2 sprintfutamot, és képzeljétek, vacsorázni is tudtam ma: egy cukros brióst, és aloe üdítőt ittam hozzá, ja és délután két kider-pinguit is megettem, szóval a tegnapihoz képest sokkal jobban vagyok ma már! Este a forma-1 időmérőt néztük apával, közben itt járt az esti vizit is, de csak a szokásos 1 perc volt...

Milán

Nyugtalanul telt az éjszakám, tudtam ugyan aludni, de pár óránként át kellett fordulnom és ahhoz kellett apa segítsége is, és háromkor felébredve annyira fájt a hátam, hogy kértem egy adag fájdalomcsillapítót, így tudtam még aludni reggelig. Hattól mozgalmassá vált a reggelem: a reggeli vizit után bejött Márkus doktor úr is és intézkedett, hogy a hátamból a vérgyűjtő csövet vegyék ki, úgyhogy jött később az intenzíves nővér (aki már egyszer ott átkötözött) és kivette a csövet (nagyon ügyes volt, egyáltalán nem fájt) és átkötözött ismét. Állítása szerint szépen gyógyul a sebem. Viszont a másik kanül, ami a hátamba megy, az megtörhetett, mert elkezdett csepegni, úgyhogy vissza kellett hívni, hogy azt is "javítsa meg", de kiderült, hogy ezt akkor már ki kell venni... na sebaj, így már semmi "nem lóg ki belőlem". Viszont a fájdalmaim így még nagyobbak lettek sajnos, bár kaptam fájdalomcsillapítókat. 
Dél előtt bejött a Klári mama látogatóba és beszélgettünk kicsit, közben hozták az ebédet, de megint nem azt, mint amit "rendeltem" és a leves szörnyű volt, inkább ettem egy kinder pinguit, aztán kaptam gyógyszereket, de csak a felét tudtam bevenni, mert majdnem félrenyeltem. Miután a mama hazament, jött a gyógytornász és sétálgattam egy kicsit a szobában a bemelegítés után. Ettől jól el is fáradtam és aludtam kicsit (úgy süt a nap, ez szieszta idő volt amúgy is...)
Délután levittek a röntgenbe, ahol már egyedül fel tudtam állni a tolószékből, odasétáltam a röntgengéphez, ott mozdulatlanul álltam és visszasétáltam, úgyhogy meg is dícsértek a nővérkék, hogy milyen ügyes vagyok már :) Alighogy visszaértünk a szobába, már jött is a doktor úr, és hozta kinyomtatva az "előtte-utána" röntgenemet: hát nem semmi mennyire más lett a gerincem és a bordáim is... azt is megtudtuk, hogy ha így gyógyulok, akkor kedden haza is mehet már, ami klassz volna. Aztán forma2 időmérőt néztünk apával és  ma is bejött látogatóba anya is, csak kár, hogy közben erős hányingerem lett megint. Sajnos ez  a hányinger végig megmaradt és este lefekvés előtt amikor a gyógyszereket vettem be, akkor ki is hánytam rögtön mindet, úgyhogy ismét infúzióval kaptam fájdalomcsillapítót, viszont ez legalább hatott és csak egyszer keltem fel éjjel, amúgy tudtam végre aludni.

Milán

Nem volt könnyű este elaludni, mert egy távolabbi ágynál vészhelyzet volt, és rohangáltak a nővérek, orvosok, de aztán megnyugodott a helyzet és az éjszakás nővérnek támadt egy jó ötlete: próbáljak meg oldalt fekve, egy párnával "kiékelve" aludni és képzeljétek, így sikerült is reggelig egyfolytában aludni! Tök jó! A vizitnél a Márkus doktor úr is megállapította, hogy egész jól vagyok már, aztán lejött apa is. Később a gyógytornászommal ismét sétálgattam és már egyedül tudok felülni-lefeküdni! Ez azért is fontos, mert az itteni főorvos úr amikor megvizsgált, és látta, mennyit javult az állapotom, megkérdezte, hogy "Vissza szeretnél menni az osztályra?" Hát persze! mondtam és akkor így vissza is engednek végre! 
Délben jött értem egy beteghordó és tolószékkel hozott fel az osztályra, apa végig velem jött, sőt az intenzíves nővér is és ő "adott át" az osztályon az itteni nővérnek. Próbáltam rögtön kis sétával kimenni vécére, de kár volt erőltetni, mert az idejövetellel együtt ez már sok volt, és hányingerem lett, így inkább lefeküdtem és kértem gyógyszert, aztán kacsába pisiltem onnan kezdve amikor kellett... 
Délután hullámzó volt a fájdalom, de kaptam fájdalomcsillapítókat és oldalt fekve tudtam még aludni is (itt végre csönd van az intenzívhez képest!). Közben anya is itt volt látogatóba és hozott aloe-verás üdítőt például, amit a tápszeren kívül még iszogattam. Este volt hét után egy gyors vizit is, de tényleg csak 2 perces. Azt hittük mára ennyi, de nem, még egész mozgalmas lett az estém: apa kért egy 'vese' tálat és amikor felültem, tök jól meg tudtam végre mosni a fogam, mert abba köphettem a fogkrémet. És nyolc után még bejött a Márkus doktor úr is megnézni az állapotomat, megbeszéltük, hogy holnap csinálnak rólam egy kontroll röntgent, plusz rendelt még nekem éjszakára egy fájdalomcsillapító koktélt, amit kilenc után meg is kaptam és fél óra múlva már el is tudtam aludni.

Milán 

Nem tudtam túl sokat aludni sajnos, inkább csak pár rövidebb alvásom volt éjjel. Reggel vizitnél jött a doktor úr és nekem is elmondta, hogy a műtét jólsikerült és a részleteket. Rögtön utána már jött is apa és velem maradt tízig, mert akkor jött az itteni doktornő megvizsgálni, utána pedig végre a gyógytornász. Képzeljétek, nem csak fel tudtam (ok, segítséggel) ülni, de egy járás segítő állvánnyal még el is tudtam sétálni a nővérpultig és vissza. Legalább körül tudtam itt nézni, mert a függönyöktől amúgy semmit nem látok. Utána tudtam kicsit aludni és ebédre keltem, akkor ismét itt volt apa, fel tudtam ülni és ettem levest és perecet, és ittam egy vaníliás turmix-tápszert. Délután tudtam egy még nagyobb sétát tenni, és utána jött anya is látogatóba. Este felé sajnos erősödtek a fájdalmaim, hiába jött apa, próbáltunk kicsit mozogni, vacsorázni, félig felülve feküdni, semmi sem volt jó, de aztán végre tíz óra lett és kaphattam altatót, mert már nagyon szenvedtem...

Milán

Fél hétkor keltünk, lezuhanyoztam egy fertőtlenítős szerrel és fogmosás után szájvízzel is kellett öblögetnem, aztán apa segített beöltözni a zöld műtéti lepelbe. Eléggé szomjas voltam, de nem szabad inni, viszont kaptam egy nyugtató tablettát, azt két korty vízzel bevehettem, és már ennyi is jól esett. Utána vártunk a szobánkban, és picit el is bóbiskoltam, aztán jött  a reggeli vizitkor a doktor úr, és szinte rögtön a beteghordó, aki egy ágyon felvitt a negyedikre a műtőbe. Apa sajnos csak idáig jöhetett velem, innen már a steril részre kerültem és vártam a műtétre...
A műtétre nyilván nem emlékszem, hiszen aludtam, és utána sem sok mindenre, így apa elmesélése következik: 
Fél háromkor jött ki a műtőből a doktor úr, és örömmel mondta, hogy a műtét jól sikerült, még a becsültnél kevesebbet is kellett csavarozni egy csigolyával és a bordáim is maguktól a helyükre kerültek amint kiegyenesítették a gerincem, ami a jó hír. Picit rossz, hogy relatíve sok vért vesztettem, de csak egy egység idegen vért kaptam, mert a sajátomat is vissza tudták adni. A műtőből az intenzívre kerültem megfigyelésre és apa is utánam jött amint lehetett, aztán anya is. Addigra már kicsit jobban voltam, de még elég kába és kaptam a fájdalomcsillapítókat is, úgyhogy apáék nem maradtak sokáig, hogy tudjak aludni minél többet, ma úgysincs más feladatom (csak a szám teljesen ki van száradva, és még nem ihatok, ez zavar leginkább).

Milán