Nem volt könnyű este elaludni, mert egy távolabbi ágynál vészhelyzet volt, és rohangáltak a nővérek, orvosok, de aztán megnyugodott a helyzet és az éjszakás nővérnek támadt egy jó ötlete: próbáljak meg oldalt fekve, egy párnával "kiékelve" aludni és képzeljétek, így sikerült is reggelig egyfolytában aludni! Tök jó! A vizitnél a Márkus doktor úr is megállapította, hogy egész jól vagyok már, aztán lejött apa is. Később a gyógytornászommal ismét sétálgattam és már egyedül tudok felülni-lefeküdni! Ez azért is fontos, mert az itteni főorvos úr amikor megvizsgált, és látta, mennyit javult az állapotom, megkérdezte, hogy "Vissza szeretnél menni az osztályra?" Hát persze! mondtam és akkor így vissza is engednek végre!
Délben jött értem egy beteghordó és tolószékkel hozott fel az osztályra, apa végig velem jött, sőt az intenzíves nővér is és ő "adott át" az osztályon az itteni nővérnek. Próbáltam rögtön kis sétával kimenni vécére, de kár volt erőltetni, mert az idejövetellel együtt ez már sok volt, és hányingerem lett, így inkább lefeküdtem és kértem gyógyszert, aztán kacsába pisiltem onnan kezdve amikor kellett...
Délután hullámzó volt a fájdalom, de kaptam fájdalomcsillapítókat és oldalt fekve tudtam még aludni is (itt végre csönd van az intenzívhez képest!). Közben anya is itt volt látogatóba és hozott aloe-verás üdítőt például, amit a tápszeren kívül még iszogattam. Este volt hét után egy gyors vizit is, de tényleg csak 2 perces. Azt hittük mára ennyi, de nem, még egész mozgalmas lett az estém: apa kért egy 'vese' tálat és amikor felültem, tök jól meg tudtam végre mosni a fogam, mert abba köphettem a fogkrémet. És nyolc után még bejött a Márkus doktor úr is megnézni az állapotomat, megbeszéltük, hogy holnap csinálnak rólam egy kontroll röntgent, plusz rendelt még nekem éjszakára egy fájdalomcsillapító koktélt, amit kilenc után meg is kaptam és fél óra múlva már el is tudtam aludni.
Milán
