Nyugtalanul telt az éjszakám, tudtam ugyan aludni, de pár óránként át kellett fordulnom és ahhoz kellett apa segítsége is, és háromkor felébredve annyira fájt a hátam, hogy kértem egy adag fájdalomcsillapítót, így tudtam még aludni reggelig. Hattól mozgalmassá vált a reggelem: a reggeli vizit után bejött Márkus doktor úr is és intézkedett, hogy a hátamból a vérgyűjtő csövet vegyék ki, úgyhogy jött később az intenzíves nővér (aki már egyszer ott átkötözött) és kivette a csövet (nagyon ügyes volt, egyáltalán nem fájt) és átkötözött ismét. Állítása szerint szépen gyógyul a sebem. Viszont a másik kanül, ami a hátamba megy, az megtörhetett, mert elkezdett csepegni, úgyhogy vissza kellett hívni, hogy azt is "javítsa meg", de kiderült, hogy ezt akkor már ki kell venni... na sebaj, így már semmi "nem lóg ki belőlem". Viszont a fájdalmaim így még nagyobbak lettek sajnos, bár kaptam fájdalomcsillapítókat.
Dél előtt bejött a Klári mama látogatóba és beszélgettünk kicsit, közben hozták az ebédet, de megint nem azt, mint amit "rendeltem" és a leves szörnyű volt, inkább ettem egy kinder pinguit, aztán kaptam gyógyszereket, de csak a felét tudtam bevenni, mert majdnem félrenyeltem. Miután a mama hazament, jött a gyógytornász és sétálgattam egy kicsit a szobában a bemelegítés után. Ettől jól el is fáradtam és aludtam kicsit (úgy süt a nap, ez szieszta idő volt amúgy is...)
Délután levittek a röntgenbe, ahol már egyedül fel tudtam állni a tolószékből, odasétáltam a röntgengéphez, ott mozdulatlanul álltam és visszasétáltam, úgyhogy meg is dícsértek a nővérkék, hogy milyen ügyes vagyok már :) Alighogy visszaértünk a szobába, már jött is a doktor úr, és hozta kinyomtatva az "előtte-utána" röntgenemet: hát nem semmi mennyire más lett a gerincem és a bordáim is... azt is megtudtuk, hogy ha így gyógyulok, akkor kedden haza is mehet már, ami klassz volna. Aztán forma2 időmérőt néztünk apával és ma is bejött látogatóba anya is, csak kár, hogy közben erős hányingerem lett megint. Sajnos ez a hányinger végig megmaradt és este lefekvés előtt amikor a gyógyszereket vettem be, akkor ki is hánytam rögtön mindet, úgyhogy ismét infúzióval kaptam fájdalomcsillapítót, viszont ez legalább hatott és csak egyszer keltem fel éjjel, amúgy tudtam végre aludni.
Milán
