Milán blogja

Reggel korán keltem (apa ennek kevésbé örül, pedig így többet tudunk játszani...), aztán tízre átmentünk a Jenny-ékért és együtt mentünk Újpestre. A Klári mamánál ott volt már a Kati néni is és épp a finom ebéd készült - nagy mennyiségben (elég a Stefan-ra nézni és érthető...). Én még pénteken megegyeztem a Mamával, hogy inkább vele ebédelek kint  a konyhában, mert elég zsúfolt lett az ebédlőasztal, úgyhogy amíg a többiek bent ettek, én kint vettem magamhoz egy tál finom apró csavartésztás húslevest (imádom ezt a tésztát!), és a másodikra kapott friss rántott husit is még után küldtem. Desszertnek a Katiéktól kapott nagy halom csoki közül választottam egy Milkát. A nagyszobában előbb én szórakoztattam a Jennyt azzal, hogy megtanítottam skip-bo-zni, aztán a Stefan lepett meg engem azzal, hogy újabb és újabb szőlőcukrokat varázsolt valahogy a fülem mögül elő :)
Amikor a Katiék indultak még máshová látogatóba, akkor mi is hazajöttünk. Itthon a rajzolgatás után lementem anyával sétálni (persze a Mamával is, de előbb őt és a Dömét még meg is kellett keresni), és vacsora után előbb kicsit rajfilmet néztem apával, aztán még játszottunk is egy történetet az autókkal, de megint hamar elálmosodtam és ma is sikerült kilencre ágyba kerülnöm különösebb győzködés nélkül is.

Milán

Mivel nem lehetett előre tudni, hogy mikor érnek Magyarországra a Jenny-ék, ezért nem tudtunk ma sehová se elmenni, de sebaj, délelőtt itthon játszottunk (például skip-bo-t, de ma apa nyert egy hosszú csata után és én lettem a második), aztán apa elment vásárolni, és ebédre anya sütött halacskát addig nekem. A sziesztám közben apa ismét elment, mert megjöttek a Jenny-ék, aztán még délután rajzfilmeket néztünk és amikor már kicsit normálisabb hőmérséklet uralkodott, akkor lehívott a Názim a kisjátszóra, és amikor ott már unatkoztunk, akkor átmentünk a nagyra, ahol tudtunk "rendesen" focizni is. Amikor már lefárasztottam apát is és anyát is, akkor feljöttünk és vacsora után kicsit még játszottam apával, de már kezdtem álmos lenni, úgyhogy ma is időben, kilenckor már ágyba kerültem...

Milán

Reggel apa átadott a Klári mamának az europarknál és ő ment dolgozni, engem pedig a Mama BMV-vel vitt haza (Busz-Metró-Villamos), mivel az én kérésem volt, hogy sokat tömegközlekedjünk. Persze kicsit így kacifántosabb volt, de az időnkbe belefért... Pontosabban hamar kiderült, hogy mégse ilyen rózsás a helyzetünk, ugyanis a Katék telefonáltak, hogy mégse vasárnap, hanem már holnap jönnének Németországból... Na erre a mama turbó üzemmódba kapcsolt és nekilátott főzni és takarítani. Azért velem is foglalkozott illetve segítettem ahol megengedte... A fincsi ebéd után mentem egy órát pihenni, aztán a villamosos könyvet olvasgattunk és egyszercsak már ott is volt apa a munkából és indultunk is haza. Így hamar hazaértünk és tudtam még kicsit pingvines rajfilmeket nézni, aztán a híradó után apa melegített vacsorát és lassan már mentem is fürdeni és aludni, szóval kilenckor már ágyban voltam...

Milán

Reggel apa elvitt minket anyával az SZTK-ba, mert le kellett adni valamit anyának, és szerencsére tényleg pár perc alatt végeztünk (csoda). Hazafelé még bementünk a CBA-ba is, ahol nagyon sok kedvemre való dolog lett volna, de csak zsemlét meg ilyesmit vettünk :(  Aztán anyának menni kellett dolgozni, úgyhogy ismét a Kati mamánál kötöttem ki... Ebéd és pihi után elmentünk az oviba a Noémiért és egyből lementünk a játszótérre. Ma - kivételesen - nem lettünk fülig homokosak / sárosak... Amikor hazavitték a Noncsit, mi is indultunk és pont akkor jött arra anya, úgyhogy mégse apa jött értem, hanem akkor már anyával hazasétáltunk. Estig a szobában játszottam, vacsoráztam meg ilyesmi és még fürdés és lefekvés előtt megnézhettem egy pingvines rajzfilm részt a sorozatból.

Milán

Ma igazán szuper napom volt!
Reggel apa átvitt a Kati mamához és nemsokára megérkeztek a Krisztiék is. Kocsiba ültünk (Anna, Boti és én hátul, a Mama és a Döme a Kriszti mellett elöl) és elindultunk a Kopaszi gátra. Igen ám, de a Dömét nem engedték be, mert oda kutya nem teheti be a tappancsát :(  No sebaj, elmentünk végül a Margit szigetre. Irtó klassz volt minden: a zenélő és a szökőkút, az állatkert (a Döme és és egy Őzike egymást szagolgatták meglepődötten a kerítés rácson keresztül) és persze a nagy rét, ahol kedvünkre rohangálhattunk, sőt, még azt is megengedték, hogy az öntözők jól lefröcsköljenek minket!
Jó sokáig maradtunk, úgyhogy kettő körül ebédeltünk és persze így az alvást is megúsztam (dupla haszon!), aztán épp megérkezett Anya és a Noémi és lementünk a nagy játszóra, ahol mindketten szó szerint a fejünk búbjáig csupa homok lettünk. Közben apa is odaért munkából és amikor hazaértünk, rögtön vitt is a kádba, és egy nagy halom homokot mosott rólam le (illetve a hajamból ki). Este még pihenésképp megnéztem a tegnap elkezdett Verdák végét és persze vacsiztam is, aztán kilenckor tök magamtól mentem is aludni, mert nem kicsit voltam fáradt...

Milán

Reggel együtt indultunk el itthonról: apa ment dolgozni, és anya is, de előbb elvitt a Kati mamához, mert ma őnála leszek. Nemsokára meghozták a Noémit is és kicsit később épp öltöztünk, hogy indulunk a játszótérre, amikor befutott a Kriszti is a Botiékkal és ők is csatlakoztak hozzánk (minusz a Kriszti, mert ő ment értekezletre akárcsak anya). A klassz kis játszótéri hancúrozás után felmentünk a Mamához és kicsit kártyáztunk a Botival, de ketten irtó nehéz... Aztán jött a Kriszti és elvitte a  Botiékat, mi pedig ebédeltünk és mentünk pihizni, aztán uzsonna után jött anya is és együtt elsétáltunk a zárashoz és vettünk sült banánt a kínaiban. Utána mi anyával már hazajöttünk, mert a Noémiért is jött útközben a Timi. Itthon épp tévéztünk, amikor apa is hazaért munkából. Vacsorára anyával "római tésztát" ettünk, ami tök olyan mint a milánói - tehát fincsi. Este még játszottam kicsit és fürdés után belekezdtem a Verdákba, mert ezer éve nem láttam már, de kicsit elálmosodtam és kilenckor inkább mentem is aludni.

Milán

Délelőtt apa kitalálta, hogy menjünk ki a légiparádéra. Hát egye fene, menjünk... Kis nehezítésnek még el kellett mennünk a délutánra tervezett atlétikai versenyre félretetetett jegyeinkért is a stadionhoz, és ha már ott voltunk, akkor onnan a piros metróval mentünk a Kossuth térre - mondván, ezzel a metróval úgyis ritkán járunk. Hát szerintem ez tök ugyanolyan metró mint  a kék... és még a szerelvények is ugyanolyan kékek, csak a táblák pirosak. No sebaj, szeretek metrózni :)
A kitérő miatt csak fél órát láttunk a repülőkből (hú, az egyik irtó közel és alacsonyan szállt el előttünk a Duna felett!), de nekem ennyi is bőven elég volt és a víziparádé már egyáltalán nem is érdekelt - pár uncsi hajó után inkább elsétáltunk a parlament előtti térre. Sajnos azonban idén nem volt itt semmi szinte. Se mutatványosok, se bódék, se népművészeti izék, semmi. Csak egy rendőrzenekar játszott a tér túloldalán, de nem olyan jól, hogy emiatt maradjunk, úgyhogy inkább hazajöttünk (metró, autó) és ebédeltünk tegnapi maradékot. A szieszta előtt még játszottunk egy "skip-bo"-t és megint én nyertem. Klassz!  aztán alighogy felkeltem, már indultunk is a versenyre. A Kati mamánál volt a találkozó a Krisztiékkel és akkor már fel is köszöntöttük (kis késéssel) a Krisztit a névnapja alkalmából.
Az atlétikai verseny pedig egyszerűen szuper volt! Apa nagyon jó helyre szerzett jegyeket, egész közel a pálya közepéhez, ahonnan mindent jól láttunk és még le is mehettünk az első sorokhoz, ahol szinte mellettünk futottak el a versenyzők. A kalapácsvetés is nagyon tetszett és a futó számok is és persze teli torokból drukkolhattunk a magyaroknak :)  Persze megvártuk az olimpikonokat is és csak utána jöttünk haza. Útközben megálltunk vacsizni egy mekiben de én csak egy fánkot kértem.
Épp időben értünk haza, mert lassan kezdődött a tűzijáték. Felmentünk a tetőre és onnan néztük a szép fénylő gömböket és rakétákat.   Hát mitmondjak, jó álmos voltam mire véget ért és egy turbó gyors fürdés és hajmosás után már zuhantam is az ágyamba...

Milán