Délelőtt apa kitalálta, hogy menjünk ki a légiparádéra. Hát egye fene, menjünk... Kis nehezítésnek még el kellett mennünk a délutánra tervezett atlétikai versenyre félretetetett jegyeinkért is a stadionhoz, és ha már ott voltunk, akkor onnan a piros metróval mentünk a Kossuth térre - mondván, ezzel a metróval úgyis ritkán járunk. Hát szerintem ez tök ugyanolyan metró mint a kék... és még a szerelvények is ugyanolyan kékek, csak a táblák pirosak. No sebaj, szeretek metrózni :)
A kitérő miatt csak fél órát láttunk a repülőkből (hú, az egyik irtó közel és alacsonyan szállt el előttünk a Duna felett!), de nekem ennyi is bőven elég volt és a víziparádé már egyáltalán nem is érdekelt - pár uncsi hajó után inkább elsétáltunk a parlament előtti térre. Sajnos azonban idén nem volt itt semmi szinte. Se mutatványosok, se bódék, se népművészeti izék, semmi. Csak egy rendőrzenekar játszott a tér túloldalán, de nem olyan jól, hogy emiatt maradjunk, úgyhogy inkább hazajöttünk (metró, autó) és ebédeltünk tegnapi maradékot. A szieszta előtt még játszottunk egy "skip-bo"-t és megint én nyertem. Klassz! aztán alighogy felkeltem, már indultunk is a versenyre. A Kati mamánál volt a találkozó a Krisztiékkel és akkor már fel is köszöntöttük (kis késéssel) a Krisztit a névnapja alkalmából.
Az atlétikai verseny pedig egyszerűen szuper volt! Apa nagyon jó helyre szerzett jegyeket, egész közel a pálya közepéhez, ahonnan mindent jól láttunk és még le is mehettünk az első sorokhoz, ahol szinte mellettünk futottak el a versenyzők. A kalapácsvetés is nagyon tetszett és a futó számok is és persze teli torokból drukkolhattunk a magyaroknak :) Persze megvártuk az olimpikonokat is és csak utána jöttünk haza. Útközben megálltunk vacsizni egy mekiben de én csak egy fánkot kértem.
Épp időben értünk haza, mert lassan kezdődött a tűzijáték. Felmentünk a tetőre és onnan néztük a szép fénylő gömböket és rakétákat. Hát mitmondjak, jó álmos voltam mire véget ért és egy turbó gyors fürdés és hajmosás után már zuhantam is az ágyamba...
Milán
