Milán blogja

Ma is kirándulós nap volt, de csak délután. Délelőtt ugyanis a Kati mamával együtt elmentünk a nagy sportáruházba, ahol én is, anya is és apa is vett egy-egy bukósisakot síeléshez. Mi pirosat választottunk, apa valamiért inkább feketét... Én még három sízoknit is kaptam, a kedvenc színeimben. A Mama pedig hiába próbált fel egy csomó csizmát, egyik sem volt jó sajnos. Vásárlás után a Mamát kitettük az Europarknál, mi pedig továbbmentünk Újpestre, ahol a Klári mama épp az ebédet sütötte, ami nagyon fincsi karalábéleves és rántott husi volt ma. Elmeséltem neki a tegnapi élményeket és kicsit vele is játszottam, aztán indultunk is, mert úgy volt megbeszélve, hogy az Orsiékkal kimegyünk a Kopaszi gátra. Épp berámoltuk a bringóhintót a kocsiba, amikor telefonáltak az Orsiék, hogy sajnos betegek és nem tudnak jönni. Azért a bringót és pár ruhát elvittünk nekik (a Zoé kutya megint annyira örült nekem, hogy majd' fel döntött) és azért mi elmentünk még egy nagyot sétálni a gátra. Egész a végéig elmentünk és persze kicsit csúszdáztam is a játszótéren. A legvégében pedig most tudtunk kavicsokat dobálni, mert most alacsonyabb volt a víz, mint a múltkor, amikor a Botiékkal voltunk. Találtunk szép faleveleket is és az öbölben két kacsát, akik ott úszkáltak és ha már olyan aranyosak voltak, hát dobáltunk nekik ropi darabokat :)
Miután hazajöttünk anya takarítani kezdett, apa pedig forma egyet nézett, úgyhogy én pedig gyurmáztam addig. A híradó alatt apa melegített nekem husit (késsel egy kettes alakút vágott és így sokkal finomabb volt!), aztán még rajzolgattunk, de fürdés után már menni kellett aludni.

Milán

Ma teljesült egy régi kérésem: utaztunk a 49-es villamoson :)
Reggel amikor felkeltem apa épp forma egyet nézett, de azért csinált nekem reggelit és amikor vége lett az időmérőnek, akkor játszott velem. Aztán anya is felkelt és telefonáltak a Krisztiék, hogy mégis ráérnek és eljönnének velünk a Gellért hegyre, úgyhogy felöltöztünk jó melegen (mert hideg van manapság) és elmentünk hozzájuk, és amikor ők is elkészültek, akkor együtt bementünk a belvárosba. Kerestünk parkolóhelyet és elsétáltunk a villamosmegállóba, ahol megvártok a 49-es villamost és azzal átmentünk a hídon a Gellért hegy tövébe, ahonnan elindultunk felfelé az ösvényen. Egy kisebb játszótéren megpihentünk és utána feljebb mentünk, a nagy csúszdákhoz. Egyedül nem mindegyiken mertem lecsúszni, de a Kriszti lecsúszott velem a nagyon nagy cső-csúszdán és az klassz volt! Amikor már kicsúszkáltuk magunkat, még feljebb caplattunk, egészen a hatalmas szoborig, ahonnan nagyon szép kilátás volt a Dunára, a hajókra és a hidakra. Lefelé már sokkal könnyebb volt az út és még pár kilátóban megálltunk kicsit nézelődni, aztán visszafelé is a villamossal mentünk pár megállót és autóval mindannyian elmentünk egy kis étterembe, ahol csupa kedvemre való ételt rendeltünk ebédre (már mindenki farkas éhes volt...). Brokkoli krémleves után rántott halrudacskákat kértem és mind a négyet megettem! Olyan jól laktam, hogy csak na! Aztán elköszöntünk a Krisztiéktől és hazajöttünk. Kicsit pihentem az ágyamban, és egész délután apával játszottam, mivel anya megint ovis papírokat írt a konyhában. Mi pedig gyurmáztunk, rajzolgattunk és ilyeneket játszottunk apával. A híradó alatt ettem kalácsot vacsorára és nemsokára menni kellett fürdeni, meg aludni, mert délután nem aludtam és ilyenkor anyáék ezt korábbi lefekvéssel "díjazzák".

Milán

Reggel megint túl korán értünk be az oviba és még a hármasban voltunk pár percig - én pedig nem szeretek  a hármasban lenni, annyira nem, hogy majdnem elsírtam magam, amikor apa beadott... De szerencsére hamar átmentünk a saját csoportunkba és máris jobb lett minden.
Délelőtt voltam ma is sakkon, de még nem egészen értjük, hogy mi is a játék lényege, pedig mindenki szerint nagyon klassz játék a sakk. Az udvarra is kimentünk utána és jót játszottam az Igivel és a Ricsivel, aztán ebédre főzelék volt és rántott husi, nomeg linzerkarika (nyami!) és már jött is értem anya. Klassz! Hazajöttünk aludni és amikor felébredtem, már apa volt itthon velem és anya már elment vásárolni, mi pedig utána mentünk, csak még előtt elsétáltunk a szelektív kukákhoz pár flakonnal. Anyára nem is kellett várni, mert pont jött amikor leparkoltunk és már jöttünk is haza. Vacsorára halacskát sütött anya és estig apával rajzolgattunk és társasoztunk, fürdés után pedig még anyával is játszottam kicsit  a lefekvésig.

Milán

Ma is apa vitt oviba, és ma is voltunk az udvaron játszani, csak közben az óvónénik folyton cserélődtek, mert valami továbbképzés vagy mi miatt jöttek-mentek, úgyhogy még az Ildikó néni is volt ma velünk... Az ebéd fincsi volt: brokkoli krémleves és rizs husival (főleg a leves volt persze a favorit), de a legjobb az volt, hogy anya elhozott a Kati mamához és ott aludhattam. Ébredés után a Botival rosszalkodtunk (Annát is sikerült felkeltenünk) és addig-addig bohóckodtunk, hogy anya mára megtiltotta az internetet... Aztán jött a Tamás bácsi, mert mostantól a Mamánál fogunk angolt tanulni: ma a Noémi is velünk tartott angliába játékból és most a színeket tanultuk közben. Az óra végén apa is megérkezett és még kicsit rendetlenkedhettem a Botival, aztán hazajöttünk. Itthon zenét hallgattunk, hintáztam és rajzolgattunk a híradóig. Anya is hazaért a szülőiről, úgyhogy vele vacsoráztam egy újabb adag brokkolilevest, amit a Mama nekem "megmentett" délről. Utána mentem fürdeni és alvásig még anyával is rajzolgattunk.

Milán

Reggel apa vitt oviba, és délelőtt jót játszottam az udvaron az Igivel és a Ricsivel, meg egy frizbínek kinevezett karikával :)
Ebéd után ma sem volt kedvem aludni, és uzsonna után jött értem és a Noncsiért anya és felvittük a Noémit a Kati mamához, mi pedig hazajöttünk játszani. Nem sokkal később apa is hazaért és leváltotta anyát, aki kiment a konyhába írogatni ovis papírokat. Mi pedig rajzolgattunk, zenét hallgattunk és építőkockáztunk apával a híradóig, ami után csináltunk együtt melegszendvicset vacsorára. Evés után mentem fürdeni és már aludni is kellett, mert a délutáni alvást be kell állítólag pótolnom...

Milán

Reggel nagyon megörültem, amikor anya mondta, hogy ma nem kell oviba menni, hanem síelni, mivel jó idő van és nem esik az eső. Klassz! Alighogy átértünk a Mamához, már jött is a Timi a Noémivel és a Kriszti a Botiékkal és mentünk síelni. Épp ügyesen csúszkáltunk amikor apa is megjelent és ott maradt az edzés végéig. Én sokat síeltem ma is, de a lányok folyton problémáztak és nem voltak olyan kitartóak mint én :) Pedig klassz dolog ez a síelés. Utolsónak sokkal magasabbról is lecsúszhattam, mint szoktunk és az is szuper volt. Átöltözés után pedig kaptam én is pattogós Milka csokit! Az ám a fincsi és vicces :) Utána visszamentünk a Mamához és megebédeltünk, utána mentünk aludni, de végül egyikőnk se aludt... Aztán jött a Kriszti és a Botit és engem elvitt a wekerlére egy suliba, ahol egy kedves tanárbácsival egy tanteremben angolul tanulhattunk. Ez is tetszett, mert játék volt végig: például kaptunk egy színezős macit, akit úgy hívnak, hogy Teddy és vele játékból elutaztunk Angliába, ahol csak angolul beszélnek, így nekünk is angolul kellett... Amikor vége volt az órának, apa már várt minket a suliban és én vele hazasétáltam, a Krisztiék pedig mentek edzésre.
Itthon társasoztunk egy nagyot apával és közben anya is hazaért az oviból, én pedig vacsoráztam apával a híradó alatt, utána kicsit még rajzolgattam, aztán fürdés után még zenét hallgattunk (én választottam cédét!) és este mentem az ágyikómba aludni.

Milán

Reggel jó sokáig aludtunk, úgyhogy hamar siettünk is az oviba és ma sem sírtam már amikor be kellett menni a csoportba. Délelőtt olyat játszottunk, hogy bekötötték a szememet és valami ételt megszagoltam és megettem és ki kellett találni, hogy milyen gyümölcs volt az és megtréfáltak, mert egy répát is adtak, pedig az nem is gyümölcs, hanem zöldség! :) Aztán még játszottunk gyümölcstornyosat is, amit még régen egyszer itthon is játszottunk és nagyon klassz. Ebéd után alvás következett és nagy meglepetésemre épp csak felébredtünk, amikor megjelent apa, ugyanis úgy alakult, hogy ma kellett elmenni a Klinikákra a Balázs doktorbácsihoz, hogy megnézze, miért köhögök kicsit még mindig... Hamar odaértünk, és amíg vártunk, apa kölcsönadta a számológépét, ami napelemes ugyan és nincs rajta emiatt kikapcsoló, de érdekes módon nem ismeri azt a trükköt, hogy ahányszor megnyomom az egyenlőségjelet, megismételje az utolsó műveletet. Az enyém pedig tud ilyet! Például beütöm, hogy 100 - 1 = és akkor kiírja, hogy 99 és ha nyomkodom az = jelet, akkor szépen visszaszámol, és még mínusz számokat is tud... Na mindegy, lassan sorra kerültünk és nem fájt a vizsgálat, és szerencsére semmi gyanúsat nem talált a doktorbácsi.
Amikor hazaértünk, apa rögtön melegítette is a vacsorát, mert már éhes voltam és meg is ettem egy adag rántott husit krumplival és még egy nagy vaníliás fánkot is! Épp végeztem, amikor anya is hazaért. Estig még rajzolgattam, pázzléztam, anyával is játszottam, és fürdés után mentem aludni.

Milán