Milán blogja

Reggeli után anyával a szobámban mindenféle érdekes hangokat halgattunk a magnóról, madárhangokat, állat hangokat, és utcai zajokat meg autók és gépek hangjait. Közben én kicsit pakolgattam, aztán lassan indultunk a Nagyihoz, ahol rajzolgattam, aztán ebédeltünk és én extra adag tésztát ettem a leveshez /előtt és után is/ meg egy kis fasirtot is ettem de leginkább uborkát. Kaja után még labdáztunk és rajzoltunk a Nagyival, aztán még hazafelé menet beugrottunk a bababoltba és kaptam pár ruhát, de az sokkal érdekesebb volt, hogy van ott egy kis vonatos terepasztal amivel játszhattam amíg anya válogatott. Ma nemcsakhogy hazafelé nem aludtam el, de még otthon se volt kedvem. Inkább halgatóztam, mert anyáék valami titokzatosat csináltak a nagyszobában, amit nem láttam, de amikor kiszedtek az ágyikómból, a szép fa szőrén-szálán eltűnt! Helyette a játékaim voltak a sarokban, úgyhogy nem estem annyira kétségbe, hanem elővettem az autókat és azokkal játszottam estig, amikoris lementünk hármasban sétálni, és meghallgattunk megint pár zajt: a villamost, az autókat, a repülőt ahogy jöttek-mentek, repkedtek. Nagyon érdekes volt, főleg a villamos és a gyors autók. Amikor a ház elé értünk, apa letört nekem egy jégcsapot és odaadta, hogy megnézhessem és nagyon érdekes dolog, mert hideg és csúszik de sajnos az ízét nem tudtam meg, mert nem engedte apa, hogy megkóstoljam... Otthon előbb fürdeni mentem, aztán vacsoráztunk anyával és kaptam kivit és utána apa adott két szaloncukrot amiből egyet rögtön neki is adtam volna, mert jószivű vagyok :) de szerencsére nem kérte apa, úgyhogy mind a kettőt befaltam, aztán picit még játszottam és mentem aludni.

Milán 

Reggel apa fogadott, mert anya és a Mama elmentek korán vásárolni. Mi pedig a reggeli után öltöztünk és mentünk utánuk, és miután bepakoltuk a sok zacskót a kocsiba, mi is elkísértük a Mamát cipőt vásárolni a sportáruházba, ahol ennek apropóján össze-vissza rohangáltam, apa alig bírt lépést tartani velem :) Aztán anya is futkározott utánam amíg apa vett magának egy nadrágot. Közben végzett a Mama is és én beülhettem egy Dumbo elefánis játékba, ami mozog is. Először megijedtem, de anya mondta, hogy ez ilyen: fel és le megy... Apa is előkerült és már indultunk is haza. Otthon átöltöztünk melegebb cuccokba és lementünk szánkózni. Egész addig nagyon élveztem, amíg fel nem borult velem a szán, mert akkor a hideg hóba belefordultam fejjel és csupa hideg lett az arcom. Sírtam is, hiába kapott fel azonnal apa és törölte le az arcomat, én ugyan fel nem ültem a szánra onnantól! Ez tök veszélyes is tud lenni! Még sétáltunk kicsit, aztán mentünk haza ebédelni. Kaja után aludtam egy nagyot, de nagyon be voltam már sózva, mert apáék mondták, hogy megyünk a Botiékhoz, úgyhogy alig uzsonnáztam és már indultunk is tényleg... De előbb még felvettük a Mamát is és így mentünk át. No aztán a Botival hatalmasat játszottunk mindenfélével és ettem pogit is meg zizi-golyókat is... A nagy játék közben elrohant az idő és sajnos este mennünk kellett haza... Otthon azonban apa teljesen félreértett és elvitt fürdeni, pedig én szerettem volna, ha anya énekel nekem, úgyhogy toporzékoltam és nem is játszottam a kádban, hanem siettem ki és szerencsére amikor felöltöztünk, anya vette az üzenetemet és betette az ovis dalokat és énekelt nekem. Ettől meg is nyugodtam és a vacsora is jobban esett, meg is ettem mindet, és még az uzsonna maradékaiból egy keveset... Utána viszont már későre járt, úgyhogy mentem aludni.

Milán

Ma is sokáig aludtunk és a reggeli után kicsit játszottunk a kártyákkal és lementünk sétálni, meg a szelektív kukákhoz, ebédért, a gyógyszertárba és a védő nénihez is beugrottunk, aztán lejött a Mama is de innentől nagyon nyűgös voltam egész nap (kivéve amikor lecsúsztam párszor a dombról a szánkóval). Sajnos nagyon hideg volt, úgyhogy hazamentünk, illetve a Mamához ebédelni és aludni. Uzsonna után játszottunk és amikor elindultunk sétálni, pont jött apa is, de most nem volt kedvem szánkózni, hanem inkább rohangáltam össze-vissza. Otthon apával játszottam a fürdésig és utána apa adott a fincsi pizzájából, amit egy kis zizi és túró-rudi követetett mivel ilyen ügyesen megettem a pizzát, aztán még anyával is játszottam kicsit lefekvés előtt.

Milán

Na, ma is kicsit tovább aludtunk, és a reggeli után elsétáltunk (ma babakocsival, mert olvadozik a hó az utakon) a Mamához, aki lejött a Somával. Előbb elsétáltunk a szelektív kukákhoz, aztán az ebédért. Amikor felértünk, és épp elkezdtem volna ebédelni, amikor megérkeztek a Botiék, úgyhogy az ebéd helyett játszottunk és kajálni egyformán keveset ettünk, aztán mentünk aludni... Ébredés és egy kis uzsonna után persze ismét játszottunk a Botival és kergetőztünk is, aztán megérkezett a Botiért a Kriszti és ők elmentek haza, mi pedig nem sokkal később lementünk sétálni szokás szerint. Amikor hazaértünk, megjött apa is és vele is játszottam, meg könyveket nézegettem és tanultam egy új szót: "sál". Na jó, az "l" a végén még nem megy annyira, úgyhogy "sá", de azért egyértelmű, hogy mire gondolok, ha közben a nyakamra mutogatok, nem? Fürdés után össze-vissza ettem mindenfélét (csak épp a vacsorának szánt tejberizst nem...) és egy pohár vizet ki is löttyintettem a kőre, aminek apa nem annyira örült... Mivel utánaleginkább csak szétdobáltam a játékokat, anya inkább elvitt aludni.

Milán

Reggel jó sokáig aludtunk! Kaja után kicsit játszottunk a kockákkal, aztán lementünk szánkóval sétálni. Előbb elmentünk étlapért, aztán a Mamával és a Somával együtt sétáltunk és elmentünk a dombhoz is és megint egyedül lecsúszhattam! Hú de klassz volt! Kicsit később a Boti és a Kriszti is odajöttek a játszótérre és velük is játszottunk és hógolyóztunk és rohangáltunk is. Ezek után igazán jól esett a Mamánál a fincsi ebéd, főleg, hogy együtt ehettem a Botival (társaságban jobban ízlik a kaja) és még picit játszhattunk, de utána egy hatalmasat aludtunk... Ébredés után megmutattam a Botinak hogyan kell a virslit tunkolni a ketchup-be uzsonna közben. Aztán a Krisztiék hazamentek és mi is elindultunk szánkózni, mert jött értünk apa, aki jó gyorsan is húzott, amit nagyon élveztem ám! Közben a Mama, Soma és Anya sétáltak, engem pedig apa húzott. Amikor hazaértünk, hármasban építettünk a nagyszobában egy hatalmas játékfalut az összes építőkockámból. Nagyon szép lett! Játék után mentem fürdeni és vacsorára apa pizzájából ettem, plusz egy túrórudit is kaptam desszertnek és még picit játszottam az építőkockákkal alvás előtt...

Milán

Ma persze jó sokáig aludtunk, mert nagyon későn (vagy korán? ahonnan nézzük) feküdtünk le. Apa adott reggelit és lassacskán felöltöztünk és lementünk szánkózni, mert amíg aludtunk szép nagy hó esett. Előbb a focipályához mentünk, mert ott volt a Boti és a Zoli, akik már korábban lementek szánkózni, úgyhogy kicsit még rohangáltunk és közben a Mama erkélyéről nézett minket az Ani és a Mama, és én előbb levettem a kesztyűmet mert azt hittem csak zavarna, de amikor beletenyereltem a hóba, rögtön rájöttem, hogy mire jó, úgyhogy mégiscsak felvettem... Aztán a Botiék elindultak haza, mi pedig a nagy dombhoz. Húúúúú most jött ám csak az igazi móka! Apa felhúzott a domb tetejére és képzeljétek, teljesen egyedül lecsúszhattam! Anya elkapott az alján, apa megint felvitt és megint husssss csak úgy repült a kis szánkó! Irtó klassz volt! Más gyerekek is szánkóztak, még a Dia is ott volt. Nagyon sokszor lecsúszhattam, egy csúszásra még anyának is kölcsön adtam a szánkót, aztán sajnos menni kellett fel, mert kezdett csurom víz lenni a ruhám, ami ilyen hidegben nem túl jó. Otthon ebédeltem pár falatot aztán mentem aludni. Ébredés és egy kis uzsonna után estig játszottunk anyával és apával, de sajnos már nem tudtunk lemenni mert későre járt. Fürdés után vacsorára finom aranygaluskát adott anya és még építgethettem lefekvés előtt.

Milán

Nahát, ez a "szilveszter" nevű nap igazán érdekes! De menjünk sorban:
Délután a szokásos szieszta után apa adott egy kis uzsonnát és anya lázas öltözködésbe kezdett: felpróbált egy csomó ruhát, apa pedig értékelte az adott összeállítást. Én ugyan nem értek hozzá, de anya mindegyikben szép volt, aztán végre egyezségre jutottak apával és én is fel lettem öltöztetve szép ruhába (szerencsére apa elsőre eltalálta, hogy mit vegyek fel és nem kellett nekem is egy csomószor átöltözni...) és kocsiba pattantunk, hogy átmenjünk a Csilláékhoz. Ott előbb kicsit meg voltam szeppenve, de aztán anya elővette a játékaimat és könyveimet, és körül is nézhettem (itt is volt egy szép karácsonyfa) és apa felvitt a naaagy szobába, ahol egy hatalmas papírra vetítettek a Csabával filmeket és az egyiken én is rajta voltam. Jééé! De aztán ez is unalmas lett, és lementünk, és nem sokkal később elkészült a vacsora, amit közben a Csilla sütögetett és én ettem finom rántott husit. Alighogy befejeztük a kajálásomat, megérkeztek az Orsiék, akikkel utoljára nyáron, a Balcsin találkoztunk és mindenki leült az asztalhoz vacsizni, én pedig felkéredzkedtem apa ölébe és az ő husijából is kértem még egy kis repetát, aztán amikor az Orsi is jóllakott, akkor vele játszottunk rohangálósat, meg autósat, meg vár-építőset, meg bújócskásat, meg ilyesmi. Nagyon klassz volt! Mondjuk közben igen késő lett már, de képzeljétek, ma nem kellett aludni mennem, apáék azt mondták, addig maradok fenn, amíg csak akarok (vagy amíg bírom), szóval ha már ilyen esélyt kaptam, eljátszottunk éjfélig, amikoris koccintottunk és az utcán irtó sok tüzijáték meg durrogtatás kezdődött. De én nem féltem ám! Pedig a Csabáék lementek az utcára és az ablak előtt elindítottak egy tüzijátékot sok-sok pukkanással... Sőt, együtt néztem a többiekkel a sok szép tüzijátékot. Ezután viszont mégiscsak elindultunk haza (na jó, én is kezdtem már elálmosodni...) és otthon csak rámadták a pizsimet és már zuhantam is az ágyikómba, hogy egy jó nagyot aludjak...

Milán

ui.:
Apáékkal közösen kívánok minden kedves olvasónknak Boldog Új Esztendőt!