Ma persze jó sokáig aludtunk, mert nagyon későn (vagy korán? ahonnan nézzük) feküdtünk le. Apa adott reggelit és lassacskán felöltöztünk és lementünk szánkózni, mert amíg aludtunk szép nagy hó esett. Előbb a focipályához mentünk, mert ott volt a Boti és a Zoli, akik már korábban lementek szánkózni, úgyhogy kicsit még rohangáltunk és közben a Mama erkélyéről nézett minket az Ani és a Mama, és én előbb levettem a kesztyűmet mert azt hittem csak zavarna, de amikor beletenyereltem a hóba, rögtön rájöttem, hogy mire jó, úgyhogy mégiscsak felvettem... Aztán a Botiék elindultak haza, mi pedig a nagy dombhoz. Húúúúú most jött ám csak az igazi móka! Apa felhúzott a domb tetejére és képzeljétek, teljesen egyedül 
lecsúszhattam! Anya elkapott az alján, apa megint felvitt és megint husssss csak úgy repült a kis szánkó! Irtó klassz volt! Más gyerekek is szánkóztak, még a Dia is ott volt. Nagyon sokszor lecsúszhattam, egy csúszásra még anyának is kölcsön adtam a szánkót, aztán sajnos menni kellett fel, mert kezdett csurom víz lenni a ruhám, ami ilyen hidegben nem túl jó. Otthon ebédeltem pár falatot aztán mentem aludni. Ébredés és egy kis uzsonna után estig játszottunk anyával és apával, de sajnos már nem tudtunk lemenni mert későre járt. Fürdés után vacsorára finom aranygaluskát adott anya és még építgethettem lefekvés előtt.
Milán
