Reggel apa fogadott, mert anya és a Mama elmentek korán vásárolni. Mi pedig a reggeli után öltöztünk és mentünk utánuk, és miután bepakoltuk a sok zacskót a kocsiba, mi is elkísértük a Mamát cipőt vásárolni a sportáruházba, ahol ennek apropóján össze-vissza rohangáltam, apa alig bírt lépést tartani velem :) Aztán anya is futkározott utánam amíg apa vett magának egy nadrágot. Közben végzett a Mama is és én beülhettem egy Dumbo elefánis játékba, ami mozog is. Először megijedtem, de anya mondta, hogy ez ilyen: fel és le megy... Apa is előkerült és már indultunk is haza. Otthon átöltöztünk melegebb cuccokba és lementünk szánkózni. Egész addig nagyon élveztem, amíg fel nem borult velem a szán, mert akkor a hideg hóba belefordultam fejjel és csupa hideg lett az arcom. Sírtam is, hiába kapott fel azonnal apa és törölte le az arcomat, én ugyan fel nem ültem a szánra onnantól! Ez tök veszélyes is tud lenni! Még sétáltunk kicsit, aztán mentünk haza ebédelni. Kaja után aludtam egy nagyot, de nagyon be voltam 
már sózva, mert apáék mondták, hogy megyünk a Botiékhoz, úgyhogy alig uzsonnáztam és már indultunk is tényleg... De előbb még felvettük a Mamát is és így mentünk át. No aztán a Botival hatalmasat játszottunk mindenfélével és ettem pogit is meg zizi-golyókat is... A nagy játék közben elrohant az idő és sajnos este mennünk kellett haza... Otthon azonban apa teljesen félreértett és elvitt fürdeni, pedig én szerettem volna, ha anya énekel nekem, úgyhogy toporzékoltam és nem is játszottam a kádban, hanem siettem ki és szerencsére amikor felöltöztünk, anya vette az üzenetemet és betette az ovis dalokat és énekelt nekem. Ettől meg is nyugodtam és a vacsora is jobban esett, meg is ettem mindet, és még az uzsonna maradékaiból egy keveset... Utána viszont már későre járt, úgyhogy mentem aludni.
Milán
