Milán blogja

Reggel apa új fajta reggelivel várt: epres ízű tejpéppel. Fincsi és jó nagy adag volt. Jól vissza is aludtam utána, és kicsijáték után anyával lementünk sétálni, de épp csak lementünk, már jött is apa, aztán mentünk együtt tovább a nagyihoz. A nagyinál nem kértem a turmixolt levest, hanem ugyanazt akartam enni amit mindenki! Kiharcoltam végül, úgyhogy kaptam kétfelől: jobbról a nagyi - balról anya adott levest, husit, répát, tésztát, aztán pedig sültkrumplit és sült májat, meg csirkehusit. Na és még egy újfajta nagyfiús dolgot próbálgatok: olyan palackból ihatok, mint a nagyok! Kicsit fura, mert ebből magától jön a vizecske, nem úgy mint a cumisüvegből, de kezdek belejönni... Ebéd után befutott a Julika néni és a Peti, és kaptam ajándékokat! Ez a szülinap dolog egyre jobban tetszik! Tisztára olyan mint a karácsony volt, de most csak én kapok mindenféle ajándékot. Tök jó! A Petitől példáulhárom kockát, amiket egymásba lehet rakni és mindenféle trükköket tudnak, a Julika nénitől pedig klassz ruha-szerkót. No, ez utóbbira szükség is lett, ugyanis volt tortám gyertyával, és megengedték, hogy jól belemarkoljak és így kézzel egyek belőle! Jól nézett ki utána : a kezem és az arcom; a ruhám; az asztal; és a torta. De jó muri volt! A nagy evés ivás után még jót játszottam egy lavórral: azt tologattam mindenfelé, és az uzsi után elindultunk haza. A kocsiban elaludtam és otthon majdnem estig aludtam. Egy kicsit nyűgös is voltam és enni már nem kértem, csak pár kanállal, alig vártam már a fürdést és a játékot az új pancsolós játékommal...

Milán

Hűűű, ma voltunk délelőtt usziban! Nagyon klassz dolog ám pancsolni abban a nagy vízben a többiekkel! No, mondjuk a végén már fárasztó volt a sok tornagyakorlat, alig bírtam kivárni, hogy végre játék legyen. Szereztem is gyorsan egy labdát és tök sokáig bent maradtunk (egyszer megpróbáltak ugyan anyáék kivenni a vízből, de visszasírtam magam egy kis bonusz labdázásra...). Szóval kellemesen elfáradtam, így a tízórait bevágtam hipp-hopp. Utána még elmentünk a piacra abba a boltba, ahol kis állatok vannak és megnéztünk egy csomó halacskát (nagyon szépek!) és ilyen apró pici szőrös kis állatokat, amik olyanok mint a kisegér. Aranyosak, de a halacskák sokkal jobban érdekeltek. Ebédre nem kértem túl sokat, mert felmentünk a Mamához, és épp összefutottunk a Dédivel és az Anival, akik szintén feljöttek, így legalább volt aki szórakoztasson (ugyanis anyáék elmentek addig vásárolni). Persze aludtam is délután, és amikor átjött értem anya és kicsit még játszottunk, aztán levittük a Somát sétálni, és otthon a járókából néztem ahogy anya vasal, amíg meg nem jött a felmentő sereg, akarom mondani apa, aki kivett és játszott velem egész fürdésig.

Milán

Reggel kicsit korán keltem, és reggeli után előbb anya ovijába mentünk, aztán összefutottunk a Mamával, aki épp a Somát sétáltatta, így elkisértük egy darabon, aztán beugrottunk egy ruhaboltba, ahol vett nekem anya egy esőkabátot (ami még nagy, de majdcsak belenövök!). Otthon a tízórai után játszottam egy kicsit (kiszórtam minden játékot :)) Ebéd előtt még elkisértük a Mamát az ovijához és megint elmentünk a ruhaboltba, csak most anya vett magának nadrágot és a piacra is elmentünk. Ebéd (anya kajájából kértem, mert az mindig fincsi: most gyümölcslevest és rakott krumplit kaptam) és egy kis szieszta és uzsi után tornáztunk egyet anyával, aztán játszottunk és megint lementünk sétálni. (Szerencsére egyre jobb idő van. Ma például hét ágra sütött a napocska.)
Ja, és este megmértek anyáék: 10 kiló, 79 centi vagyok, a fejem körbekörbe 46, a mellkasom 49 centi és a lábacskám 12. Azért az a tíz kiló, az jó sok, nem?!? :))

Milán

Képzeljétek, ma vagyok egy egész éves! Klassz mí? Ma hajnalban éhes voltam, és apa adott tápszert, no meg az ötödik fogacskám is bújik épp ki alul... Délelőtt sétáltunk egy jót, elkisértük a Mamát az ovijához, és útközben sok-sok ismerőssel találkoztunk. Utána bementünk még anya ovijába is, de akkor már kicsit nyűgös voltam, mert már kicsit éhes is lettem, úgyhogy otthon ettem kicsit korábban ebédet, és utána zenére sziesztáztam. Uzsi után elmentünk vásárolni és bementünk a Mamához az oviba, kicsit labdáztam az udvaron, és elindultunk haza. Apa már a ház előtt várt minket, és otthon kaptam egy hatalmas zacskót, benne sok-sok szuper ajándékkal! Állítólag ez a "szülinap" mindig ilyen. Kár hogy ritkán van... Szóval kaptam egy csomó autót, meg repülőt, könyveket és egy egész háziállat-farmot egy istállóval, amibe ha nagyon akarom, még én is beférek (na jó, nekem már egy kicsit szűkös). Estig természetesen folyamatos játék következett :)
No, és még itt nem ért véget a meglepik sora, ugyanis a kádban is egy irtó klassz játék várt rám! Vizet lehet beleönteni és akkor forg egy kerék, meg spriccel egy béka és az elefánt ormányából folyik a vizecske, ja és néha kikukucskál egy viziló is. Őrület mik vannak! Alig lehetett kiimádkozni a kádból, gondolhatjátok!

Milán

Ma is voltunk a zenebölcsiben délelőtt, és még ott, a foglalkozás előtt megettem a tízóraimat, és mivel még így is korán volt, kimentünk a kertbe kicsit, amíg megjöttek szép sorban a többiek is. Most már nem sírtam, amikor "megy a labda vándorútrát" játszottunk, mert már értem, mi benne a poén, és gyakoroltuk is, úgyhogy tudom, hogy vissza fog jönni hozzám a labda - előbb-utóbb legalábbis. Hazafelé elkisértük még a Noémiéket, és még elmentünk ebédért is. Ebédre "vadas" volt (de nem volt egyáltalán olyan vad... miért ez a neve?) és utána egy nagyon nagyot aludtam. Vacsi után pedig elmentünk a Mama elé az ovihoz és felmentünk kicsit hozzá (játszottam a játékokkal és köszöntem a kedvenc nagy macimnak is). A szokásos séta végén apa is megjött kocsival, és együtt felmentünk haza. Estig természetesen játszottam, aztán végre rohanhattam fürdeni és igen jót pancsoltam...

Milán 

Reggel még épp elcsíptem apát, már indult volna, de még gyorsan adott rám tiszta pelust, aztán elengedtem dolgozni... Utána lementünk ebédért, de közben vendégeink érkeztek: a Gréta és az anyukája. Őket már ismertem, mert jártak már nálunk, csak akkor még nagyon kicsi voltam, de most már jobban tudtam játszani a Grétával (bár amikor leromboltam, amit épített a játék-kockáimból, akkor annak valamiért nem örült, és én is büntibe kerültem a járókába egy kis időre... én emiatt sírtam, a Gréta pedig a lerombolt vár miatt). Egy kicsit az ovinál is voltunk, engem még be is vettek a kerítésen keresztül a dajka nénik, és már rohantam volna homokozni, de nem engedték, mert épp nem homokozós ruhák voltak rajtam :(
Az ebéd után én mentem sziesztázni, és mire felkeltem, már sajnos nem voltak itt a Grétáék... Kaptam épp az uzsimat, amikor apa is befutott, és innentől estig vele játszottam, mert sajnos sétálni nem tudtunk, ugyanis esett az eső és úgy nem olyan klassz a sétálás...

Milán

Ma jó sokáig aludtam (ki kellett pihenni az előző három napot...), és reggeli után már mentünk is az új helyre tornázni. Találtam egy nagy dobozt, ami tele volt labdákkal! Jól kiborítottam az egészet! Ho-ho-ho-hó! Közben megérkeztek a többiek is, és elkezdődött a játék. Anya megdícsért, mert nagyon ügyes voltam és bátor! Át mertem mászni két (!) szivacs-alagúton (ezt ugye otthon gyakoroltam is) és a padon végíg tudtam menni (na jó, anya fogta a kezemet) és a szivacson tök jól bukfenceztem. Hazafelé sétálás közben persze jól elaludtam, mert eléggé elfáradtam. Ebédre kértem anya kajájából (rizses-husi... nyamm-nyamm). Kaja után sziesztáztam egy jót, és uzsi után már jött apa is, aki játszott velem kicsit, aztán anya levitt sétálni, és séta után apa folytatta velem a játszást (rájöttem, hogy a falon azok a fehér kockák mire jók: ha ügyesen nyomkodom, akkor a lámpát kapcsolja fel-le! tök jó játék!)

Milán