Ma is voltunk a zenebölcsiben délelőtt, és még ott, a foglalkozás előtt megettem a tízóraimat, és mivel még így is korán volt, kimentünk a kertbe kicsit, amíg megjöttek szép sorban a többiek is. Most már nem sírtam, amikor "megy a labda vándorútrát" játszottunk, mert már értem, mi benne a poén, és gyakoroltuk is, úgyhogy tudom, hogy vissza fog jönni hozzám a labda - előbb-utóbb legalábbis. Hazafelé elkisértük még a Noémiéket, és még elmentünk ebédért is. Ebédre "vadas" volt (de nem volt egyáltalán olyan vad... miért ez a neve?) és utána egy nagyon nagyot aludtam. Vacsi után pedig elmentünk a Mama elé az ovihoz és felmentünk kicsit hozzá (játszottam a játékokkal és köszöntem a kedvenc nagy macimnak is). A szokásos séta végén apa is megjött kocsival, és együtt felmentünk haza. Estig természetesen játszottam, aztán végre rohanhattam fürdeni és igen jót pancsoltam...
Milán
