Milán blogja

A tegnapi élményzuhatag után ma kifejezetten jól esett egy kis pihenés... Délelőtt azért természetesen sokat játszottunk apával és anyával :) Tízórai után (ami nagyon fincsi volt: két fajta gyümölcsös joghurt) aludtam egy jót. Ebéd után átmentünk a Mamához, ahol már várt ránk a Dédi és az Ani. Velük is játszottam kicsit, amíg anyáék ruhákat válogattak és a Boti aludt. Amikor felkelt a Boti, lementünk sétálni. De nem ám akármilyen volt ez a mai séta! Képzeljétek, felülhettem a Boti mögé a bringájára! Hűűű de csudajó volt! Milyen ügyes ez a Boti, hogy ő már biciklizni is tud! Na jó, anya kicsit segített mögöttünk (és néha elkapott, amikor a hatalmas sebesség miatt túlságosan bedőltem a kanyarban)...
Este még tornáztunk egy kicsit anyával, aztán eljött végre a fürdés és a vacsi ideje is, aztán irány az ágy!

Milán

No, a mai napra nem lehet egy szavam se! Olyan sok élmény ért, hogy nem győzöm kialudni magam! Node el is mesélem szépen sorjában:
Már reggel gyanús volt, hogy itt készül valami, amikor apa nem rakott vissza a reggeli után az ágyacskámba, hanem mehettem játszani... No nem valami sokáig játszottam, amikor felöltöztünk és elindultunk - mint később kiderült - az uszodába. Jó rég voltunk usziban! Ráadásul most apa jött be velem, de szerencsére nem felejtettem semmit, sőt! A végére annyira belejöttem, hogy megmutattam apának milyen tökéletes a lábtempóm (ha el akarom érni a labdát, persze). Természetesen búvárkodtam is, az is nagyon jól megy már :) Hazafelé a fáradtság elnyomott és elaludtam, később otthon ébredtem, és még jó, hogy fel voltam öltözve, mert mentünk anyáért apával az áruházba, ahol addig ő bevásárolt. Egy gyors ebéd után pedig megint autóba ültünk, és először elmentünk a Botiért és a Krisztiért, aztán pedig egy csodálatos helyre, amit úgy hívnak, hogy "Állatkert". Ott találkoztunk a nagyival is és így hatosban mentünk be egy nagyon nagy kapun egy szép parkba. De ez még mind semmi! Képzeljétek, itt egy csomó fantasztikusan-hihetetlenül-érdekes-sosemlátott állat él! Nem is tudtam, hogy ilyen állatok is léteznek és nem csak kutya meg macska és halacska! De menjünk sorban: az első helyen egy tó volt, ahol kacsák úszkáltak (aha! szóval ezt a hangot próbálta apa utánozni a kádban a fürdős kacsáim kapcsán!). Innen sajnos tovább mentünk, pedig még néztem volna őket - kicsit sírtam is miatta. De hamar felszáradtak a könnyeim, mert megérkeztünk három olyan furcsa állathoz, hogy őrület. Állítólag "teve" a nevük és nagyok és murisan néznek ki. Hát itt se maradtunk sokáig, ezért kicsit pityeregtem most is. De most se sokáig, mert megint új állatokat láttam meg: egy lovacskát, pár ludat és kakasokat. Ezek is nagyon érdekesek voltak ám! Csak kapkodtam a fejem az új babakocsiból kinézve (mert felavattuk a szép új babakocsimat is ma!). Persze mondanom se kell, innen is tovább mentünk és én ismét elmorzsoltam pár könnycseppet... Na, de a folytatás kárpótolt! Egy olyan helyre mentünk, ahol be lehetett menni az állatok közé! Itt egy csomó kis kecske volt és a gyerekek meg is simizhették őket! Én sajnos nem :( De azért így is fantasztikusan jó volt! Bent volt velem anya, a Boti és a Kriszti... Innen is továbbsétáltunk és nagyon furcsa madarakat láttunk, amiket "kazuárnak" hívnak. Aztán lementünk egy olyan helyre, ahol beláttunk a víz alá és itt pedig fókák úszkáltak, majdnem olyan ügyesen, mint én délelőtt... Innen kifele jövet nagyon hangos "rrrrr" , "rrroarrr"-t meg ilyeneket hallottunk. Ez állítólag az oroszlán hangja, de mikorra odaértünk, már csak két nagyobbacska cicát mutatott apa, és állítólag ez olyan nagy szám, meg "állatok királya" meg ilyenek. Nohiszen! Két lusta macska... Duma... Na utána bementünk egy elég büdi helyre, ahol nagyon vicces kis állatok ugrabugráltak, meg hancúroztak. Ezeket "majomnak" hívják és tényleg jópofák! A következő igencsak meglepő állatfaj pedig a "zsiráf" volt. Erre emlékszem, mert van otthon egy zsiráfom, aminek finom a feje, azt szoktam rágcsálni. De ezek hatalmas nagyok! Ezt nem hittem volna! Az égig érnek, akkorák! Igazándiból még három igencsak nagyméretű, ám annál unalmasabb állatot is megnéztünk: az orrszarvú nevűt, ami inkább egy négylábú sziklának tűnt; a viziló nevűt, ami nem is hasonlít a lóra, inkább egy nagy, nedves tátott szájú orrszarvúra - szarv nélkül, és az elefántot, ami ismét inkább sziklának tűnt, csak ezek dűlöngéltek. No ez volt az állatkerti séta, utána a nagyi hazaindult, én kaptam egy kis uzsonnát és úgy elaludtam a kocsiban ettől az élményrengetegtől, hogy estig aludtam! Este is csak fürdeni keltem szinte fel, és már nyomott is el az álom...

Milán

ui.: a fürdés előtt megmértek: 9,6 kiló vagyok pontosan.

Tízórai után egy érdekeset játszottunk: édes-savanyút. Az egyik kezemben babakeksz, a másikban egy uborka. Én pedig felváltva ettem a kettőt. Végül inkább az ubi mellett döntöttem és abból harapdáltam, mert olyan érdekes íze van. Igaz eleinte kicsit meglepő, de mégis fincsi...
Kaja után felkerekedtünk, és elmentünk vásárolgatni nekem ezt-azt... Sajnos engem elringatott az autó, így lemaradtam a tényleges vásárlásról, de úgy hallottam, hogy egy új babakocsival és egy autópályás szőnyeggel akarnak meglepni :) Mikor felébredtem, már a Mamánál voltunk, itt játszottunk kicsit a Botival és együtt ebédeltünk fincsi húslevest (én turmixolva, de a Boti se aprózta, ő kézzel tolta a szájába :)
Ebéd után megint vásárolni indultunk, most megint abba a nagyon nagy áruházba. Itt kaptam egy pár új cipőcskét, és játékokat. Na kábé eddig tartott a türelmem is, mert ma nem tudtam igazán kialudni magam, szóval már kezdtem erősen nyűgös lenni, de szerencsére nem sokáig kellett szenvednem, mert elindultunk haza. Otthon apa megpróbált uzsonnát adni, de én nem voltam túl éhes, így ezt elhalasztottuk, hanem inkább anya levitt sétálni. Nem is hinnétek, hogy az utcán mennyi kedves ember van: sokan megállnak és megnéznek és közben agyon dicsérnek, hogy milyen aranyos vagyok meg szép. Nekik szoktam integetni is, szerintem ez a minimum, ha már ilyen jó fejek, nem? Séta után aludtam egy picit a fürdésig.

Milán 

Tízórai után hármasban apával és anyával egy jó nagyot sétáltunk a napsütésben a lakótelepen és wekerlén. Később anya felment a Somáért, és akkor már négyesben sétáltunk tovább, egész ebédig. Ma valami ünnep van, vagy mi, és én is kaptam a kabátomra egy színes (piros-fehér-zöld) bigyót. Túl sok hasznát nem vettem és megenni sem lehet. Ennek megint mi értelme van???
Ebéd után természetesen nem hagytam ki a sziesztázást, és utána tréfából egy kanállal a paradicsomos kajámból egy jól irányzott mozdulattal apa ölébe küldtem. Érdekes módon apa kevésbé nevetett, mint én... Délután sokat játszottam, de képzeljétek, ezek a szívtelenek hosszú percekre száműztek néhány játék társaságában a járókámba, holmi ilyen indokokkal, hogy "muszáj vizet cserélni az akváriumban, mert különben meghalnak a halacskák." Ugyan már! Megfigyeltem és most is pont ugyanolyan víz van benne! Ezt szóvá is tettem, mire nagy nehezen szabadon bocsátottak.
Este anyának megfájdult a hasa, és nem tudott segíteni a fürdésnél, sőt, a masszázs is elmaradt, de szerencsére a vacsora nem, azt apa prezentálta, és utána olyannyira elálmosodtam, hogy mentem is rögtön alukálni az ágyacskámba...

Milán

Reggel anya adott reggelit, mert apa korán elment, nem is futottunk össze :(
Tízórai után egyből le is mentünk sétálni, és összefutottunk a Mamával, sőt nemcsak úgy cél nélkül sétáltunk, hanem a zenebölcsibe! Sajnos most kevesen voltunk, és két lányra jutott hat fiú, tehát a csajozás erősen korlátozott volt. Ma se engedtek be abba a titkos szobába, no de sebaj, jót játszottunk azért.
Ebéd után a sok játéktól teljesen elálmosodtam, ígyhát aludtam egy jóóóó nagyot. Utána kajáltam egy jót (mert délben még nem voltam éhes, így most ettem meg a maradékot is). Aztán elmentünk a Diáért és útközben anya vett nekem egy pizsit az oviban (persze egy autónak jobban örültem volna, de hát ez van), és még kicsit maradtunk az udvaron, mert nagyon klassz idő volt, sütött a napocska meg minden... Voltunk ma a játszótéren is, hintáztam és homokoztam egy jót. Este pedig tornáztunk anyával a Lara babás tornára. Ja, és majdnem elfelejtettem: ma új kaja volt: sárgabarackos joghurt. Hát ez fincsi ám! Szeretem, amikor ilyen finom meglepetések érnek :)

Milán

Reggel megint az a fincsi vaniliás-almás dolog volt, jól bekajáltam és visszaaludtam. Délelőtt anyával ismét meglátogattuk a postát, - most szerencsére kevesen voltak - és ha már ott voltunk, akkor bementünk pár boltba is. Az eladó nénik nagyon aranyosak itt, mert általában integetnek és mosolyognak rám...
Délután - amikor megjött apa, felöltöztünk (szerencsére jó idő van és már nem kell űrhajósnak beöltözni!) és elmentünk nekem cipőcskét nézni, de sajnos nem volt a méretemben (19). Így aztán hazamentünk játszani :) A sok játéktól viszont estére teljesen elfáradtam és olyan álmos lettem, hogy csak na! Alig vártam már a fürdést, a vacsit és az ágyacskámat...

Milán 

Reggel meglepi volt: nem a szokásos reggelit adta apa, hanem egy új fajtát: vaniliás almás tejpépet. Egész jó!
Tízórai után elmentünk a postára, de olyan sokan voltak, hogy nem álltunk be  a sorba (pedig biztos "el tudtam volna intézni", hogy előre kerüljünk...), utána pedig elmentünk szőnyeget nézni a szobácskámba, de nem volt olyan amit anya szeretne, szóval ide is potyára mentünk...
Ebéd után aludtam egy jót, és később, délután anyával elmentünk a Diáért, és amikor hazaértünk, a ház előtt épp leparkolt apa a kocsival. El kísértük a lányokat a megállóig és aztán hazamentünk apával és estig játszottunk (hú, úgy bevertem a kobakomat! nagyon fájt! egy hirtelen rossz mozdulat után felborultam valahogy és apa már nem tudott elkapni... még szerencse, hogy ültem és így "közel volt" a föld... pedig már ilyesmi nem szokott velem előfordulni... nem is értem ez hogyan történt... apa ugyan megvígasztalt és adott puszit a kobakomra, de akkor is nagyon fájt... sírtam is kicsit...)
Este a fürdőben apa megpróbált "hideg-meleg"-est játszani velem a csapnál, de őszintén szólva - bár vicces a hideg víz - a csap olyan szép fényes meg lehet tekergetni meg minden, hogy biztos finom is, de apa nem engedi megkóstolni... szóval ez jobban érdekelt mint a játék...

Milán