Reggel meglepi volt: nem a szokásos reggelit adta apa, hanem egy új fajtát: vaniliás almás tejpépet. Egész jó!
Tízórai után elmentünk a postára, de olyan sokan voltak, hogy nem álltunk be a sorba (pedig biztos "el tudtam volna intézni", hogy előre kerüljünk...), utána pedig elmentünk szőnyeget nézni a szobácskámba, de nem volt olyan amit anya szeretne, szóval ide is potyára mentünk...
Ebéd után aludtam egy jót, és később, délután anyával elmentünk a Diáért, és amikor hazaértünk, a ház előtt épp leparkolt apa a kocsival. El kísértük a lányokat a megállóig és aztán hazamentünk apával és estig játszottunk (hú, úgy bevertem a kobakomat! nagyon fájt! egy hirtelen rossz mozdulat után felborultam valahogy és apa már nem tudott elkapni... még szerencse, hogy ültem és így "közel volt" a föld... pedig már ilyesmi nem szokott velem előfordulni... nem is értem ez hogyan történt... apa ugyan megvígasztalt és adott puszit a kobakomra, de akkor is nagyon fájt... sírtam is kicsit...)
Este a fürdőben apa megpróbált "hideg-meleg"-est játszani velem a csapnál, de őszintén szólva - bár vicces a hideg víz - a csap olyan szép fényes meg lehet tekergetni meg minden, hogy biztos finom is, de apa nem engedi megkóstolni... szóval ez jobban érdekelt mint a játék...
Milán