No, a mai napra nem lehet egy szavam se! Olyan sok élmény ért, hogy nem győzöm kialudni magam! Node el is mesélem szépen sorjában:
Már reggel gyanús volt, hogy itt készül valami, amikor apa nem rakott vissza a reggeli után az ágyacskámba, hanem mehettem játszani... No nem valami sokáig játszottam, amikor felöltöztünk és elindultunk - mint később kiderült - az uszodába. Jó rég voltunk usziban! Ráadásul most apa jött be velem, de szerencsére nem felejtettem semmit, sőt! A végére annyira belejöttem, hogy megmutattam apának milyen tökéletes a lábtempóm (ha el akarom érni a labdát, persze). Természetesen búvárkodtam is, az is nagyon jól megy már :) Hazafelé a fáradtság elnyomott és elaludtam, később otthon ébredtem, és még jó, hogy fel voltam öltözve, mert mentünk anyáért apával az áruházba, ahol addig ő bevásárolt. Egy gyors ebéd után pedig megint autóba ültünk, és először elmentünk a Botiért és a Krisztiért, aztán pedig egy csodálatos helyre, amit úgy 
hívnak, hogy "Állatkert". Ott találkoztunk a nagyival is és így hatosban mentünk be egy nagyon nagy kapun egy szép parkba. De ez még mind semmi! Képzeljétek, itt egy csomó fantasztikusan-hihetetlenül-érdekes-sosemlátott állat él! Nem is tudtam, hogy ilyen állatok is léteznek és nem csak kutya meg macska és halacska! De menjünk sorban: az első helyen egy tó volt, ahol kacsák úszkáltak (aha! szóval ezt a hangot próbálta apa utánozni a kádban a fürdős kacsáim kapcsán!). Innen sajnos tovább mentünk, pedig még néztem volna őket - kicsit sírtam is miatta. De hamar felszáradtak a könnyeim, mert megérkeztünk három olyan furcsa állathoz, hogy őrület. Állítólag "teve" a nevük és nagyok és murisan néznek ki. Hát itt se maradtunk sokáig, ezért kicsit pityeregtem most is. De most se sokáig, mert megint új állatokat láttam meg: egy lovacskát, pár ludat és kakasokat. Ezek is nagyon érdekesek voltak ám! Csak kapkodtam a fejem az új babakocsiból kinézve (mert felavattuk a szép új babakocsimat is ma!). Persze mondanom se kell, innen is tovább mentünk és én ismét elmorzsoltam pár könnycseppet... Na, de a folytatás kárpótolt! Egy olyan helyre mentünk, ahol be lehetett menni az állatok közé! Itt egy csomó kis kecske volt és a gyerekek meg is simizhették őket! Én sajnos nem :( De azért így is fantasztikusan jó volt! Bent volt velem anya, a Boti és a Kriszti... Innen is továbbsétáltunk és nagyon furcsa madarakat láttunk, amiket "kazuárnak" hívnak. Aztán lementünk egy olyan helyre, ahol beláttunk a víz alá és itt pedig fókák úszkáltak, majdnem olyan ügyesen, mint én délelőtt... Innen kifele jövet nagyon hangos "rrrrr" , "rrroarrr"-t meg ilyeneket hallottunk. Ez állítólag az oroszlán hangja, de mikorra odaértünk, már csak két nagyobbacska cicát mutatott apa, és állítólag ez olyan nagy szám, meg "állatok királya" meg ilyenek. Nohiszen! Két lusta macska... Duma... Na utána bementünk egy elég büdi helyre, ahol nagyon vicces kis állatok ugrabugráltak, meg hancúroztak. Ezeket "majomnak" hívják és tényleg jópofák! A következő igencsak meglepő állatfaj pedig a "zsiráf" volt. Erre emlékszem, mert van otthon egy zsiráfom, aminek finom a feje, azt szoktam rágcsálni. De ezek hatalmas nagyok! Ezt nem hittem volna! Az égig érnek, akkorák! Igazándiból még három igencsak nagyméretű, ám annál unalmasabb állatot is megnéztünk: az orrszarvú nevűt, ami inkább egy négylábú sziklának tűnt; a viziló nevűt, ami nem is hasonlít a lóra, inkább egy nagy, nedves tátott szájú orrszarvúra - szarv nélkül, és az elefántot, ami ismét inkább sziklának tűnt, csak ezek dűlöngéltek. No ez volt az állatkerti séta, utána a nagyi hazaindult, én kaptam egy kis uzsonnát és úgy elaludtam a kocsiban ettől az élményrengetegtől, hogy estig aludtam! Este is csak fürdeni keltem szinte fel, és már nyomott is el az álom...
Milán
ui.: a fürdés előtt megmértek: 9,6 kiló vagyok pontosan.
