Nem meglepő, de déltájban keltem, reggeliztem, aztán délután számítógépzgettem, majd finn-t tanultam. Közben átjött Dóri, de aztán neki mennie kellett még tovább, én pedig Fifáztam utána.
Munkából jött apa, megjavította a nagyszobában a kis lámpákat, aztán játszottunk ma is a Forma2-vel. Utána nekiláttam vacsit csinálni magamnak, méghozzá a Lidl-ben minap vett mangós-lazacos tortellinit, ami fincsi. Apa ment haza, viszont jött Dóri, és este megnéztük az új Zootropolis 2-őt.
Milán
Ma is későn keltem, és reggelizés után a téli olimpiát néztem. Kb fél 4-kor átjött a Dóri, ugyanis 4-kor indultunk a városligeti jégpályára anyával hármasban. Az délutáni 5 órai nyitásra mentünk és így hamar bejutottunk, és bent sem volt nagy tömeg, bár azért sokan voltak. Jót korizgattunk, de hétkor eleredt az eső, úgyhogy elindultunk haza. Pontosabban én az Otthonka bárba az egyetemi barátaimhoz és ott ettem vacsorára sonka-gombás pizzát. Innen a többiek mentek a suli- bálba, és bár én odáig elkísértem őket, de nem mentem be, hanem jöttem haza.
Milán
Déltájban keltem és rögtön hívtam a Balaton doktorurat, mert tegnap a vacsoránál kiugrott a fogszabályzóm egyik rugója és irtóra zavaró, nem is tudtam reggelizni tőle, úgyhogy csak joghurtot ettem és forró csokit ittam, hogy legyen bennem valami energiaellátás azért. A doktorúr pedig ma elvileg nem rendelt, de délután kért egy visszahívást. Így én addig az olimpiát néztem, például a freestyle síelők férfi döntőjét, amiben őrült mutatványokat mutattak be, az egyikük ugrott a korláton egy hátraszaltót és a korlátra érkezett! Sajnos utána rontott, így nem kapott túl sok pontot, de nagyon látványos volt! No és aztán sikerült háromkor beszélni a doktorúrral és fél ötre tudtam hozzá menni. Addig meg angoloztam, mert nem szeretném elfelejteni amit már egyszer megtanultam... A fogszabályzómat aztán fél ötkor rendbe tette a doki és hazaérve jól bevacsoráztam, mert már irtó éhes voltam. Utána jött apa és játszottunk ma is a Forma2-vel, aztán ő ment haza.
Milán
Háromnegyed kilenckor keltem, mert kilenctől volt tantárgyfelvétel, és elsők között akartam belépni, mert már láttam, hogy a választható tárgyal közül a "riportkészítés" már majdnem betelt. Szerencsém volt, mert sikerült elcsípnem (sőt úgy látom túljelentkezés lett végül, 12 helyre 15 elfogadott jelentkezés), aztán sorra vettem a kötelező tárgyakat is és az olasz kivételével mindent sikerült és jó időpontokra. Az olasz 0/10 számlálón áll, remélem azért elindítják!
Ezek után még visszafeküdtem kicsit, aztán mikor tényleg felkeltem, reggeli közben és után az olimpiát néztem és egy órakor elmentem a kispesti uszodába gyakorolni. Hát mit mondjak, ezért kár volt másfél hónapra lezárni... a falak ugyanott, ugyanannyira vannak beázva és penészesek, a medence alján hiányoznak a kiömlők és az első sor padjai, - ahová eddig a cuccokat tudtuk tenni - eltűntek és béna vasrudak vagy mik vannak. Mindegy, azért úsztam egy jót és szaunáztam is. Hazafelé beugrottam a Lidl-be és vettem Müllermilch-eket, zsömlét, ilyesmit. Apával együtt értem haza, és vele egy jót játszottunk a Forma2 játékkal, aztán ő ment is haza, én pedig csináltam magamnak vacsorát.
Milán
Ma aludattam sokáig, úgyhogy dél után keltem és a treggelizés közben és után a téli olimpiát néztem. A free-style sí nagyon érdekes! Utána curlinget néztem, aztán délután átjött a Dóri (neki már van suli) és akkor együtt néztük tovább, aztán ebédre rántott halat ettem rizzsel. Később indulnom kellett a finn órára, de egy darabig együtt mentünk, ő a belvárosba, én a finn órára, ami ma is elég intenzív volt, mert sok nyelvtant, a ragozást vettük és a finneknél is hasonló mint a magyarban, csak persze más kicsit és sok a kivétel (mint a magyarban...) pl az i betűre végződő szavaknál van 'régies' és 'modern' ragozás... hát nem egyszerű! Az óra végén azért volt egy kis játék :)
Milán
Ma negyed nyolcra kértem ébrsztést apától, mert háromnegyed kilencre már az Újhegyi uszodánál kellett lennem az edzésen. Ma volt egy edzőtársam is, egy triatlonos lány, aki a gyorsúszás technikáját csiszolgatta és ebből én is sokat tanultam. Edzés után mentünk rögtön Újpestre és mivel még korán volt, elkezdtük megnézni a Mamával együtt a Marokkói képeket és videókat. A felénél abbahagytuk, mert az ebédnek is azért el kellett készülnie, aztán ebéd után folytattuk az élménybeszámolót.
Újpestről hazajöttünk és csak négyre mentünk át a Krisztiékhez felköszönteni Annát a szülinpja alkalmából. Hatig ott voltunk, és Annának és a Kati mamának is elmeséltük az élményeinket, plusz most is lejátszottuk a videókat, aztán apa hazahozott minket.
Milán
Dél után keltem, és reggelizés után Wii-ztünk apával egy jót, aztán bementem a szobámba finn-t tanulni, mert holnap lesz finn órám (mivel az ugyebár sajnos már nem a suli keretein belül folytatódik, hanem nyelviskolában). Közben apa háromszor mosta ki ecetes vízben a hátizsákom, de még mindig enyhén érezni a cumin fűszer szagát... Viszont fél hétkor elkezdődtek a mai Eurovíziós nemzeti döntők és estig azokat néztem a számítógépen. Ma volt a az Ukrán, a Lett, a Litván és a svéd műsorok. Közben vacsorára ettem egy pizzát és desszertnek spéci joghurtokat amiket tegnap vettünk.
Milán
Ma nyolckor már reggeliztünk, de az étel kb ugyanolyan gyenge volt mint a vacsora (afrikai 2* a szálloda!) aztán már indult is a mai program: egy új idegenvezető elvitt minket a Tinghir panoráma kilátó pontra, onnan le egy szurdokba hatalmas sziklák között, aztán Tinghir érdekes helyeire, egy szőnyeg boltba, a helyi bazárba. Innen egy jó hosszú buszozás jött, egy meglepően ehető ebéddel, és ötre megérkeztünk a sivatag szélére. Innen tevékkel tevegeltünk be a dűnék közé, ami irtó érdekes volt, aztán egy dzsipp rallizott velünk a sátor táborhoz. Meglepően klassz sátrakat kaptunk, és rögtön mentünk a dűnékre sandboard-ozni és aztán egy dűne tetején állva néztük meg a naplementét és a hold felkeltét. Csodás ez a hely! Utána vacsorára gyűlt össze a tábor népe és mi tök véletlenül a "poszt-szovjet" asztalt egészítettük ki ugyanis ukrán, orosz és fehérorosz irtó jó fej fickók mellé ültünk és végig angolul beszélgettünk mindenféléről. A vacsora nem volt nekem való mondjuk (megint csirke tajin), viszont utána a tábortűz mellett nagyon jó volt a hangulat, dobolás, tánc, a spanyolok énekeltek... 11kor elmentünk aludni, de irtó hideg volt a sátorban.
Milán
Tízkor keltem, mert hívnom kellet az úszó edzőmet a hétvégi program miatt (vasárnap reggel megyek majd), és aztán 11 órakor indult (volna) a tárgyfelvétel. Csakhogy persze a csodás neptun rendszer le volt fagyva és nem lehetett belépni... A többiek se tudtak, 5 percenként próbálkoztam, aztán feladtam és délre amúgy is mennem kellett fodrászhoz. Onnan hazaérve számítógépzetem és FIFÁ-ztam, méghozzá a Marokkói mezemben a Marokkói válogatottal, aztán ebédre anyától kértem tyúkhúslevest és tettem bele cumin fűszert.
Ötkor jött apa és indultunk Gyömrőre, a szokásos Lidl vásárlást közbeiktatva (itt volt pisztáciás Müllermilch!). Újabb neptun próbálkozásaim voltak, de hiába, egyszer be tudtam ugyan lépni, de még azt mutatta, hogy nem aktív a második félévem és így nem is tudtam aktiválni, hogy a tantárgyakat fel tudjam venni :(
Este megnéztük apával a "tőrbe ejtve" detektív filmek harmadik részét (jó csavaros volt!), aztán újra megpróbáltam a tárgyfelvételt, de a neptun még mindig le volt fagyva...
Milán
Magamtól keltem tíz után, és a reggelizés, fogmosás, stb után a Suno AI-val készítettem megint zenéket.
Olyan egy körül elmentem a Köki-be, mert most is ott ültünk le a kajáldáknál beszélgetni a Levivel. Persze még frissiben meséltem neki a marokkói élményeket, aztán ott is ebédeltem, és jó sokáig, fél hatig beszélgettünk.
Onnan egyenesen (na jó, busszal) mentem át a Dórihoz és estig ott voltam.
Milán
Mivel hajnali kettő lett, mire ágyba kerültem, mivel hazaérés után még ettem és lezuhanyoztam, ezért bőven dél után keltem csak fel (de jó, hogy nincs suli!)
Délután visszanéztem azokat az Eurovíziós dalokat, amik időközben megjelentek az interneten, aztán hatkor írtam apának, hogy kéne vásárolni, úgyhogy találkozzunk az Interspárban. Így is lett, de ma ki volt fosztva az áruház, pl nem volt sima zsemle! Sőt banános Müllermilch sem! Még jó, hogy azért sonkát, tojást, üdítőt, joghurtokat és még pár dolgot kaptunk. Onnan jöttünk is haza és apával egy Marrakech térképeset játszottunk a Geoguessr-el :) Több olyan helyet is beadott, ahol pont a napokban ott jártunk (pl a szép Majorelle kertet, a Jemaa el-Fnaa teret). Közben rendeltem a KFC-ből vacsorát és miután apa hazament, letöltöttem egy Gólkirályságot és vacsi közben azt néztem.
Milán
Nyolc után keltünk, és ma egész jó volt a reggeli, csak pont áramszünet volt és alig láttuk hogy mi micsoda, így az egyik palacsintámra a méznek hitt olívaolajat kentem :) A táskákat itt hagyhattuk a szállodában, mert nagyon kedves volt a recepciós, és taxival elmentünk a Botiért a kórházba. Apa intézte a papírokat, addig a nővérek pl kiszedték a kanült a Boti kezéből aki át is öltözött mert hoztunk neki tiszta ruhát, aztán jöttünk is el. Apa megbeszélte a taxissal, hogy 120 dirhamért vissza is visz minket, sőt a délutáni reptéri fuvart is megalkudtuk, úgyhogy ma privát taxisunk volt :) De az indulásig még volt időnk, úgyhogy barangoltunk egy nagyot a medinában a Jermaa el-Fnaa környékén és elköltöttük a maradék dirhamot mert azt amúgy tilos kivinni az országból. Ebédeltünk is aztán vissza a szállásra a táskákért, és a taxisunk már várt is ránk és hamar kint is voltunk a reptéren. Az ellenőrzéseken is egész gyorsan átjutottunk, de kis késéssel indult a gép úgyhogy volt időnk körül nézni, aztán 7 helyett fél nyolckor beszállás és indultunk is haza Budapestre...
Milán
Hatkor a tábor berber alkalmazottja keltette az egész tábort, végig ment a sátrak között hangos "jala-jala" plusz kopogtatással. Reggeli után megint csak sürgetett minket, mert indultunk vissza a városba. Mi a dzsipp túrára fizettünk be, amiben benne volt egy berber család meglátogatása a sivatagban (elég kemény életük lehet!), aztán napfelkelte nézés egy domb tetején és sandboard. De ez meredek dűne volt, gyakorlatilag mindenki esve ért az aljára. Nekem mindenem tele ment homokkal (még az alsógatyám is...), de a Boti rosszabbul járt ugyanis kiugrott a jobb válla amikor becsukta a dzsipp ajtaját! Szegénynek nagyon fájt és nem is tudta senki vissza tenni, ott semmi kórház vagy hasonló nincs. Szerencsére a tegnapi asztal társaságban volt egy belorusz orvos és ő szakszerűen rögzítette a vállát és adott gyógyszereket (cyril betűkkel de elmondta melyik mire jó) sőt még egy kenőcsöt is adott rá. Szóval így vágtunk neki az egész napos vissza útnak... Szerencsére fokozatosan kevésbé fájt neki. Miután este vissza értünk Marrakech-be, én apával elvittünk minden táskát az új szállásunkra, és én itt maradtam, apa pedig ment a Botival és a Krisztivel az egyetlen ügyeletes magán kórházba, ahol a Botinak altatásban vissza tették a vállát és ő bent is maradt, csak holnap délben jöhet el. Én közben bátran kisétáltam a Jemaa el-Fnaa térre és életem egyik legfinomabb pisztáciás palacsintáját ettem vacsorára és üdítővel együtt 4 euró volt csak! Éjfél után ért vissza a Kriszti és apa a kórházból.
Milán
Hat után keltünk, ugyanis egy gyors reggeli után kisétáltunk a medina szélén a találkozó pontra ahová jött értünk a kis busz ami még utána össze szedte a többi utast és indult a 3 napos túra! Igazán nemzetközi a csapat: sok spanyol, két német és egy román pár tart velünk. Az első látványosság maga az Atlasz hegység volt, amire fel-, majd le vitt a szerpentin út és gyönyörű volt a táj (és havas itt-ott). Aztán a mai fő célpont jött az Aït Benhaddou, amit régóta szerettem volna amúgy megnézni és élőben is varázslatos egy dombra épült piros vájog épületekből épült falu. Itt egy idegenvezető mutatta meg a helyet és mesélt is közben. A holnapi tevegeléshez pedig vettünk igazi arab fejkendőket! Még egy két helyen megálltunk utána pár percre, és este 7 után értünk el az első napi szállodához, ahol egy nagyon gyenge vacsorát kaptunk, és a szoba is elég fapados, de nem baj egy éjszakát kibirunk..
Milán
Nyolckor keltünk, és mentünk le reggelizni a belső udvarba a medence melletti asztalokhoz. Sokféle étel, ital volt, az omlett a cumin fűszerrel nagyon finom volt. Napközben pedig bejártuk a várost. Elsőnek elsétáltunk a Jardin Majorelle kerthez, de csak online jegy van, vettünk hát de csak 2 órával későbbre volt, igy taxival elmentünk a Jemaa el-Fnaa térre ahol kígyó bűvölők, majmos emberek és mindenféle árus van. Taxival mentünk vissza a kerthez (olaszul is tudott a taxis!), és ez a kert tényleg gyönyörű! Rengeteg kaktusz, bambusz, pálmafák, szép épületek, tavacskák. A végén beültünk a menő kávézóba (én forró csokit ittam) aztán ismét egy taxival mentünk a Bahia palotához. Ez is nagyon szép, bár egyben fura is. Innen a közeli térre mentünk ahol apa vett mobil netes kártyát a telefonomba, aztán beültünk egy étterembe ebédelni, és ismét egy csomó macska jött kaját kunyerálni. A szálloda felé ismét keresztül verekedtük magunkat a Jemaa el-Fnaa téren, vettünk egy kis közértben holnapra kekszeket, hűtőmágnest, ilyesmit, és még este is tettünk egy sétát a környék árusokkal teli utcáiban, ahol amúgy őrült robogósok száguldoznak 1 centire a gyalogosok között...
Milán