Kicsit taknyos vagyok még, úgyhogy nagyon szuszogtam este, de annyira el voltam fáradva, hogy egész sokáig aludtam. A reggeli után mindenki felöltözött, de nagyon (én is) és felkerekedtünk... Engem anya és apa
húzott a szánkómon ezen a hideg fehér dolgon, amit úgy hívnak, hogy "hó", és itt elég sok van belőle. Elmentünk egy helyre ahol sok néni, meg bácsi, meg gyerek volt és sokan igen érdekes dolgot műveltek: egy-egy léc volt a lábukon és azon csúszkáltak ide-oda. Hát ez igen furi 
szokás szerintem. Ami még ennél is meglepőbb volt, hogy mindenki, még apa is kipróbálta ezt az új őrületet, és csúszkáltak ezeken a színes léceken föl-alá. Nem tudom mi van itt a levegőben, de olyan álmos lettem, hogy csak na. Anya "megágyazott" a Boti gumiszánkóján és aludtam egy nagyot két összetolt padon egy "hüttének" nevezett helyen. Déltájban ébredtem, és anyáékkal visszaszánkóztunk a házikóhoz. A többiek már ott voltak, én megebédeltem, kicsit
játszottunk a Botival, aztán a Boti elment aludni, de én még nem voltam álmos, úgyhogy elvitt anya szánkózni, ot váltotta a Kriszti, aztán ettől mégiscsak kicsit elálmosodtam, úgyhogy aludtam kicsit én is. Este az uzsonna után képzeljétek, kaptam babapiskótát, rágcsálni! Hú de fincsi és hú de érdekes!
Milán
