Nos, ma kiderült miért volt ez a nagy készülődés: reggel egy csomó cuccot bepakoltunk a kocsiba és nekivágtunk... Nagggggyon sokat autóztunk! Ennyit még soha nem utaztam. Eleinte egész jó volt, főleg, hogy tök jól kilátok ebből az új ülésből, és aludtam is, de azért egy idő után már igencsak meguntam. Szerencsére nem sokkal később megérkeztünk egy nagyon szép (de nagyon hideg) helyre. Na jó, hideg csak kívül volt, a házban már nem, úgyhogy birtokba is vettük a földszintet a Botival. Közben a felnőttek azt a sok cuccot, amit olyan nehezen bepréseltek a kocsikba, most behordták a házba. Na ennek mi értelme??? Mindegy, mi a Botival egészen estig játszottunk (én kétszer bevertem a kobakom
at a helyismeret hiánya miatt. aúúú. kicsit fájt, de apa megvígasztalt). Estére már olyan fáradt voltam, hogy épp csak nyitva tudtam tartani a szemem. Épp fürdeni készültünk, már meztelenül a kád előtt voltunk, amikor husss, sötét lett. Kicsit megijedtem... Apa gyorsan hozott egy elemlámpát, és annak a fényénél végül megfürödtünk a Botival. Érdekes volt az biztos. Utána gyors masszázs, egy kis vacsi, és már zuhantam is az ágyba.
Milán
