Reggeli után szép lassan mindenki felöltözött (de nagyon, mint tegnap). Én is, de addigra már megint álmos lettem és nyűgös, úgyhogy mi nem mentünk a többiekkel, hanem tízóraiztam és lefeküdtem kicsit (délig). Ebédelni keltem fel, akkor már itt voltak a Botiék is. No ekkor ismét beöltöztünk, beültünk a kocsiba és elmentünk síelni és szánkózni (mármint a felnőttek síeltek, mi a Botival szánkóztunk). Egy ideig még izgalmas is volt, de azért a szánkóban üldögélni nem annyira izgi hosszú távon... úgyhogy kicsit anya kezében voltam, aztán odacsúszott apa is és átvette a szórakoztatásom feladatkörét. Néztük
ahogy a Kriszti csúszkál a Botival, meg ahogy anya síel a kispályán. Mondjuk ez se kötött le túl sokáig, és a Boti is elkezdett nyűgösködni, úgyhogy vissza a kocsiba - vissza a házba. Én már a kocsiban annyira elaludtam (annyira fárasztó itt a levegő hogy csak na!), hogy még arra sem keltem fel, amikor anyáék levetkőztettek és letettek az ágyba. Ébredés után tök jót játszottam (főleg a Boti játékautóival) a nappaliban, egész vacsiig. A fürdést már alig bírtam kivárni, mert ezek a gonoszak előttem vacsoráztak, és nekem nem adtak! Azért fürdés, és masszázs után én is megkaptam a fincsi banános kajcsimat és utána irány az ágy!
Milán
