Milán blogja

Tegnap este az utolsó granült is kiszedték belőlem, mert már régi volt, és ma reggel választhattam, hogy visszatesznek erre a két napra egy újat, vagy inkább tablettában veszem be a fájdalomcsillapítókat... olyan apró tabletta is van, hogy ez nem is volt kérdés: inkább ez, mint a szurkálás... Délelőtt tornáztam és sétáltam apával a folyosón, ami most már nagyon jólmegy amúgy! Ma is délelőtt jött anya, neki is megmutattam milyen jól tudok már járni, ülni meg minden, és a mai ebéd nem annyira ízlett, ezért kértem anyát, hogy a közeli kínaiból hozzon ebédet, amit később félig megettem, a másik felét vacsorára eltettük. Miután anya elment, apával elmentünk az automatához és vettünk forró csokit, ha már sétálgattunk :)  Délután megnéztük a Forma-2 futamot és rögtön utána lezuhanyozott apa, mert jött a nővér és leragasztotta a hátamon a kötést. Ebben most kicsit elfáradtam, úgyhogy inkább pihentem és telefonoztam, viszont az roppant bíztató, hogy ma először nem kellett extra fájdalomcsillapítót kérni, csak a reggeli és a déli adagot vettem be és mégse fájt (csak picit) a hátam! Hétkor megnéztük az F1 futamot is, közben volt vizit és vérnyomás, lázmérés, és minden a legnagyobb rendben van.

Milán

A reggeli vizit után bejött a doktor úr is, megnézte a kötésemet és minden rendben van szerencsére. Ami utána roppant örömteli volt, hogy hatott a tegnap esti gyomor-gyógyszer, ugyanis egymás után háromszor is voltam végre nagyvécén, méghozzá egész könnyen megy már a járókeretes kocsival a mászkálás! A gyomrom így végre kezd megnyugodni és tudtam reggelire cukros brióst enni, és aloe-vera üdítőt inni. Délelőtt azért még kaptam egy fájdalomcsillapító infúziót és amikor az lecsöpögött, akkor a nővér a jobb csuklómból kivette a kanült, szóval már abból is csak egy van a bal kezemben. Utána jött a gyógytornászom Fábián és a bemelegítés után egészen a  folyosó végéig elsétáltam és vissza! Nem sokkal később anya is jött látogatóba, és vele is sétálgattam a folyosón :) Ma végre tudtam ebédelni, rántott hal volt bulgurral és a felét kábé meg tudtam enni, aztán már nagyon fájt a hátam ülve.
Délután sem unatkoztam sokat: bekukkantott a pszichológus doktor úr, is akivel még ősszel nagyot beszélgettünk és kiderült, hogy csak ma szóltak neki, hogy én itt vagyok, ezért nem jött eddig, pedig ő akart volna, de így akkor ma beszélgettünk a műtétről és hogy hogy érzem magam. Miután ő elment, az egyik nővér "bezacskózta" a hátamon a kötést és így a zuhany alatt apa rendesen meg tudott fürdetni (na amikor leszedték a ragasztót, az nem volt kellemes). Utána megnéztük az F2 sprintfutamot, és képzeljétek, vacsorázni is tudtam ma: egy cukros brióst, és aloe üdítőt ittam hozzá, ja és délután két kider-pinguit is megettem, szóval a tegnapihoz képest sokkal jobban vagyok ma már! Este a forma-1 időmérőt néztük apával, közben itt járt az esti vizit is, de csak a szokásos 1 perc volt...

Milán

Nyugtalanul telt az éjszakám, tudtam ugyan aludni, de pár óránként át kellett fordulnom és ahhoz kellett apa segítsége is, és háromkor felébredve annyira fájt a hátam, hogy kértem egy adag fájdalomcsillapítót, így tudtam még aludni reggelig. Hattól mozgalmassá vált a reggelem: a reggeli vizit után bejött Márkus doktor úr is és intézkedett, hogy a hátamból a vérgyűjtő csövet vegyék ki, úgyhogy jött később az intenzíves nővér (aki már egyszer ott átkötözött) és kivette a csövet (nagyon ügyes volt, egyáltalán nem fájt) és átkötözött ismét. Állítása szerint szépen gyógyul a sebem. Viszont a másik kanül, ami a hátamba megy, az megtörhetett, mert elkezdett csepegni, úgyhogy vissza kellett hívni, hogy azt is "javítsa meg", de kiderült, hogy ezt akkor már ki kell venni... na sebaj, így már semmi "nem lóg ki belőlem". Viszont a fájdalmaim így még nagyobbak lettek sajnos, bár kaptam fájdalomcsillapítókat. 
Dél előtt bejött a Klári mama látogatóba és beszélgettünk kicsit, közben hozták az ebédet, de megint nem azt, mint amit "rendeltem" és a leves szörnyű volt, inkább ettem egy kinder pinguit, aztán kaptam gyógyszereket, de csak a felét tudtam bevenni, mert majdnem félrenyeltem. Miután a mama hazament, jött a gyógytornász és sétálgattam egy kicsit a szobában a bemelegítés után. Ettől jól el is fáradtam és aludtam kicsit (úgy süt a nap, ez szieszta idő volt amúgy is...)
Délután levittek a röntgenbe, ahol már egyedül fel tudtam állni a tolószékből, odasétáltam a röntgengéphez, ott mozdulatlanul álltam és visszasétáltam, úgyhogy meg is dícsértek a nővérkék, hogy milyen ügyes vagyok már :) Alighogy visszaértünk a szobába, már jött is a doktor úr, és hozta kinyomtatva az "előtte-utána" röntgenemet: hát nem semmi mennyire más lett a gerincem és a bordáim is... azt is megtudtuk, hogy ha így gyógyulok, akkor kedden haza is mehet már, ami klassz volna. Aztán forma2 időmérőt néztünk apával és  ma is bejött látogatóba anya is, csak kár, hogy közben erős hányingerem lett megint. Sajnos ez  a hányinger végig megmaradt és este lefekvés előtt amikor a gyógyszereket vettem be, akkor ki is hánytam rögtön mindet, úgyhogy ismét infúzióval kaptam fájdalomcsillapítót, viszont ez legalább hatott és csak egyszer keltem fel éjjel, amúgy tudtam végre aludni.

Milán

Nem volt könnyű este elaludni, mert egy távolabbi ágynál vészhelyzet volt, és rohangáltak a nővérek, orvosok, de aztán megnyugodott a helyzet és az éjszakás nővérnek támadt egy jó ötlete: próbáljak meg oldalt fekve, egy párnával "kiékelve" aludni és képzeljétek, így sikerült is reggelig egyfolytában aludni! Tök jó! A vizitnél a Márkus doktor úr is megállapította, hogy egész jól vagyok már, aztán lejött apa is. Később a gyógytornászommal ismét sétálgattam és már egyedül tudok felülni-lefeküdni! Ez azért is fontos, mert az itteni főorvos úr amikor megvizsgált, és látta, mennyit javult az állapotom, megkérdezte, hogy "Vissza szeretnél menni az osztályra?" Hát persze! mondtam és akkor így vissza is engednek végre! 
Délben jött értem egy beteghordó és tolószékkel hozott fel az osztályra, apa végig velem jött, sőt az intenzíves nővér is és ő "adott át" az osztályon az itteni nővérnek. Próbáltam rögtön kis sétával kimenni vécére, de kár volt erőltetni, mert az idejövetellel együtt ez már sok volt, és hányingerem lett, így inkább lefeküdtem és kértem gyógyszert, aztán kacsába pisiltem onnan kezdve amikor kellett... 
Délután hullámzó volt a fájdalom, de kaptam fájdalomcsillapítókat és oldalt fekve tudtam még aludni is (itt végre csönd van az intenzívhez képest!). Közben anya is itt volt látogatóba és hozott aloe-verás üdítőt például, amit a tápszeren kívül még iszogattam. Este volt hét után egy gyors vizit is, de tényleg csak 2 perces. Azt hittük mára ennyi, de nem, még egész mozgalmas lett az estém: apa kért egy 'vese' tálat és amikor felültem, tök jól meg tudtam végre mosni a fogam, mert abba köphettem a fogkrémet. És nyolc után még bejött a Márkus doktor úr is megnézni az állapotomat, megbeszéltük, hogy holnap csinálnak rólam egy kontroll röntgent, plusz rendelt még nekem éjszakára egy fájdalomcsillapító koktélt, amit kilenc után meg is kaptam és fél óra múlva már el is tudtam aludni.

Milán 

Nem tudtam túl sokat aludni sajnos, inkább csak pár rövidebb alvásom volt éjjel. Reggel vizitnél jött a doktor úr és nekem is elmondta, hogy a műtét jólsikerült és a részleteket. Rögtön utána már jött is apa és velem maradt tízig, mert akkor jött az itteni doktornő megvizsgálni, utána pedig végre a gyógytornász. Képzeljétek, nem csak fel tudtam (ok, segítséggel) ülni, de egy járás segítő állvánnyal még el is tudtam sétálni a nővérpultig és vissza. Legalább körül tudtam itt nézni, mert a függönyöktől amúgy semmit nem látok. Utána tudtam kicsit aludni és ebédre keltem, akkor ismét itt volt apa, fel tudtam ülni és ettem levest és perecet, és ittam egy vaníliás turmix-tápszert. Délután tudtam egy még nagyobb sétát tenni, és utána jött anya is látogatóba. Este felé sajnos erősödtek a fájdalmaim, hiába jött apa, próbáltunk kicsit mozogni, vacsorázni, félig felülve feküdni, semmi sem volt jó, de aztán végre tíz óra lett és kaphattam altatót, mert már nagyon szenvedtem...

Milán

Fél hétkor keltünk, lezuhanyoztam egy fertőtlenítős szerrel és fogmosás után szájvízzel is kellett öblögetnem, aztán apa segített beöltözni a zöld műtéti lepelbe. Eléggé szomjas voltam, de nem szabad inni, viszont kaptam egy nyugtató tablettát, azt két korty vízzel bevehettem, és már ennyi is jól esett. Utána vártunk a szobánkban, és picit el is bóbiskoltam, aztán jött  a reggeli vizitkor a doktor úr, és szinte rögtön a beteghordó, aki egy ágyon felvitt a negyedikre a műtőbe. Apa sajnos csak idáig jöhetett velem, innen már a steril részre kerültem és vártam a műtétre...
A műtétre nyilván nem emlékszem, hiszen aludtam, és utána sem sok mindenre, így apa elmesélése következik: 
Fél háromkor jött ki a műtőből a doktor úr, és örömmel mondta, hogy a műtét jól sikerült, még a becsültnél kevesebbet is kellett csavarozni egy csigolyával és a bordáim is maguktól a helyükre kerültek amint kiegyenesítették a gerincem, ami a jó hír. Picit rossz, hogy relatíve sok vért vesztettem, de csak egy egység idegen vért kaptam, mert a sajátomat is vissza tudták adni. A műtőből az intenzívre kerültem megfigyelésre és apa is utánam jött amint lehetett, aztán anya is. Addigra már kicsit jobban voltam, de még elég kába és kaptam a fájdalomcsillapítókat is, úgyhogy apáék nem maradtak sokáig, hogy tudjak aludni minél többet, ma úgysincs más feladatom (csak a szám teljesen ki van száradva, és még nem ihatok, ez zavar leginkább).

Milán

Ahhoz képest, hogy itt kicsit zajos az este, egész jól aludtam, és reggel hétkor a vizitre ébredtem: felületesen meg is vizsgált a Márkus doktor úr, de majd még délután visszajön, azt ígérte, viszont kért egy friss röntgent. Délelőtt jött a leendő gyógytornászom is (Fábián, egy fiatal, szimpatikus fiatalember) és megbeszéltük, hogy mi lesz a műtét után a program. Délben jött egy beteghordó és lementünk vele a röntgenhez, ahol így soron kívül mehettem is be, aztán jöttünk is vissza ebédelni. Ma is zöldségleves volt, csak más tésztával (változatos...) és egy jól kinéző hús bacon-el és tükörtojással a tetején. Nem volt rossz, de olyan őrül jó sem, a tojás sajnos így újramelegítve azért nem az igazi.
Délután játszottunk apával, és lementünk a büfébe, mert apa inkább ott vesz kávét (érthető), én pedig látva a vacsorát, inkább egy ottani szép szendvicset kértem előre.
Délután itt járt egy dietetikus nővérke is és nagyon kedves volt: az egész hetemre előre összeválogatott velem együtt reggelit, ebédet, vacsorát, olyat is, ami még az étlapon sincs, és elmesélte, hogy miket ehetek majd a műtét után. Mikor ő elment, apával egy új játékot találtunk ki és azzal játszottunk, amíg anya meg nem érkezett. Ő pedig a legjobbkor volt itt, ugyanis a Márkus doktorúr is pont ekkor jött megvizsgálni és a műtétről minden részletet elmesélni, a kérdéseinkre válaszolni. Jó sokáig beszélgettünk, utána anya ment is kórus próbára, mi pedig vacsoráztunk apával.
Az esti (gyors) vizit után bejöttek az éjszakás nővérek és kaptam szurit, amiben vérhigító volt, na ez fájt utána mondjuk...

Milán